Nagy Dániel 1926-ban Kolozsváron megjelent, Cirkusz című kisregényéből Bodolay Géza – Dimény Levente és Juronics Tamás felkérésére – színdarabot írt. A belőle készült táncszínházi előadást Nagyváradon a napokban mutatja be közös produkcióban a Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat.Demény Péter író, kritikus a regényről:
„Nagy Dániel Cirkusza egészen kiváló regény, és hogy ezt kevesen vették észre, annak csak két magyarázatát találom. Az egyik a transzszilvanizmus, melynek eluralkodása olyan remek írókat hagyott ki a kánonból nagyvonalúan, mint Karácsony Benő és Szántó György. A történelmi körülmények is úgy alakultak, hogy folyton megmaradni kellett, sírva vigadozni, túlélni, miközben éltünk. A másik a szerző rejtélyes élete, melyről az 1967-es kiadás előszavát jegyző Csehi Gyula sem tudott sok mindent előbányászni.
Ezek a magyarázatok azonban nem mentség. A Cirkusz pokoli szatíra, Swift és Orwell irodalmi bordájából metszett remekmű. A Remike kívánságára vérért lihegő artisták, a világban tévelygő, teljesen naiv Isten, a mindenen diadalmaskodó kegyetlenség – mindez borzasztó látomás a világháborúról, és még annál is többről: a mai és mindenkori ember esztelenségéről, önzőségéről, kíméletlenségéről. Az is nagy bravúr lenne, ha Nagy Dániel, mint Orwell az Állatfarmban, egy zárt világon keresztül mutatná meg, milyen az ember. Ám a Cirkusz nem marad meg a cirkusz terében: a cirkusz az egész világra kiterjed, a vérvágy falvakat és életeket sodor magával, s amikor véget ér az előadás, máris meghirdetik a következőt.
Kisregény, kétszáz oldal sincsen, valójában azonban nagy regény, egy nagy kiábrándulás jelentéktelen botlásokkal végig vitt nagyszerű kisszerűsége, iszonyú önarckép rólunk, akik szeretnénk, de nem tudunk emberek lenni.”

BODOLAY színművét betűhíven közöljük. Benne hagyjuk a félhivatalosnak tetsző rendezői utasításokat, magyarázatokat, a rövid bevezetőt, még azt az apró tévedést is, hogy a regényt 1926 óta többször nem adták ki (van ugyanis egy másik megjelenése is: Cirkusz, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967). Így teljes a BODOLAY-átirat, amelybe az rendező-író az irodalom- és kultúrtörténeti jegyzetek mellett mai kulturális-közéleti utalásokat is beszúr, lásd: „váratlanul lezuhan a süllyesztőbe, mint Gundel-Takács kliensei nemrég”, vagy a lapalji utalások a Bikini együttesre, Nagy Feróra stb.

Néhány részlet a darabból:

ISTEN
Nem teremtek többé semmit. – Ezt is bánom, ezt az egy Művemet. – De ha már megvan, gazság lenne pusztulni hagyni. – Fölszólítalak: állítsd talpra a hullákat, hogy ez a rémületes sereg nyugalomra, békére döbbentse az élőket. – Ezért kerestelek. – Munkára föl! – Elég volt. – Indulj. Az ördög pedig menjen vissza a – Pokolba.
HALÁL (összenéz Belzebubbal, meghajolnak)
Parancsodra, Uram.
BELZEBUB (orrhangon)
Parancsodraa, uraam.
HALÁL (sípol egyet, a kocsi szép hangosan, lovastul előáll)
Szálljon – szálljon be, fölség –
BELZEBUB
Ellőreee!
ISTEN
Hová megyünk?
HALÁL
Az ördög a – Pokolba, mi meg a hullákat hadtestbe szólítani. – Ott száguldozunk majd: – A halottak élén.
ISTEN
Jó. – Köszönöm. (beszáll, rázárják)
BELZEBUB (a katona-kocsisnak súgva parancsol)
Az öreget vigye a Bolondok házába. – Ott jelentse, hogy békemániás-depressziós, közveszélyes államellenes álmodozó.

Az Ördög és a Halál kezet fognak

*

HALÁL
Miben lehetek a szolgálatára én?
ISTEN
Te? – Jöjj a Seregeddel.
HALÁL
Ezenkívül?
ISTEN
Ez elég.
HALÁL
Gondolja fölséged?
ISTEN
Igen. – Hiszem. Ha a halottak, a legázoltak fölkelnek, az élők, a legázolók beleremegnek.
HALÁL
Kétlem, fölség. Az élők idegei elnyűtt, állati idegek már egy ideje. – Az élők közül is kéne egy Sereg. – Őszintén mondom: szörnyen unom már a rengeteg munkát, amit ez a Cirkusz ad. – „A Munka: járványos betegség” (nevetgél)

*

RAB
Érzed a döglött kutyák szagát? – Vagy ez a kor?
ISTEN
A Kor? – Az is lehet.
REMIKE HANGJA
Vért!

*

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető INNEN.

2014. május 12.