Stuber Andrea: Szép a rút
Friedenthal Zoltán újszülöttjének megjelenésekor azonnal megértjük, hogy ez a történet a másságról szól, és az abból fakadó ontológiai mélységű magányról.
Nehéz megmondani, mi a jó gyerekelőadás titka. Pontosabban nem megmondani nehéz, hanem kitalálni. Az bizonyos, hogy a jó gyerekelőadás kétfenekű. Nem szükséges, hogy egyforma méretű fenekei legyenek, de a kisebbikkel a felnőttek felé domborítson. Alapfeladata természetesen az, hogy a gyereknézőknek nyújtson élményt, szeretni-, tanulni- és emlékeznivalót. Optimális esetben azonban arról sem feledkezik meg, hogy a színháznak mint közösségi kalandnak talán a legkülönlegesebbje az, ami a gyerekelőadások másodlagos nézőit, a felnőtteket érinti. Aki nevetett már össze másik szülővel cinkosan, az tudja, miről beszélek.
Kiss Diána Magdolna és Herczeg Tamás A csúnya kacsában. Borovi Dániel felvétele.
A HOPPart Társulat és a Vaskakas Bábszínház tisztában vannak ezzel, együtt is, külön is. A csúnya kacsa-előadásuk azonnal ismerős családi helyzettel indít. Pontosabban a Markó Róbert–Tengely Gábor írta darab pozicionálja a kezdést familiárisan, a színrevitelben azonban a rendező Tengely Gábor a nyitójelenet elé tűz egy prológust: Szilágyi Kata tájleíró jellegű előbeszédét Andersen meséje mentén. Talán a gyerekszínházi tapasztalat javallja ezt a megoldást, mert egyébként nem látszik indokoltnak. Sőt. Felveti például azt a kérdést, hogy ha A rút kiskacsa címből A csúnya kacsa lett – talán mert a csúnya szót bizonyosan ismerik a kisgyerekek, míg a rútat esetleg nem –, akkor miért jönnek olyan érthetetlen kifejezéssel, mint „ódon kúria”?A családi jelenet, amely nem is csupán fejlődik előttünk, hanem élénken készen áll rögtön, az Ica nevű kacsanő és a Feri nevű gácsér között zajlik. Veszekednek. Gondoljuk azonnal, hogy egy pár ők, de nem. Feri a vidékről jött csóró, állástalan közmunkáskacsa, aki a várandós feleségével a sógornőjénél csövezik. Kiss Diána Magdolna és Herczeg Tamás kettőse máris felmutatja az előadás legszebb erényeit: az állatábrázolásba oltott emberábrázolás játékosságát, báját és életismeretét. Michac Gábor díszlet- és jelmeztervező sárgatalpú strandpapucsot adott a kacsaszereplőkre, amivel rögtön meg is ágyazott hőseink karakteres vonásának: cuppanós, sietősen totyogós lépteinek. Kiss Diána Magdolna játszik a legplasztikusabban kacsát: a járása, a püspökfalatja, de még a szája csőrített állása is tökéletes. (Utóbb majd beszédhibás gólyakislányként is remekel a színésznő.) Ica és Feri enyhén feszült évődése mögött, valahol a háttérben Szilágyi Kata melegszívű kacsaanyája épp világra költi gyermekeit, a két kis izgága sárgaságot: Valentyik Anna Renátáját és Keresztény Tamás Renátóját. A harmadik, legnagyobb tojás sorsa már senkit nem érdekel. A háziasszony el is várja, hogy vendég rokonai mértéket tartsanak a gyermekáldásban. De a dolgok rendje mégis az, hogy aki egy tojás belsejében szorongva várja a találkozást a nagyvilággal, annak ez egy mesében megadassék.
