A Malta egyfelől teret nyújt az újító művészi kifejezésnek és kísérletezésnek, másfelől viszont erőteljesen hangsúlyozza a művészet tágabb kontextusban játszott szerepének fontosságát, olyan projekteket híva meg, amelyek kritikusan viszonyulnak jelen világunkhoz, fellépnek a fenyegető tendenciák ellen, tükröt tartanak társadalmuk elé.

A poznańi Malta Fesztivál a Lengyelországban 1991 körül alapított innovatív művészeti fesztiválok egyike. Nevét a város tavától kölcsönözte, s az első években az események leginkább e tó körül zajlottak, jellegükben pedig inkább könnyedebb, szórakoztató zenés, cirkuszi és utcaszínházi programok voltak. A szervezők az évek során egyre hangsúlyosabban fordultak a társadalmilag elkötelezett alkotások felé, ugyanakkor keresték a szorosabb kapcsolatot magával a várossal (a rendezvény nevét is Malta Nemzetközi Színházi Fesztiválról Malta Festival Poznańra változtatták). A fesztivál eseményei különböző helyszíneken zajlanak Poznań-szerte, így vonva be erőteljesebben a város lakosait. A programban egyaránt szerepelnek nemzetközileg elismert külföldi alkotók (akiket gyakran a Malta mutat be elsőként a hazai közönségnek) és a legfiatalabb generáció lengyel művészei, akik felkarolása szintén a fesztivál egyik fontos célkitűzését jelenti.

Michał Merczyński

A Malta tehát egyfelől teret nyújt az újító művészi kifejezésnek és kísérletezésnek, másfelől viszont erőteljesen hangsúlyozza a művészet tágabb kontextusban játszott szerepének fontosságát, olyan projekteket híva meg, amelyek kritikusan viszonyulnak jelen világunkhoz, fellépnek a fenyegető tendenciák ellen, tükröt tartanak társadalmuk elé.

Érdemes egy hosszabb részt idézni a fesztivál igazgatója, Michał Merczyński a 2017-es kiadás elé írt bevezetőjéből: „Az idei Malta Festival Poznańt öt hívószóval határozzuk meg: Mi, a Nemzet; Mi, a Balkán; Mi, a Kelet; Mi, Európa; Mi, Mások. E hívószavak kétféleképpen olvashatók. Egyfelől hangsúlyozhatják az említett fogalmak egységességét, másfelől pedig épp ellenkezőleg, sugallhatják a fenti fogalmak polarizáltságát. Az előbbi olvasat általánosít, az utóbbi önkényes határokat jelöl ki. Mind a filozófia, mind a tapasztalat azt bizonyítja, hogy e két gyakorlat egyike sem állja meg a helyét, sőt mindkettő egyenesen veszélyessé válhat. Épp ezért húztuk át őket. Az áthúzás viszont nem jelenti azt, hogy e hívószavak ne lennének fontosak. Inkább azt jelenti, hogy újra kell definiálnunk azokat. A »Mi, a Nemzet« szavakat Lech Wałęsa mondta 1989. november 15-én az amerikai Kongresszusban, közvetlenül utalva az USA alkotmányának első szavaira, szélesebb értelemben pedig a demokratikus társadalom ideájára […]. Ma, 28 évvel később, a történelem új tartalmakkal terhelte meg e fogalmakat. A jelenlegi Lengyelországban egyre ritkábban hallani a civil társadalom kreatív és aktív szerepéről. Ellenben egyre gyakrabban hallani nemzeti büszkeségről, kizárólagos meggyőződések és értékek által meghatározott vallási-etnikai hovatartozásról, ami kizárja a világnézetek pluralizmusát.”

