A botrány azzal kezdődött, hogy Bosznia és Hercegovina bíborosa arra hivatkozva tiltakozott az előadás ellen, és kérte annak betiltását Szarajevóban, hogy az istenkáromló, egyaránt sérti a keresztények és a muzulmánok érzéseit, vulgarizmusával kigúnyolja a hit lényegét, méltóságában alázza meg az emberi érzéseket és általában mindazt, ami szent.

2016. október 10-én a Szarajevói Nemzeti Színház Fehér Szalonjában osztották ki az 56-ik MESS (Szarajevói Nemzetközi Színházi Fesztivál) díjait. Az idei – a körülmények miatt különlegesnek mondható – fesztiválon a közönséget is díjazta a zsűri. A példátlan lépés előzménye, hogy, mint ismeretes, október 9-én a hatóságok kitiltották a közönséget a mindig is kényelmetlen politikai kérdéseket feszegető horvát rendező, Oliver Frljić A mi erőszakunk és a ti erőszakotok (Našenasilje i vašenasilje) című előadásáról. (Az előadás a Rijekai Nemzeti Színház, a ljubljanai Mladinsko Színház és a berlini HAU Hebbel am Ufer közös produkciójában készült.)

Mi is történt valójában?

Jelenetek A mi erőszakunk és a ti erőszakotok című előadásból. Fotók: Velija Hasanbegović

A botrány azzal kezdődött, hogy Bosznia és Hercegovina bíborosa arra hivatkozva tiltakozott az előadás ellen, és kérte annak betiltását Szarajevóban, hogy az istenkáromló, egyaránt sérti a keresztények és a muzulmánok érzéseit, vulgarizmusával kigúnyolja a hit lényegét, méltóságában alázza meg az emberi érzéseket és általában mindazt, ami szent. A helyi NAPREDAK Művészeti Szövetség a horvát püspök kijelentése nyomán megfenyegette a MESS vezetőségét és az ügyészségen feljelentette az előadást.

Szarajevó a boszniai háború előtt pezsgő kulturális életéről, nyitottságáról, színházi közönsége pedig az új iránti fogékonyságáról volt híres. Talán erre is emlékezve a Fesztivál igazgatója, Nihad Kreševljaković úgy döntött, hogy a művészet szabadsága jegyében az előadást minden nyomás ellenére megtartják, és kitalált egy kompromisszumot. Az előadás napján, kora délután a fesztivál vezetősége megjelentett egy közleményt a médiában, a Fesztivál honlapján, valamint Facebook-oldalán arról, hogy – mivel nem tudják a nézők biztonságát garantálni – az előadást biztonsági okokból csak zárt ajtók mögött, kizárólag a zsűri jelenlétében fogják játszani. Nem sokkal ezután úgy módosították a közleményt, hogy nem lesz abszolút zárt az előadás, mivel a külföldi vendégek (kb. 50 fő), a szponzorok és a médiapartnerek is jelen lehetnek a bemutatón.

Függetlenül attól, hogy ilyen tartalmú bejelentés született, számosan eljöttek a rendőrség és a biztonsági őrök által körülvett színház elé, hogy tiltakozzanak a cenzúra és a megfélemlítés ellen, és hogy a művészet szabadsága mellett emeljenek szót. „Látni akarjuk az előadást!” – kiáltozta a Nemzeti Színház bejáratánál egy kisebb csoport, akiket a biztonsági szolgálat kívül tartott. Végül a biztonságiak a fesztivál külföldi vendégeit, a zsűrit, a sajtó képviselőit az ideiglenesen felállított biztonsági kapukon keresztül, szigorú ellenőrzés mellett beengedték. Mindenkit megmotoztak, átkutatták a táskákat és elkobozták az ásványvizeket. Talán merénylettől tartottak, talán azt a látszatot akarták kelteni, hogy merénylettől tartanak, talán csak pszichikai nyomást akartak gyakorolni a közönségre. Bármi is volt a szándék, a közönséget végül sikerült távol tartani. Mi, beengedett szerencsések egy percig sem láttunk okot a félelemre. A rengeteg üresen maradó széket látva azonban rossz volt a lelkiismeretünk; miközben nekünk igazi színházi élményben lehetett részünk, az igazi közönség, a kirekesztett nézők kiáltozása, hogy „be akarunk menni, látni akarjuk az előadást” szinte végig ott csengett a fülünkben.

