Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.

 A Budapest Főváros Önkormányzat Közgyűlése által a Radnóti Miklós Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói munkakörére kiírt pályázat tartalmaz feladatleírást és elvárásokat. A kidolgozandó művészeti program az alábbi szakmai-minőségi szempontot nevezi meg elsőként: „kamarajellegű, igényes polgári-művészszínház működtetése”. Ez arra utal, hogy a főváros a Bálint András igazgatta Radnóti Miklós Színház elmúlt évtizedeit jó referenciának tekinti, s alapjában véve az eddigi vonal folytatásában gondolkodik. Legalábbis nem kezdeményez éles fordulatot, mondjuk kommersz szórakoztató színházi, vagy kísérletező-független-alternatív irányváltást a Nagymező utcai játszóhelyen.

Kováts Adél

A felhívásra két pályázat érkezett: Kováts Adélé, aki 22 éve tagja, vezető színésznője a társulatnak, és Anger Zsolt színész-rendezőé, aki egyrészt A Főfőnök című sikeres előadás színrevivőjeként szerzett munkatapasztalatot a Radnóti Színházban, másrészt vezetői pályázaton is indult már, amikor a szakmai bizottság által egyhangúan jobbnak ítélt pályázata ellenére Balázs Pétert nevezte ki a szolnoki városvezetés a Szigligeti Színház élére 2007-ben. Két, szakmailag rangos delikvens jelentkezett tehát a Radnóti Színház vezetésére. Kováts Adél 65 oldalas pályamunkája és Anger Zsolt hozzávetőleg feleolyan hosszú dolgozata a kiírásnak megfelelve hasonló nyomvonalon halad: a személyes motivációtól a küldetés, illetve a vízió címszó mentén a művészeti koncepción és az alkotótársak felsorolásán át a marketingig, kommunikációig és gazdasági stratégiáig.
Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet. Ez utóbbi alatt azt is értve, hogy szinte egyáltalán nem csúfoskodnak a szövegben elütések, helyesírási, nyelvhelyességi hibák. (Ami néhány mégis felfedezhető, azok inkább Anger Zsolt pályázatában találhatóak.) Azért is érdemes kiemelni az igényességet, a gondolatok megformáltságának minőségét, mert nincs ez mindig így, amennyire tudhatjuk, amióta a színiigazgatói pályázatok így vagy úgy nyilvánosságra kerülnek.
Kováts Adél pályázata a szó legjobb értelmében személyes: nyilvánvaló, ki is mondatik, hogy a színésznő nem bárhol akar igazgató lenni, hanem éppen itt. Indíttatásának eredete a Radnóti Színházhoz való kötődése és iránta érzett felelőssége. Motivációja az, hogy az általa alaposan ismert Nagymező utcai kisszínház sorsát továbbszője, jövőjét biztosítsa, a múltat pedig, az eddigi eredményeket megőrizve meghaladja. Anger Zsolt elképzelései szintén a polgári-művészszínház alapból indulnak ki, s számolnak a helyszínnel is – az úgynevezett pesti Broadway létezésével. Anger pályázata a környező intézmények közül a Thália Színházzal tervez együttműködést, míg a partnerekre szintén gondoló Kováts Adél a Capa Központtal és a Lengyel Intézettel kíván közös programokat létrehozni. Kováts Adél eleve szigorúbban húzza meg a határokat: megalkuvásoktól mentes művészszínházat céloz, amelyet markáns elkötelezettség jellemez a nívós irodalom nívós színházi megjelenítése mellett, műfajtól függetlenül. „Bizonyos vagyok benne, hogy hosszútávon a kommercialitással való kacérkodás is kárunkra válik – írja –, még ha ezek a produkciók első pillanatban sikereseknek is tűnnek.” Anger Zsolt pályázata tágabban értelmez. Egy XXI. századi közép-európai kulturális és szórakoztató műhelyt vázol fel, amelyben mindazon túl, amiről Kováts Adél pályázatában szó esik – például tematikus programok, felolvasószínház, színházi nevelés, drámapedagógia – televíziós műsorgyártást is tervez, a színházban közönség előtt felvett sitcom sorozatokat, kísérleti filmeket, romantikus komédiát tévésorozatként, mindezt színházi környezetben, a KAMERAD Radnóti Vizuális Műhelyben előállítva.