A Malta Fesztivál – évek óta, de 2017-ben különösen határozottan – fellép a populista, xenofób, kirekesztő tendenciák ellen. Az idei programból elég megemlíteni a bécsi God’s Entertainment Chauvinism Scannerjét (ahol a néző egy kérdőív és különböző mérőeszközök segítségével szembesülhet saját sovinizmusának mértékével), a varsói Strefa Wolnosłowa bevándorlókkal készített Ha macskák lennénk, senki nem állítana meg minket című előadását, vagy a Lengyel-szír garázsvásár és a Tánc Szíriáért akciókat. Az előadó-művészeti programokat kísérő kiállítások, köztéri installációk és beszélgetések többsége szintén a menekültkérdés, a migráció, a befogadás és a tolerancia, a kulturális sokszínűség, a neofasizmus fenyegetésének témáit járta körül.

A fesztivál általános programválogatásában tehát hangsúlyosan érvényesül a művészi újítás és társadalmi-politikai elkötelezettség kettős igénye, továbbá 2010 óta egy-egy (Idiómának nevezett) éves tematika teszi még élesebbé az események fókuszát. Az Idiómák koncepciójának kidolgozására és programjának válogatására a szervezők külföldi vendégkurátorokat hívnak meg. Így az évek során előtérbe került a flamand előadó-művészet, a „kirekesztettek” művészete, az európai-ázsiai kapcsolatok, az „új világrend”, a kurátorok között pedig olyan nevek bukkantak fel, mint Romeo Castellucci, Rodrigo García, Stefan Kaegi, Tim Etchells vagy Lotte van den Berg.

Az 2017-es fesztivál Idiómája a Balkánra fókuszált, s a szervezők első alkalommal hívtak meg két kurátort, Oliver Frljić horvát rendező és Goran Injac szerb dramaturg személyében. A kurátorok a Balkánt nem földrajzi értelemben fogták fel, hanem „olyan térként, amelyet hagyományosan »másnak«, »nem a miénknek«, »veszélyesnek« szokás tekinteni, vagyis a hivatalos diskurzusban a Balkán jelképezi mindazt, amit a mai lengyel politikai valóságból eliminálni próbálnak”. A programválogatással azt a kérdést vetették fel, hogy a Balkánról, de ugyanígy Lengyelországról, Európáról vagy a Közel-Keletről alkotott képünk mennyiben tekinthető diskurzív konstrukciónak és sztereotipizálásnak.

A két kurátor nem ismeretlen Lengyelországban: Goran Injac korábban a krakkói Stary Teatr nemzetközi kapcsolataiért felelt, valamint Oliver Frljić lengyelországi rendezéseinek dramaturgjaként dolgozott, Frljić pedig két előadást is színpadra állított Lengyelországban: 2013-ban Zygmunt Krasiński Istentelen komédiáját a Stary Teatrban, majd 2017 februárjában Stanisław Wyspiański Átok című művét a varsói Teatr Powszechnyben. Mindkét produkció botrányt kavart a színházi és politikai életben egyaránt, s a rendezőt a lengyelekkel és a katolikus vallással szembeni tiszteletlenséggel vádolták. Az Átkot érő támadásokra a Malta vezetősége nyilatkozattal reagált, amelyben kiállt a 2017-es fesztivál kurátorának személye, valamint a művészi kifejezés szabadsága mellett: „A színház egy másfajta valóság megteremtésének, a plurális párbeszédnek és a világgal való konfrontációnak a terepe, a művészeknek pedig jogukban áll nyíltan és kompromisszumok nélkül beszélni a társadalmi problémákról, kritikusan interpretálni a kultúrát, és mindezek kifejezése érdekében az általuk választott művészi eszközökhöz nyúlni.”

Oliver Frljić kurátori megbízására hivatkozva a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium elvont a Malta Fesztiváltól 300 000 zlotyi támogatást, ami a rendezvény összköltségvetésének 6-7%-át jelenti. A fesztivál igazgatójával, Michał Merczyńskivel e politikai döntés kapcsán beszélgettünk.

*

– 2017. június 9-én Piotr Gliński kulturális miniszter hivatalos közleményben bejelentette, hogy ebben az évben megvonja a Malta Fesztiváltól a korábban három évre megítélt éves 300 000 zlotys támogatást. Mi vezetett idáig?

