…mindenki belemászik a másik életébe, és csápjaival új röppályára állítja.

A KOMA Bázison közösségi színházi előadás született, vagyis nem hivatásos színészek, nem színészhallgatók vagy annak készülő fiatalok csinálnak színházat, hanem olyan XV. kerületi diákok (főként középiskolások), akiket érdekel a színház, a közösségben gondolkodás és alkotás, egy-egy téma feldolgozása.

Ez a téma itt most az internetes erőszak, zaklatás vagy internetes alázás, a cyberbullying. Az alkotók (Zrinyi Gál Vince rendező és Mattyasovszky Zsolnay Bálint, a szöveg írójának vezetésével) nem csak internetes gyűjtőmunkára, hanem főleg saját és társaik élményeinek feldolgozására vállalkoztak. Ennek eredménye látható a KOMA Bázis előterében, ahol a dumálásra, játékra, közösségi életre berendezett térben megtörtént esetek rövid leírásai olvashatók, eredeti fotókkal, az események tényszerű “dokumentálásával”. Nem egy közülük a cyberbullying áldozatának öngyilkosságával végződik. És még ezek után is azt gondolhatnánk: mi közünk nekünk ehhez? Hallottunk ilyesmiről a környezetünkben? Megtörtént már velünk? Ez komolyan el tud ennyire fajulni? A kilenc – saját keresztnevén játszó – fiatal által előadott szövevényes sztoriban pont az a lényeg, hogy minden nagyon hétköznapi, semmi nem tűnik nagyon durvának, mindenki átlagosan jó fej, vagy legalábbis egy teljesen normális tini, vagy átlagosan nem jófej, mert mondjuk akaratos, “bossy”. De szép lassan szinte mindannyian olyan „apró” kis játékokba csúsznak bele, ami nekik nem nagy ügy, de a néző számára hajmeresztő. És szinte fel sem tűnik, mikor lépték át a határokat. Vajon a nézőtéren ülő különböző generációk képviselőinél hol a határ egy-egy kérdésben? Szürke zónában mozgunk.

Robinak (Horváth Róbert) éppen nincs kedve a neten-chaten képeket kicsikarni a lányoktól a haverjaival (Varga Bence, Ragályi Ákos), ahogy szokták (“szomorú-dumával”), mert a Dáridónapló című énekes vlogbejegyzései alatt kilométeres durva alázások sorjáznak a kommentekben. Barátnője, Domi (Horváth Dominika) csak szeretne bekerülni a menő csajok chat-csoportjába. És mint minden beavató szertartásnál, próbákat kell kiállnia. Aztán elkezdenek bonyolódni a dolgok, mert Dominak nemcsak az órán kell a padra felállva visongania, de szakítania kell Robival is. Aki pedig bosszúból (vigyázat, spoilerveszély!) létrehozza a szupercsávó Ádámot (Gadó Ádám), egy kamuprofilt, akinek bőrébe bújva elkezd szédíteni néhány, a csoportba tartozó lányt, köztük a legjobb haverjának, Ákosnak a barátnőjét, és saját legjobb barátját, Dórit (Sczigel Dóra Cintia) is, aki szép lassan teljesen belehabarodik Ádámba – ahogy Robi pedig belé. Ákos, mikor megtudja, hogy a barátnője, Kamilla (Ellenbacher Kamilla) is chatelt a kitalált fiúval, bosszúból átveszi a lovag profilját, és elkezdi irányítani a dolgokat. Nem éppen szépen. Petrának (Csanádi Petra) kezd elege lenni a csajok vezérének, Fanninak (Tolnai Fanni) az erőszakosságából, és ki akar lépni a csoportból. De nem lehet: képekkel zsarolják. Mikor a szerelmes Dóri meglátja Ádámot a többi lány telefonjában is, számára vége a világnak – barátságnak, bizalomnak mindenképpen.

