Új e-dráma: Carlo Goldoni–Kiss Csaba: Házasság Palermóban
Kiss Csaba ismeri a szabályokat, és azt is tudja, hogyan szegje meg őket.
Fordítás közben többször is megjegyeztem magamban, milyen modern szerző Goldoni. Így amikor megláttam a színlapon, hogy „mai színpadra alkalmazta”, nem ijedtem meg. Csak ne legyen stílustalan. Csak nehogy flaszterszöveggel akarja. Klasszikusok esetében továbbá örök kérdés, hogy múzeumba visznek bennünket vagy színházba? Élő műfaj a színház vagy szellemidézés? Mértéktartás, ízlés, arányok.
A Házasság Palermóban előadása a Nemzeti Színházban. Fotók: Eöri Szabó Zsolt
Ezt a darabot az 1749-es karneváli szezonban mutatták be. A vásári komédiákban gyökerező commedia dell’arte kora lejárt, Goldoni újított. A commedia dell’arte az improvizáció művészete. Szó, zene, tánc, akrobatika szintézise. A szereplők cselekményvázlat alapján rögtönöztek. A kulisszák mögött egy megvilágított helyre kitűzték a darab vázlatát, a felvonásközökben összegyűltek, és a vezető színész instrukciói alapján alakították a jobbára helyzetkomikumra épülő előadást. Egyes figurák maszkban. Bevezetésképpen az egyik színész kiállt a pódiumra vagy az ekhós szekérre, és elmondta a prológust.
Ezzel a nagyjából kétszáz évig élő hagyománnyal szakított Goldoni. Vázlat helyett kész művet, szerzői szöveget adott a színészeknek, levetette velük a maszkot, az idők során kiüresedett figurák helyére élethű karaktereket állított, hogy az ábrázolt alakban a néző ismerjen magára, a barátjára, az ellenségére vagy a szomszédasszonyára, mert meg volt róla győződve, hogy a jellem a komédia igazi forrása, és a színházi élmény erkölcsnevelő hatással van a közönségre. A felvilágosodás évszázadában polgári eszményeket sugallt vagy néha inkább prédikált – amelyekben szerintem hitt is meg nem is.
Kiss Csaba ismeri a szabályokat, és azt is tudja, hogyan szegje meg őket. Tudja, hogy Goldoni reformja miben áll (ez még színházi berkekben sem általános, a mai napig hajlamosak Goldonit azonosítani a commedia dell’arté-val). Az ő verziója úgy mai, hogy egyet lépett előre, kettőt hátra: rokokó díszletek és jelmezek finoman stilizált keretében állított színpadra egy drámai élethelyzetet, a lélektani realizmus eszközeivel szétszálazta, sokoldalúan értelmezte és a commedia dell’arte máig ható elemeivel fűszerezte. Elhagyott néhány olyan karaktert, amelyekkel a mai néző nem tud mit kezdeni. (Például ki is valójában a lovag vagy a doktor? A férjes asszony udvarlója? A szeretője?) Szerepeket vont össze, emberi kapcsolatokat hangolt át, dramaturgiailag határozottan beleavatkozott a cselekménybe. Ezzel azonban csak a szövegkönyv lett rövidebb, a darab nem: a rendező ugyanis az árnyaltabb jellemábrázolás érdekében jóval többet bízott a színészi játékra. És ebben a szereposztásban a színészek előtt nincsenek határok. Énekelni, táncolni, rögtönözni mesterfokon tudnak. Van prológus – esetünkben előjáték –, és maszk is van – olykor napszemüvegként homlokra tolva.
Az alaphelyzet: egy elszegényedett grófi családba bekerül egy gazdag kereskedő (Bodrogi Gyula megfogalmazása szerint „szegény milliomos”) lánya. A pénz világosságánál ki-ki meglátja a nagy lehetőséget: szerelem, új ruha, új régiségek – új élet. Megpróbálják belőle a lehető legtöbbet kihozni.
Ez így már másik mű, mégis ugyanaz. Nem múzeumba vittek bennünket, Goldoni szelleme szirénhangokkal kísért, mint az átok. Anyós kontra meny…
A commedia jelentése színmű. A műfajcsoport egészét jelenti. Gondoljunk csak Dante Isteni színjáték-ára, a La Divina Commediára, erre az egyetemes műre. A régiséggyűjtő családja, avagy az anyós és a meny alapján készült Házasság Palermóban tragikomédia. Halálosan komolyan játsszák, és ezen nevetünk. Mindenkinek megvan a maga rögeszméje, vesszőparipája, mániája, baja, és a poénok ettől ülnek. Igen, vannak poénok. Voltak is, lettek is.
A szerzőtárs-rendező nagyvonalú. Mindegyikünkkel érezteti, hogy miattunk jó a produkció. Mindegyikünk sine qua non.
Hogy pedig mitől modern? Attól, hogy kinek-kinek ma is személyes élmény. Nézzük-nézzük, és magunkra ismerünk. Ahány barátom bejutott az előadásra, mindegyik mást, másvalakit emleget. Azóta, ha tükörbe nézek, én Blaskó Pétert látom.
Magyarósi Gizella