– Háromévente pályázunk a Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztériumhoz támogatásért, s a pályázatunk kulcsfontosságú elemét jelenti, hogy melyik évben kit hívunk meg vendégkurátornak, és milyen témákra fókuszálunk a fesztivál egymást követő éveiben. A jelenlegi pályázatunkat 2015 őszén írtuk, és azt 2016 márciusában fogadta el a kulturális miniszter. A hároméves tervünkben szerepelt az is, hogy 2017-ben a Balkán tematikája áll a fesztivál középpontjában, és Oliver Frljićet, valamint Goran Injacot kérjük fel kurátornak. A három évre szóló támogatási szerződés aláírásával a Kulturális Minisztérium elfogadta a döntésünket. Az Átok februári premierjét követően azonban a jobboldali média megkérdőjelezte, hogy az előadás rendezője lehet-e a Malta Fesztivál kurátora. A miniszter erre úgy reagált, hogy az Átok nyílt támadást jelentett a katolikus egyházzal és a pápával szemben, és megbántott milliónyi lengyelt, ezért ő Frljić semmilyen jellegű tevékenységét nem támogatja Lengyelországban. Még akkor sem, ha ezzel szerződést szeg – hiszen a korábbi döntése megváltoztatásával valójában megszegett egy aláírt szerződést. Világossá tette számunkra, hogy csak akkor kapjuk meg a támogatásunkat, ha lemondunk Oliver Frljić meghívásáról – ami valójában felér egy zsarolással.

Goran Injac és Oliver Frljić. Fotók: Marcin Oliva Soto

– Milyen lépéseket tettek, amikor mindez kiderült?

– Mivel a döntésről nem kaptunk hivatalos értesítést, csupán a médiából értesültünk róla március elején, első lépésként írtunk egy hivatalos levelet a Kulturális Minisztériumnak, amelyben felhívtuk a figyelmüket arra, hogy eleget tettünk a formai követelményeknek, vagyis leadtuk az előző év pénzügyi beszámolóját és a tervek 2017-es aktualizálását, és várjuk az éves szerződésünket és a támogatás utalását. Kivártuk a válaszadásra hivatalosan rendelkező 30 napot, de nem kaptunk választ, így május elején küldtünk egy újabb levelet a kulturális miniszternek, felhíva a figyelmét arra, hogy egyre jobban szorít az idő. Két hétre rá megjelent egy nyilatkozat a Kulturális Minisztérium honlapján, amely arról tájékoztatott, hogy a miniszter visszavonja a támogatást a Malta Fesztiváltól a kurátor személye miatt, továbbá hogy a Malta szerződést szegett, mivel nem tett eleget a pályázati anyagban leírtaknak, miszerint mindenki számára inkluzív fesztiválprogramot nyújt, Oliver Frljić viszont csak botránykeltésre képes.

– Van lehetőségük jogi lépéseket tenni ebben a helyzetben?

– Szeptemberben, amikor elküldjük a Minisztériumnak az elszámolásunkat, ki fogjuk mutatni ezt a 300 000 zloty hiányt, és kérni fogjuk a visszatérítését – ez lesz az első jogi lépésünk. Amennyiben megtagadják a kifizetést, a jogászaink megállapodást fognak javasolni a Minisztériumnak – ennek lehetősége egyébként már korábban is felmerült, Piotr Gliński még a médiának is nyilatkozott róla –, miszerint ha a miniszter ellenzi a kurátor személyét, támogassa a fesztivál programjának más elemeit, például a Generator Maltát, Jan Peszek  vagy Danuta Stenka előadását, a gyermekprogramot stb. Így a Minisztérium nem szegné meg az aláírt szerződést.

– Ahogy a lengyel kulturális sajtóból, valamint a fesztivál honlapjáról és közösségi média platformjairól kiderül, a támogatás megvonásának hírére a művészek és a közönség rendkívüli összefogással reagáltak.

