A kvótaellenes népszavazás gyászos napján Aiszkhülosz Oltalomkeresők című drámájával foglalkozni finom, de határozott politikai állásfoglalás.

Hogy ez így van, azt sem Karsai György (aki előadást tart róla), sem pedig Fekete Ádám (aki a mű legfontosabb jeleneteit színpadra adaptálja) nem tagadja. És ugyan, miért is tartanánk számon Aiszkhüloszt a legnagyobbak között, ha nem lenne újra és újra égetően aktuális, amit mond? Október másodikán pedig az Oltalomkeresők egyenesen kortárs szövegnek hatott.

Persze, ehhez hozzájárult az is, hogy Karsai György előadását a vendég, az idegen és az üldözöttség fogalmainak tematizálásával kezdte. És ezek a szavak bizony nagyon mást jelentettek az ókori görög világban, mint Magyarországon 2016-ban. A xenosz kifejezés ugyanis egyként jelentetett idegent és vendéget, és ennek mentén érthetjük meg a görögök morális alapkövetelményeit e téren. Ebből például az következik, hogy a vendéget először be kell hívni, meg kell etetni és fürdetni, és csak utána lehet tőle megkérdezni, ki ő és miért jött. Ha nem így történik, akkor Zeusz Euxeniosz, azaz a vendégekre figyelő Zeusz haragja vár a vendéglátóra.

Karsai György roppant szórakoztató előadásában kitér az Odüsszeia erről szóló szöveghelyeire, valamint Euripidész Elektrájára, majd beszél kicsit az Oltalomkeresőkről is, erről a nem éppen agyonjátszott drámáról, amelyben menekültek vannak, hogy pontos legyek 50 menekült nő, a Danaosz lányok, akik Egyiptomból menekülnek a kényszerházasság elől. Argoszban Pelaszgosz királyhoz érnek, aki némi habozás és egy népszavazás után, ahol az igenek győznek, befogadja a lányokat, aminek nyilvánvaló következménye háború lesz.

Az egyetemi előadás csak félig ér véget, amikor Fekete Ádám rendezésében a színészek elkezdenek jeleneteket előadni a darabból, mert a színpadi játék folyamatos interakcióban marad Karsai előadásával. Egy-egy mitológiai utalásnál a szereplők kifordulnak a tanár úrhoz, amely gesztus lehetne éppen erőltetett, valahogy itt inkább mégis magától értetődő, vicces, dinamikusan váltakozik benne az ismeretterjesztés és a színháznézés élménye.

Fotók: Hajmási Péter

Zene és próza is szokatlan viszonyba kerül a színpadon, ahogy azt Karsai az első jelenet előtt elmondja, ennek a drámának a kar a főszereplője, amely nagyrészt énekel, így kerül a képbe a Soharóza kamara a Danaidák karaként, akik nagyon sokszínűen szólaltatják meg a kardalokat.

A karvezetőt alakító Eke Angéla jelmeze félúton van a lázadó, rocker kamaszlány és a hidzsábos arab nő között. Kifejezetten hátborzongató az a pillanat, amikor a Pelaszgoszt alakító, öltönyös politikusnak öltöztetett Andrássy Máté a Danaosz lányok ruháira tesz megjegyzéseket, miszerint ezek a női öltözékek nem argosziak, a fátylak és a hosszú ruhák teljesen idegenek ebben a környezetben. Rögtök a burkini-vitára asszociálok, és arra, hogyan válnak a kulturális ismertetőjegyek gyanússá, ellenségessé napjaink Európájában.

Andrássy Máté egyébként elegáns, európai politikust alakít, aki szeretné a legjobbat kihozni szorult helyzetéből. Ő egy kicsit más indíttatásból szervez népszavazást, mint Magyarország kormánya az előadás napján; Pelaszgosz kérdése releváns: vállalja-e a nép a lányok befogadásával a biztos háborút. Még akkor is érthető ez a kérdés, ha Karsai György a görög értékrendet alapul véve azt mondja, Pelaszgosz megbukott Homéroszból, hiszen egy közösség vezetője gyáva, ha ilyen kérdésekben a népnek adja a döntés jogát.

Danaoszt Laboda Kornél megformálásában nem túl szimpatikus figura. Ahogy arra Karsai külön fel is hívja a figyelmet, ő csak jön és megy, állandóan otthagyja lányait a veszélyben, a legnehezebb pillanatokban nincs sehol. Például akkor, amikor Egger Géza, az ellenség hírnöke szadomazo pálcájával a színre lép, és zaklatni kezdi a nőket. Laboda tutyimutyi, gyáva figurát alakít, és ami a legdühítőbb benne, roppant taktilis, időnként barátilag ölelgetni kezdi Pelaszgoszt, aki láthatóan nem veszi ezt túl jó néven.

A jelenetek után Karsai György mosolyogva pontot tesz a történet végére azzal, hogy a nép befogadta a lányokat, és ez milyen szép. Mire Fekete Ádám feláll a helyéről, és arra kéri, mondjon egy-két szót a trilógia következő részeiről is, hogy hogyan folytatódik a történet. Ő meg pár mondatban válaszol: Argosz elesik, a támadók győznek, valami érthetetlen okból Danaosz lesz a király, aki férjhez adja lányait az ellenség fiaihoz, hogy aztán a lányok a nászéjszakán levágják a fiúk fejét. Igen, az élet nem mindig igazságos – fűzöm hozzá én -, de azért fontos, hogy igyekezzük belőle kihozni a legemberibbet.

Hol? Sanyi és Aranka Színház
Mi? Aiszkhülosz: Oltalomkeresők – Karsai György beavatószínháza
Kik? Szereplők: Andrássy Máté, Laboda Kornél, Eke Angéla, Egger Géza, Soharóza kamara: Biksz Judit, Birtalan Liliána, Elek Judit Sára, Remes Zsófi, Szilvay Máté, Tárnoki Tamás, Tossenberger Tamás.
Produkciós vezető: Egger Géza. Kreatív munkatárs, Videó: Hajmási Péter. Grafika: Szabados Luca. Klasszika-filológus: Karsai György. Rendező: Fekete Ádám