Az előadás félhomályban kezdődött. A sorok szélén álldogáló fekete öltönyös biztonsági őrökkel együtt néztük a különböző nemzetiségű színészek által a színpadon megjelenített, több dimenziós, a sokszínűség mellett érvelő, nem egyszer sokkoló történeteket. A rendező úgy látja, hogy a térségben korábban és nem messze tőlünk, napjainkban lejátszódó szörnyűségek olyan magasra tették az emberek ingerküszöbét, hogy a rádöbbenést szolgáló művészi üzenetek már csak sokkoló eszközökkel érhetnek célba. „A mi erőszakunk és a ti erőszakotok sokkolni akar, amikor a meztelen testekre festett hennás feliratok azt hirdetik, hogy „az arabot nyelvként használd és ne fegyverként, amikor Európába lépsz”, hogy „amíg valahol épp valaki arra gondol, hogy színházba akar menni, ugyanakkor máshol, valaki épp arra gondol, hogy Európába akar menni”. Végeredményben az együttélés kultúrájának lehetőségeit és történelmi összefüggéseit tárja elénk az előadás.

Az 56. MESS Sarajevo tíz napos fő programjában 16 országból 19 előadás volt látható. A fesztivál fődíját, az Arany Babérkoszorút a ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház (SNG Drama Ljubljana) Jernej Lorenzi által rendezett Übü királya kapta. Ugyanez az előadás nyerte el a legjobb rendezés díját is. Amikor az Übü király záró képében megjelent a rendező meztelen, bekeretezett megafotója, Jarry híres záró mondatát, miszerint „Nincs Lengyelország lengyelek nélkül” mi az alábbi verzióban hallottuk: „Nincsenek színészek rendező nélkül” – hát így valahogy, ahogyan „Színház sincs nézők nélkül!”

2016-ban Szarajevóban így vált botrányossá Oliver Frljić A mi erőszakunk és a ti erőszakotok című előadása, és így lettünk a kívül rekedtekkel együtt díjazott közönsége az 56. MESS Fesztiválnak.

További díjak:
Grand Prix– Übü király, SNG Drama Ljubljana
Legjobb rendezés– Jernej Lorenci, Übü Király, SNG Drama Ljubljana
Legjobb színész – Jernej Šugmaaz, Übü Király, SNG Drama Ljubljana
A legjobb pályakezdő rendező – Nina Rajić Kranjac a Madarak konferenciája c. előadás rendezésért
A legjobb pályakezdő színészek – Benjamin Krnetić, Petja Labović, Blaž Dolenc, Nejc Cijan Garlatti, Sara Dirnbek és Nataša Keser a Madarak konferenciája c. előadás kollektív megalkotásáért
A zsűri különdíja – Guiseppea Chica és Barbare Matijević a Forecasting c. előadásáért megosztva a MESS fesztivál közönségének járó díjjal A mi erőszakunk és a ti erőszakotok című előadáson való megjelenésért.

A sajtó és a kritikusok számtalan díjat osztottak ki, többek között Urbán Andrásnak a Belgrádi Nemzeti Színházban rendezett Hazafiak című előadásért, Oliver Frljićnek A mi erőszakunk és a ti erőszakotok c. előadásért, Ivica Buljannak a Zágrábi Nemzeti Színház Három tél című előadásáért. Külön díjat kapott a nemrég elhunyt Tomaz Pandur Nemzetközi Színháza.