– A Malta Fesztivál közösségét nem csupán mi alkotjuk, hanem a művészek, a közönség, a partnereink is, és valóban elképesztő volt a reakciójuk. Barátom, Mariusz Wilczyński animációsfilm-rendező felvetette egy árverés ötletét. Ő maga felajánlotta első rajzát, továbbá írt egy felhívást – kézzel! –, amelyet ötven művésznek küldtünk el. A vártnál is több felajánlást kaptunk, s nemcsak a lengyel, hanem a nemzetközi művészközösségtől is. Kaptunk például egy műalkotást Jan Lauwerstől, a Needcompany vezetőjétől, valamint az irodalmi Nobel-díjas John Maxwell Coetzeetól is. A lengyel művészek közül Agnieszka Holland filmrendező elküldte nekünk egyik díját, Pawel Pawlikowski, az Ida című film Oscar-díjas rendezője felajánlotta, hogy licitálni lehet az új filmjének egy forgatási napján való részvételre, egy másik rendező, Jacek Bromski pedig felajánlott egy kisebb szerepet a legújabb alkotásában. Minderre licitálni lehetett az interneten, de szerveztünk élő aukciót is a fesztivál ideje alatt.

Mindez persze nemcsak a pénzről szól, hanem a szolidaritásról is. Ugyancsak a szolidaritás példájaként említhető, hogy az összes helyszín, ahol a fesztiválunk eseményei zajlanak (pl. a Centrum Kultury Zamek vagy a Międzynarodowe Targi Poznańskie), rendkívül kedvezményes bérleti díjat kért tőlünk – részükről ez volt a hozzájárulás a fesztiválhoz. És végül, de nem utolsósorban ott volt a crowdfunding-akciónk, amelynek a „Legyél te a kulturális miniszter!” címet adtuk. Korábban sosem használtuk ezt az eszközt, egyszerűen nem volt szükségünk rá, ebben az esetben viszont hatalmas eredményt értünk el vele: magánemberek, valamint két nagyobb poznańi cég felajánlásaiból összegyűlt a hiányzó 300 000 zloty.[1]

– Hosszú távon is kitarthat ez a szolidaritás? Ha az elvonások folytatódnak – ahogy ezt Magyarországon megtapasztaltuk az elmúlt években –, a későbbiekben is megmozdul a fesztivál közössége, hogy támogassa az esemény megvalósulását?

– Nem tudom. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Az biztos, hogy az aukció egész év végéig folytatódik. A hamarosan kezdődő Dwa brzegi filmfesztiválon filmes felajánlásokra lehet majd licitálni a Malta javára, az év további részében pedig egy zenei fesztiválra is kaptunk meghívást. Ezek persze kis dolgok, nem ezek „hozzák” a nagy pénzeket, viszont hatalmas lehetőséget jelentenek arra, hogy erősítsük a társadalmi tőkénket.

– Nem fog visszaütni a szolidaritási kampány sikere? A jobboldali pártok azt hangsúlyozzák, hogy ezt a fajta művészetet nem szabadna közpénzből támogatni, hanem magántámogatásokból kellene fedezni, az idei fesztivál eredményesnek bizonyult alternatív finanszírozási stratégiái pedig az ő malmukra hajtják a vizet.

– Ebben akkor lenne igaza, ha nem tennénk jogi lépéseket annak érdekében, hogy visszakapjuk a korábban megítélt támogatásunkat. A fesztivál mindig is kapott magántámogatást, mindig is voltak szponzoraink, a költségvetésünk több forrásból áll össze. Ha végleg elveszítenénk a minisztérium dotációját, akkor el kéne fogadnunk azt a helyzetet, hogy más megoldásokat kell találnunk – ahogy idén ezeket meg is találtuk, de nem akarunk itt megállni. Megtesszük a korábban említett jogi lépéseket. Továbbá jogszerűen járunk el abban is, hogy a szerződésnek megfelelően feltüntetjük a minisztériumot a támogatók között, annak ellenére, hogy korábban kaptunk egy telefont a Minisztériumtól, hogy nem kell feltüntetnünk a logót, de mi azt válaszoltuk, hogy eleget kívánunk tenni az aláírt szerződésben vállaltaknak.