A sztori kifejezetten bonyolult, mert – mint egy teleregényben – mindenki története mindenkiével összefonódik, mindenki belemászik a másik életébe, és csápjaival új röppályára állítja. Pedig ez tulajdonképpen csak egy osztály, avagy két baráti kör mindennapjainak krónikája. A szöveg egyrészt mesterien van felépítve, másrészt erősen próbára teszi a néző figyelmét és éberségét, hiszen a real-life párbeszédeket folyamatosan megszakítja az online kommunikáció. A több szinten folyó párbeszédek hitelesen adnak képet a mai polifonikus kommunikációról. Itt soha nem két ember beszél egymással, mert szinte mindig mindenki rá van kapcsolódva a hálóra, és ezzel együtt különböző számú és összetételű csoportok tagjaira. Szinte nincs olyan, hogy “kettesben”. Olyan sincs, hogy magánélet. Van viszont intimitás online. És ez már őrület: intimitás? online? valakivel, akivel még sosem találkoztál – és aki nem is létezik.

A játszók ezt a mozaikos szerkezetet látszólag minden gond nélkül építik fel, szimultán párbeszédeket folytatnak egyszerre ki tudja, hány szálon: sehol egy hiba. A hálózatba kapcsolódást mindig fény jelzi. Ugyanis a díszlet mintha egy óriásira nagyított chip lenne, az alaplapból kiálló különböző nagyságú és alakú vezetőkkel, amik áramot kapnak, ha két ember összekötődik a cybertérben. Tehát aki éppen chatel, annak világít az érintkezési felülete és kinéz a nézőtér irányába valahova a végtelenbe, kikapcsolja magát a real-helyzetből, és mintha álomban vagy révületbe-bambulatba kerülne. Mondhatnánk, hogy színpadi “félre”-megjegyzéseket tesz, de mégsem, hiszen egy, a színpadon jelen lévő, de az adott szituációban fizikailag nem megjelenő szereplőhöz intézi a szavait – amik a mellette lévő számára nem hallhatóak. Majd újra visszakapcsol a saját valós helyzetébe. A szereplők pillanatonként is tudják változtatgatni, hogy on vagy offline beszélnek. Aki chatel, az “csak” szövegel. És itt az előadás egyik legnagyobb nehézsége: mindenki egyfolytában szövegel, egymásba fonódva, gabalyodva, de egymástól láthatatlan falakkal elválasztva. Ebben a széttöredezettségben azonban nagyon nehéz, szinte lehetetlen felépíteni vagy kirobbantani a hirtelen indulatokat, a nagyobb érzelmeket, amik a szereplők személyes találkozásaikor ki kell, hogy törjenek.

Azon túl és a mellett, hogy a fiatalokat megmozgató, foglalkoztató és nekik szóló hasznos színház mindenképpen fontos ügy, az előadás kiállítása felvet néhány kérdést. Vajon lesznek az egyes előadások után feldolgozó beszélgetések, ahol kiderülhet, hogy kinek hol a határ: mi az, ami már tényleg megalázó, romboló? Vajon cél-e, hogy a szereplőkből alakult csapat együtt dolgozzon tovább? Ha igen, milyen formában? Keresnek-e együtt színházilag más formákat, kifejezési eszközöket? Mi lesz a következő téma, amit feldolgoznak?

KOMA Bázis: cyberbully

Szöveg: Mattyasovszky Zsolnay Bálint. Rendező: Zrinyi Gál Vince.
Rendezőasszisztens: Anka Kristóf. Technikai vezető: Mervel Miklós. Látványtervező: Varga Anikó és Mattyasovszky Zsolnay Mihály. Produkciós vezető: Tardi Lívia.

Szereplők: Csanádi Petra, Ellenbacher Kamilla, Gadó Ádám, Horváth Dominika, Horváth Róbert, Ragályi Ákos, Sczigel Dóra Cintia, Tolnai Fanni, Varga Bence.