A két pályázatban számos hasonló elem bukkan fel, a drámaírói műhely létrehozásától (Angernél: RADÍR Radnóti Irodalmi és Dráma Műhely) a nemzetközi kapcsolatok erősítéséig. Nincs abban semmi meglepő, hogy bizonyos részelképzelések fedik egymást, hiszen egy színház működtetése kapcsán nehéz falrengető újdonságokat kitalálni. Mindazonáltal Anger Zsolt előáll egy nagyszabású, sőt bombasztikus ötlettel: a RADAR-ral (Radnóti Actual Response). Ez egy nemzetközi projekt lenne, amely Anger Zsolt reményei szerint komoly együttműködési hullámot indíthat el az európai színházi világban, s a Radnóti Miklós Színház lehetne nemzetközi központja. Idézve a pályázatból: „A terv szerint minden évben, a hazai irodalmi újdonságok mindenre kiterjedő figyelmes áttekintése után minimum 5-6 alkotást kiválasztva – legyen az dramatikus feldolgozásra alkalmas regény, novellafüzér, vagy akár a RADÍR műhelyében alkotott új magyar dráma – szétküldjük olyan európai, vagy akár tengerentúli színházakba, melyeknek arculata részben vagy egészben illeszkedik a Radnóti Miklós Színház által képviselt kamarajellegű, igényes polgári művész-színház eszményéhez. A művekhez egy együttműködési szándékot is csatolunk, melyben a Radnóti Miklós Színház felajánlja partnerségét egy az általunk küldött írásokból kiválasztott mű színpadi interpretációjához. Az együttműködés többféle lehet. Ha a produkció külföldön készül, úgy a Radnóti Színház színészeket küld vendégjátékra az adott színházhoz, vagy akár rendezőt, tervezőt, egyéb szakembert. Vagy az adott színház delegál rendezőt, színészeket, egyéb színházi szakembereket a választott mű Radnóti Színházban való feldolgozására.” Az elgondolás megvalósításával, kivitelezhetőségével kapcsolatban ugyan számos kérdés vetődhet fel bennünk, de fogadjuk el bizakodva, hogy a „dominóelvben kiterjedő mozgalom” eredményeként majd létrejöhet a RADAR Radnóti Actual Response International Theatre Meeting Budapest, amelynek keretében láthatóak lesznek a Nagymező utcában a létrejött produkciók. (Ezenközben pedig aggódón reméljük, hogy halvány tamáskodásunk még nem hívja ki a „Ne vedd el a munkámat, mert megharaplak” reakciót.)
A két pályázat között különbség mutatkozik abban, hogy a leendő igazgató milyen célközönséget kíván megszólítani és magához vonzani. Kováts Adél a városi polgárt nevezi meg, életkori jellemző nélkül. Bizonyára számít a Radnóti eddigi, stabilnak mondható publikumára, de ennél szélesebben jelöli ki az ideált: „Az a képzett, kíváncsi állampolgár, aki kötelezettséget és felelősséget vállal önmagáért és a társadalomért, aki a műveltséget az emberiség történeti és művészeti örökségét kiapadhatatlan forrásnak tekinti, aki tájékozódik, megismer és véleményt formál, tudatosan dönt.” Kováts Adél kiemelten fontosnak tartja, hogy növekedjen a színházi alkotók között a nők aránya, és tematikusan is erősebben jelenjenek meg a nőket fokozottan érdeklő témák, problémakörök, például anyaság–gyermektelenség, párkapcsolat–szingli lét, tolerancia–kirekesztés stb. Már csak azért is, mert a színháznézők túlnyomó része nő.

