Mókusmező az álmok netovábbja. Zöld sziget, közel a városhoz, ide vágyódik a műszaki fordító nő nevelt fiával, a városi dzsungelből. Ám az álmoknak ára van, nem is akármilyen.

Csúfondáros, fekete komédiát látunk a Kamrában, négy mesterszínészre. Zeitstück-sorsokat, a kétezer-tízes évekből. Csalókat és lúzereket az ingoványos magyar világból. A színlapon ott áll, hogy igaz történet alapján íródott a színdarab: megtörtént eset alapján írta Spiró György a drámai történetet. A kérdés csak az, mennyire képes elrugaszkodni a primer valóságtól a színjáték, azaz meg tudják-e mutatni az alkotók az egyediben az általánost?

Fotók: Szilágyi Lenke

A sztori nem túl bonyolult, ám többféle dramaturgiai csapdát is magában rejt. Egy fiatal-középkorú nő találkozik hajdani osztálytársával, időközben nagymenő ügyvéddé avanzsált exbarátnőjével, aki többek között ingatlanok adásvételével foglalkozik. Hamar kiderül, hogy hősnőnk a városi lakását szeretné felcserélni kertes családi házra, valahol a főváros közelében. Az ügyvédnő mindjárt ajánl is neki egyet, vetítettképes prezentációt is tartva az ingatlanról, ami gazdasági épületként van nyilvántartva, s a tulajdonosi háttere sem teljesen tiszta. S e ponton lép be a játékba egy minden hájjal megkent, dörzsölt ingatlanközvetítő férfi, aki behízelgő modorával, rámenős stílusával hamar leveszi a lábáról hősnőnket. S a történet innen már a maga logikája szerint bonyolódik; előbb meg kell szereznie a nőnek négymillió forint foglalót, azt átadni a nagymenő ingatlanosnak, megbízva az idegen férfiban, s főként a hajdani osztálytársban, aki, úgymond, garanciául is szolgál. S ekkor már színen van a játék negyedik szereplője is, a nő édesanyja, aki nemcsak a szükséges anyagiakat biztosítja, hanem a saját értékrendjét is magával hozza, történelmi frusztrációit, a lánya fölött örökké zsarnokoskodó énjét, egyszóval a teljes, bonyolult személyiséget.

Spirót ezúttal láthatólag nem annyira a drámai helyzetek kidolgozása és társadalmi mélyszerkezetének megrajzolása érdekelte, sokkal inkább a drámai jellemek, karakterek megformálása, azaz annak a csapdahelyzetnek a kibontása, hogy egy jó szándékúan naiv, örök vesztes nő miként válhat profi ingatlanos csalók áldozatává. Mert hát erről szól – vagy erről is – a Széljegy, emberi naivitásról, megtévesztésről, gátlástalanságról, megcsalásról, erkölcsi romlásról. S ettől válik a történet fekete komédiává, hiszen fokról fokra avatódunk be egy tiszta lélek tönkretételének, tönkremenetelének stációiba, s a morális leromlás és szétzüllés alakváltozataiba. A jellemek magukban hordozzák, előhívják e Zeitstück-történetben a drámai helyzeteket, s a konfliktusok mögött felsejlik az amorális társadalom képe.

Zsámbéki Gábor rendezése ezt a drámai képletet bontja ki erőteljes hangsúlyokkal, tiszta gondolati ívvel, ökonomikusan. Hogy a színjáték, illetve a drámai történet nem ragad meg a primer valóság szintjén, hanem jócskán megemelődik, az elsősorban a professzionális színészi játéknak köszönhető.

A játékidő kilencven perc, s előadás közben egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy mennyi drámai gyúanyag fér a szűk másfél órába. A játéktér, Khell Csörsz színpadképe szinte laboratóriumi intenzitással hozza közel, s engedi láttatni a kibontakozó konfliktusokat. A térre boruló homorú, csillogó lámpasor, az ügyvédi iroda modern, átlátszó műanyag berendezési tárgyai, s a kétoldali hatalmas tükrök minden mozzanatot átláthatóvá tesznek. Szakács Györgyi jelmezei jótékonyan járulnak hozzá a figurák jellemének kibontásához.

