Gálvölgyi sok évtizede röhögteti a nemzetet, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel, miközben olykor megpróbálkozik azzal, hogy kibújjon ebből a műfaji ketrecből, igazi, komoly-mély színészként is megmutatkozzék.

Az Orlai Produkció a győri Vaskakas Bábszínházban, Pelsőczy Réka rendezésében, Gálvölgyi Judit adaptációjában önálló színpadi produkciót készített A hullaégető című régi, 1968-ban készült csehszlovák film magyar hangjából. Több dolog is indokolja a próbálkozást. Leginkább talán az, hogy ez a magyar hang Gálvölgyi Jánosé volt, aki jelentős, sikeres, és főképp közkedvelt színész. Vele mindent el lehet adni. Nevére bejönnek a nézők.

Takács Attila fotói

A Ladislav Fuks regényéből Juraj Herz rendezésében készült alkotás pedig lényegében egyetlen hatalmas monológ, egy cseh kispolgár szellemi portréja a második világháborút megelőző évekből. Egy meghasonlás története: ahogyan egy közönséges, hétköznapi kisemberből egész családját kiirtó szörnyeteg lesz a koreszmék hatása alatt. Pedig csak alkalmazkodik, illetve végig gondolja a meg nem gondolt gondolatokat. Mondhatnánk, hogy félelemből gyilkol, amikor fölismeri, hogy a benne csörgedező néhány csepp német vér talán nem lesz elegendő a túléléshez, a karrierhez, miközben családja, felesége és gyermekei meggondolatlan módon továbbra is cseheknek érzik, tudják magukat. Meg kell szabadulnia tőlük. De nem megalkuvásból. Addigra már meggyőződésévé vált az ordas eszme. És természetesen morbid foglalkozása, a halottak mindennapi elhamvasztása a krematóriumban is tereli a kevéssé humánus gondolkodásmód felé, hogy kicsit magasról nézzen az életre, hogy úgy érezze, ő különleges tudás birtokában van az élet értékének csekélységéről.

A film komplex, elemző képet ad a kispolgár átváltozásáról. Rudolf Hrusinsky az őszinte hazudozás, a közhelypanelekből épített világkép és életvitel remek motívumsorozatával készíti elő az átalakulást. A magát családszerető apának, művészetkedvelő, kifinomult értelmiséginek képzelő és valló öntudatos férfiú még arra is ügyel, hogy eredetinek látsszék, sőt, hogy annak is érezhesse magát. Átváltozását mégsem szenvedi meg, nem vívódik, nem vitatkozik önmagával. Könnyen teheti, hiszen úgy érzi – és a jelleme lényegét illetően tulajdonképpen igaza is lehet -, hogy ő mindig ilyen is volt. És valóban ugyanazokkal a mondatokkal indokolja a gyilkosságokat, amelyekkel boldog, békés, nyugodt családi életét is ecsetelte. Úgy véli, csakis saját boldogságuk érdekében öli le feleségét és fiát (a lányát csak azért nem, mert sikerül elmenekülnie), hiszen úgysem lenne helyük az új, tiszta fajú rendben. És ebben is van némi igazság. A háború előtt nem lehetett látni a háború végét. A közeli jövőt viszont jól látta a hullaégető, amikor hatalmas, praktikus krematóriumokról ábrándozott a film végén.

Gálvölgyi színpadi alakítását önmagában vett színészi teljesítményként nem lehet összehasonlítani Hrusinsky filmes produkciójával. Annyi azért mégis jól látható, hogy a cseh színész eszköztára gazdagabb, változatosabb, így az egyéniség, akit megmutat, színesebb, árnyaltabb. És igazibb. Gálvölgyi sok évtizede röhögteti a nemzetet, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel, miközben olykor megpróbálkozik azzal, hogy kibújjon ebből a műfaji ketrecből, igazi, komoly-mély színészként is megmutatkozzék. Ám ez nem nagyon sikerül. Fogva tartja a rutin. Ha máshogy nem, azzal, hogy megbénítja. A hullaégető komor szerepében komolysága komolykodásnak, fegyelmezettsége merevségnek hat. Inkább előad egy monológot, mintsem él egy jellemet, megelevenít egy sorsot.

Partnerét, kísértőjét, aki mételyezi az akkor trendi eszmékkel, Schruff Milán szorgos pártpropagandistának mutatja. Kiscserkészi buzgalommal terelgeti áldozatát a szerinte üdvözítő tanok felé. A többi figura – beleértve a címszereplő feleségét és gyermekeit is – hatalmas, bamba bábfejet visel, Michac Gábor kifejező munkáit. Ez elidegeníti, elkülöníti őket a családfőtől, mintha más világban élnének, más bolygóról érkeztek volna (látvány: Kálmán Eszter).

A testet öltött hangot természetesen más szemmel nézi, akit elkerült az eredeti. Bár az is pótolhatja, a film megnézhető a YouTube-on, sőt megnézése ajánlatos. Azoknak különösen, akik látták a hangot. Meg akik még látni fogják. A produkciót ugyanis tovább játsszák a Belvárosi Színházban.

Mi? Ladislav Fuks: A hullaégető
Hol? Vaskakas Bábszínház, Belvárosi Színház
Kik? Szereplők: Gálvölgyi János, Schruff Milán, Szúkenyik Tamás, Ujvári Janka, Ragán Edit, Gergely Rozália, Bora Levente
Fordító: Zádor Margit. Rendező: Pelsőczy Réka. Színpadra alkalmazta: Gálvölgyi Judit. Dramaturg: Zöldi Gergely. Producer: Orlai Tibor. Látvány: Kálmán Eszter. Mozgás: Fejes Kitty. Zene: Matisz Flóra. Bábtervező: Michac Gábor. Maszkok: Juristovszky Sosa