– A Kulturális Minisztérium három évre kötött a szerződést a Malta Fesztivállal, 2017 pedig még csak a második év. Garantálva érzi a harmadik év támogatását?

– Elvileg a szerződés garantálja a támogatást, de ki tudja, mi lesz jövőre.

– Oliver Frljić úgy döntött, hogy nem vesz részt személyesen a fesztiválon. Hogyan érintette ez a lépése a fesztivált és önt?

– Igyekszem megérteni Olivert. Rendkívüli módon sokkolták az Átok által kiváltott reakciók, főleg az ultrajobbos, fasiszta szervezetek májusi tüntetése a Teatr Powszechny előtt – még akkor is, ha volt egy másik tüntetés is Oliver mellett. S bár megírtam neki, hogy Poznańban, a Malta Fesztiválon egy másfajta Lengyelországgal találkozhat, mint a tüntetések Lengyelországa, ő a távolmaradás mellett döntött.

– Két évvel ezelőtt, ugyancsak társadalmi tiltakozás hatására, a fesztivál lemondta Rodrigo García Golgota Picnic című előadását. Mennyiben volt más az a helyzet, mint a jelenlegi szituáció Oliver Frljićtyel?

– Amikor lemondtam Rodrigo García előadását, az az én döntésem volt, és teljes mértékben vállalom érte a felelősséget. A helyzet annyiban volt más, hogy az előadás bemutatását nem támogatta a Kulturális Minisztérium, vagyis a lemondásnak nem a Minisztériumhoz volt köze, hanem két másik hatalomhoz: a rendőrséghez és a városhoz. Rengeteg fenyegetést kaptunk a bemutató előtt, a városvezetés és a rendőrség pedig nem vállalta a felelősséget a művészek és a közönség biztonságáért, ezért a valós veszélyt felismerve döntöttem úgy, hogy nem mutatjuk be a Golgota Picnicet[2] Poznańban. Jelen esetben viszont fel sem merült, hogy visszavonjuk Oliver kurátori megbízását.

– Hogyan látja a művészet, valamint a Malta Fesztivál szerepét a jelen politikai helyzetben?

– Általánosságban azt gondolom, hogy a Malta erősebb lett a Frljić-ügy következtében, ugyanis a fesztivál közösségének összefogása azt is jelenti, hogy ez a közösség nem hagyja, hogy következmények nélkül maradjanak a Minisztérium döntései és tettei. A miniszternek természetesen joga van csökkenteni a támogatásunkat, ezt nem vitatjuk, jelen esetben viszont átlépte a Rubicont, hiszen először megítélte a támogatást, majd ideológiai okokból visszavonta a döntését.

– Volt már precedens ilyen jellegű lépésre a jelenlegi kormánytól?

– Nem, ez az első alkalom, s ezért is kerültünk nem csupán a kulturális, hanem az általános média figyelmének középpontjába, mivel példát mutathatunk arra, hogyan lehet kezelni egy ilyen helyzetet a jog és igazságosság elveinek megfelelően. Hiszen mi másra is törekednénk, mint a jog és igazságosság érvényesítésére?[3]

[1] A wspieramkulture.pl oldalon 1847 személy hozzájárulásával és 102%-os támogatottsággal összesen 307 795 zlotyi gyűlt össze.
[2] Az argentin Rodrigo García 2011-es darabja a fogyasztói társadalom kemény kritikája mellett igen sötét képet fest az emberiség jövőjéről, valamint erősen dekonstruálja Jézus figuráját és tanításait. A szerző rendezésében készült előadás korábban már Franciaországban is kiverte a biztosítékot a keresztény konzervatív köröknél.
[3] Prawo i sprawiedliwość – a lengyel kormánypárt neve.