Négyféle színészi remeklést látunk a színen, s öröm nézni, hogy az egyébként vázlatosan megírt történetet hogyan telítik a játékosok valódi szenvedélyekkel, indulatokkal, elhallgatásokkal, árnyalatokkal. Mondhatni, négy sűrű emberi sorsot látunk megelevenedni a színen; négyféle életstratégiát, harcmodort, világképet. Rezes Judit ügyvédnője csupa nagyvonalú elegancia, hanyag, elomló könnyedség. Az élet napos oldalán sütkérezők magabiztossága sugárzik minden gesztusából, az örök győztesek derűje. Mikor barátnője fölkeresi, egy elegáns, empatikus nővel találkozik, aki aggódó figyelemmel és rokonszenvvel fordul egykori iskolatársa felé. S Rezes leheletfinom eszközökkel, a személyiség apró rezdüléseivel érzékelteti, hogy a túlzott empátia valójában csak álca, s mohó pénzsóvárságot, kiéltséget is takar.

Fullajtár Andrea játssza a csapdába került szerencsétlen nőt, akinek naivitására, meggondolatlan könnyelműségére hamar ráéreznek ellenlábasai. Fullajtár asszonya nehéz sorsú, megtört nő, aki elsősorban hinni akar abban, hogy félig kisiklott élete még helyrehozható, ezért is kapaszkodik olyan elszántan az ábrándképeiben megjelenő paradicsomi élet képkockáiba.

Az anyát Takács Kati játssza, szikár, sebes mozdulatokkal, kemény gesztusokkal és hadaró beszéddel. Az asszony most is zsarnokként trónol lánya felett, gyermeksorban szeretné tudni őt – akiről gondoskodni kell, akinek az életét még most is szabadon alakíthatja. A karakterek galériáját nemcsak kiegészíti, hanem teljessé is teszi az ingatlanközvetítő férfi alakja. Bányai Kelemen Barna olyan rafinált, kiismerhetetlen, kaméleontermészetű személyiséget mutat be, aki mindenkit lehengerel, levesz a lábáról, még akkor is, mikor napnál világosabban látszik, hogy egyre csak lódít. Bányai Kelemen Barna – aki először játszik a Katona társulatában – sokadszor s profi mód formál meg hajlékony jellemű, kiszámíthatatlanul sokarcú, összetett férfialakokat. A marosvásárhelyi Bányavakság román rendőreként cinikusan fölényes apparatcsikot alakított, akin látszott, hogy élvezi zsarnoki hatalmát az alávetettekkel szemben. Az ugyancsak marosvásárhelyi A nyugalom férfihőseként a személyiség átváltozásainak szinte végtelen skáláján mozogva formálta meg az anyjával viaskodó fiatal férfi fejlődéstörténetét. A Széljegy előadásában ugyancsak alaposan feldúsítja a figuráját: hihetetlenül lazán, könnyedén, hódító eleganciával, ravaszkodva, gyerekesen indulatos kitörésekkel játssza a szerepét.

E négy drámai alak intenzív együttléte teremti meg a kamaradráma igazi feszültségét. A játékot ugyanakkor át- meg átszövi a kendőzetlen humor és a fekete irónia: hőseink jelenetről jelenetre egyre mélyebbre merülnek a megcsalás, a hitszegés, a színlelés mocsarába. Mert hát végül is erről van szó: az egykori kapcsolatok szétzüllenek, az eszmények semmibe hullnak, s láthatjuk, hogy miféle csapdákat állít az újsütetű, konfúzus, átláthatatlan valóság. Mókusmező meg ott lebeg valahol az álmok birodalmában.

Hol? Katona, Kamra
Mi? Spiró György: Széljegy
Kik? Szereplők: Fullajtár Andrea, Rezes Judit, Takács Kati m.v., Bányai Kelemen Barna m.v.
Munkatársak: Tóth László, Kovács Ildikó, Lohár Antal, Horváth József, Petróczy László, Szabó Gergő, Bokor László, Botka Zoltán, Pető Sándor, Tőzsér Gábor, Nedár Barnabás, Vadai István, Ignácz Éva, Pintér Mária, Gáspár Viktória, Szeberényi Lejla, Kelecsényi Bernadett, Korsós Noémi, Kántor László, Papp Sándor, Radvánszky Péter, Mészáros László
Hostess: Gerlóczi Judit/Sipos Szilvia. Súgó: Fejes Vera. Videó: Török Marcell. Zene: Sáry László. Dramaturg: Török Tamara. Jelmez: Szakács Györgyi. Díszlet: Khell Csörsz. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Zsámbéki Gábor