Keresztény Tamás és Valentyik Anna. Borovi Dániel felvétele
Friedenthal Zoltán újszülöttjének megjelenésekor azonnal megértjük, hogy ez a történet a másságról szól, és az abból fakadó ontológiai mélységű magányról. Első ránézésre úgy hat ez a különös szerzet, mintha elfuserált teniszjátékos lenne, aki soha nem fog eljutni Wimbledonba. A szerénysége, a bizalma és a kíváncsisága talán nem is gyermeki tudatlanságból, hanem életrevalótlanságból fakad. Olyan a mindenre tapadó tekintetével, csillogó tar fejével, amely profilból szinte hibátlanul négyzet alakú, mintha valami ufó lenne. Nem másik bolygóról származó persze, hanem akár a szomszéd házból érkező.Minthogy ennek a fura, szokatlan külsejű ivadéknak a fajtája is kérdéses, ezért Andersen nyomán a családi tanács kiküldetésbe parancsolja az apróságokat a tóra. Hiszen elég könnyen, objektíven megállapítható az, hogy a három kis jövevény közül melyik tud úszni, melyik nem. Ez a jelenet különösen tetszetős az előadásban, amelynek díszletét színes asztalok és székek kupacai adják. Valentyik Anna és Keresztény Tamás a kék padon ülve élénk mellúszó-tempókkal bizonyítják képességüket, fölöttük pedig az asztalon Friedenthal kecses pillangózást mutat be szárazon. Hiába állja ki azonban a vízpróbát, mennie kell, világgá. Fájdalmas madonnaarcú édesanyja jótanácsokkal látja el, majd csúful becsapja magzatát. Bújócskázást ajánl fel, de miközben a kicsi számol – korrekt számtantudással kelt ki a tojásból, épp csak a hetesnél bizonytalanodik mindig el a sorrendben –, a kacsamama eltűnik. Innentől kezdve címszereplőnk egyfajta road movie keretében járja végig identitáskereső útját.
Az epizódok, a találkozások mindegyike energikus, színes és eleven, bár „átvitt értelmük” leleményességében különböznek. Akadnak a jelenetek között olyanok, amelyekben a beazonosítások könnyebben mennek, máshol meg előfordulhat az is, hogy magamtól békának nézem, akit utóbb réti sasnak mondanak. (A kérdéses alak a színlap szerint Sass Rezső szinkronszínész, aki láthatólag alkoholos befolyásoltság alatt áll, csuklások és versidézetek buknak ki a szájából/csőréből.) Némelyik esetben nem elég érdekes vagy jellegzetes a megteremtett közeg – mint például az idős néni udvara macskával és tyúkkal (?), máskor viszont telitalálat. Majdhogynem megható például az a jelenet, amikor két Tamás nevű vadlúd megtalálja a kis szárnyast, s felmerül bennük, hogy magukhoz veszik őt, s egy családot alkotva mégis itthon maradnak. (Tragikus vadászjelenet zárja le dilemmájukat.) Vidám betétnek pedig beválik az, amikor Kiss Diána Magdolna alighanem thrillereken szocializálódott gólyalánykája kéjesen ismételgeti, hogy vendégének szétloccsan az agya.
A történet vége felé a szereplők – akik mind fehérballonos zenészek is egyben; hegedűn, fuvolán, gitárokon és tangóharmonikán adják elő Rozs Tamás hangulatos muzsikáját – körülveszik a címszereplőt. Befogadják a bútorokból épített, fóliával takart magas várba. Gondolhatnánk éppenséggel úgy is, hogy a hányatott sorsú váltott gyermek megpróbáltatásai véget értek, s most megpihenhet a mennyországban. De ugye az van, hogy azonosították őt a hattyúk. A kacsafészekben kakukkfiókaként kikelt madár végül is hattyú lesz. Bár arra nem vennék mérget, hogy a hattyútársadalomba maradéktalanul beleillik majd és a jövőben már senkinek semmi baja nem lesz vele.
HOPPart Társulat – Vaskakas Bábszínház – Markó Róbert – Tengely Gábor: A csúnya kacsa – Hans Christian Andersen A rút kiskacsa című meséje nyomán, Kolozsi Angéla szövegkönyvének felhasználásával
Szereplők: Szilágyi Katalin, Friedenthal Zoltán, Valentyik Anna, Keresztény Tamás, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna.
Díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor. Zeneszerző: Rozs Tamás. Mozgás: Fejes Kitty. Fotó: Borovi Dániel. Rendező: Tengely Gábor
Jurányi Ház
