Napról napra

Anyaszínházában, az Örkényben egyre többet rendez amellett, hogy figyelemreméltó előadásokat jegyez függetlenekkel és német színpadokon is. Öt év alatt „beérett” a színészlét kérdéseit feszegető Hamletbe, a IV. Henrik több szerepében karakteres átváltozó, a József és testvéreiben a fiatal Jákobot és az érett Józsefet formálja meg. Legutóbb egy álmatlanságban szenvedő, közel-keleti haditudósító életét vitte színre, CRT tévék, […]

Friedenthal Zoltán újszülöttjének megjelenésekor azonnal megértjük, hogy ez a történet a másságról szól, és az abból fakadó ontológiai mélységű magányról.

Az előadás ékesen igazolja a szöveg koncepciózus rövidségét: az 1974-es Végkifejletben megjelent Urbi et orbigondolatban minden bizonnyal a már megismert wilsoni típusú színházba készült, amelyben – látvánnyal és hanggal kiegészülve – ennyi szöveg még egy jóval hosszabb előadásra is elegendő volna.

A Szputnyikkal együtt vetett kotta is szárba szökken, az most hallható.

Létrehoztuk, amit akartunk, na és akkor most hogyan tovább?

A szórakoztatás mellett lehetőséget teremt a gondolati reflexióra is.

„Elszaladni késő, itt maradni kár!”

Egy biztos, ez a mai kor bohózata: a szitkom kámedi.

… arról beszélnek-játszanak előadáshosszat, ami éppen körülöttünk zajlik…

Have a nice kalandozás, üzenem az előadás makaróni nyelvén.

Együtt vagyunk, egy budapesti lakásban, színház van egy talált térben.

  Polgár Csaba rendező – végzettsége szerint zenés színész – a Herrmann csatája lehetőleg minden olyan elemét meg-, el- vagy átváltoztatta, amely bizonyíthatná a szakirodalom gyakori, s egyébként alapvetően jogos álláspontját, miszerint Kleist darabja tipikusan romantikus színmű volna. A pátoszból iróniát formált, a hazafiasságot önreflexióba fordította, a HOPPart előadásának kulcsává emelve az interpunkciót, legelőbb is […]