Anger Zsolt

A Kováts Adélnál hét évvel fiatalabb Anger Zsolt a színház műsorpolitikájában az egyik legfontosabb elemnek tartja a 18-39 éves korosztály érdeklődésének felkeltését, ezzel bővítve a színház látogatói körét. Különböző módokon közelít ehhez: szolgálhatja célját a Független Thália Projekthez való csatlakozás, vagy a Radnóti 21 Tabuszínház. Ez utóbbinak keretében olyan irodalmi esteknek, beszélgetéseknek, valamint saját produkcióban készült, illetve vendég előadásoknak adnának helyet a színházban 21 órai kezdettel, melyek izgalmas tabutémákkal foglalkoznak. Például: „szexualitás, a párkapcsolati problémák, a másság, hit, vallás, és sajnos természetesen az erőszak is”. Mindkét pályázatban hangsúlyosan szerepelnek a legfiatalabb nézőnemzedékek. Kováts Adél gyerekelőadáson túl ifjúsági előadás létrehozását is ígéri, valamint a színháznevelési gyakorlat, a középiskolások számára működtetett Kulissza nevű háromlépcsős program továbbvitelét. A Kulisszát Anger Zsolt is folytatná, sőt a drámapedagógiai missziót továbbfejlesztené, kibővítené és átvinné profitábilis területre, amennyiben „a felnőtteknek szóló kommunikációs, improvizációs és drámatréningekkel a Radnóti Színház üzletszerű vállalkozói tevékenységének bevételeit növelheti”.
A gazdasági elképzelésekről kevés tudható meg a pályázatokból. Kováts Adél beadványának ez a része hiányzik a nyilvánosságra hozott verzióból, Anger Zsoltnál is mindössze egy oldalnyi szöveget találni a tartalomjegyzék szerint hosszabb Gazdasági stratégia fejezet alatt. Ebből mindenesetre kiderül, hogy az igazgatóaspiráns kevesli a színház mostani költségvetésében saját árbevételből származó 22%-ot, amiben egyet is érthetünk vele. Anger Zsolt egyébként a marketingben látja a legnagyobb szükségét a megújulásnak, mert ezen a területen ítéli a legnagyobbnak a lemaradást.
A két pályázat ígéretességét óhatatlanul abban mérjük (vagy nagy mértékben abban mérjük), hogy kik az alkotótársak, a partnerek, akikkel az új direktor színházat csinálni kíván. A két anyagban olvasható a mai magyar színházrendezői mezőny számos fontos személyének neve. Anger Zsolt elsősorban Radnai Márkot, Dömötör Tamást említi, külföldi vendégrendezőként Radoslav Milenkovicot és Mike Packert hívná, de szívesen látná Alföldi Róbertet, Mohácsi Jánost és Zsótér Sándort is. Az utóbbi három rendezőre Kováts Adél is számít – Alfölditől, Mohácsi Jánostól és Ascher Tamástól támogatási nyilatkozatot és dolgozási ígérvényt is kapott –, valamint a legfiatalabb és legfrissebben felkapott rendezőket is szeretné foglalkoztatni. Szándékai szerint az évi négy bemutató közül (amelynek egyikét hagyományosan és továbbra is Valló Péter jegyzi majd) kettőt fiatal vinne színre, mégpedig a Kováts Adél pályázatát támogató Kovács D. Dániel, ifj. Vidnyánszky Attila és Fehér Balázs Benő közül. (Vagy más pályakezdő, akire még a jövőben fog rácsodálkozni és esküdni a színházi szakma – tehetjük hozzá.)
A számításba vett alkotók közös részhalmaza ellenére is érződik a pályázatokból, hogy a két jelentkező markánsan különböző színházat képzel el. Legszebb reményeink szerint a pályázatok nyomán a döntéshozók is látták maguk előtt ezeket a különböző színházakat, s tudásuk, körültekintésük és megfontolt szándékuk alapján választották Kováts Adél koncepcióját, amely egyszerre ígéri a megbízható folytatást és a finomhangolásos változásokat.

2015. október 1.