Mintha a színpadra állítók úgy gondolnák, hogy a Rózsavölgyi eredendő szalon-atmoszférájához csupán kísérőként társulna (társulhatna) bármiféle előadás, akár a kezdés előtt nem sokkal még felszolgált teához a kiegészítők, a méz vagy a cukor.

A középkorú férfi és szerkesztő, Daniel a manapság divatosan és unalmasan sokszor emlegetett kapuzárási pánik enyhe tüneteivel küszködik. Ő vezeti fel magát az előadást, Florian Zeller kortárs francia regény- és drámaíró 2016-ban született műve, A kulisszák mögött (L’envers du décor) hazai ősbemutatóját: a pódium szélén álló, Danielt alakító Kardos Róbert egyszerre szól a közönséghez és monologizál önmagában. Mondataiból (idővel a társalgási darabok jellegzetes stílusát mímelve bekapcsolódik a jelenetbe a feleséget, Isabelt megformáló Spolarics Andrea is) lassan, kissé körülményesen bomlik ki a frivol (ál)konfliktushoz vezető alapszituáció. (Álkonfliktusnak nevezem, hiszen a darabbeli viták, veszekedések csupán előrevetítik a tényleges, a darabon túlra helyezett, feltételezhető konfliktust.) Patrick, a házaspár régi barátja elhagyta feleségét és összeköltözött egy fiatal lánnyal, Emmával, és most meghívatja magukat „bemutatkozó vacsorára” Danielékhez. „Nagyon rendben van a kiscsaj” – jegyzi meg felénk fordulva Daniel. Felesége, Isabel viszont kifejezetten ellenséges az időközben megérkező párral, a vásári közönségességgel felöltözött Emmával (Sztarenki Dóra), illetve az öreguras mentalitás és a fiatalos tempó sajátos keverékéből összeálló Patrickkal (Vasvári Csaba). Előbbivel kapcsolatban később bizonyosság válik (bár ki nem mondódik), hogy valójában egy kokott.

Fotók: Deim Balázs

„Kegyetlenül őszinte darab” – olvashatjuk az előadás ajánlójában. A Rózsavölgyiben látható adaptáció azonban sem kegyetlennek, sem őszintének nem nevezhető. Egészen átlagos, ennek nyomán pedig üres történet bontakozik ki a két pár együttlétéből a kiszabott nyolcvan percben. Nemcsak az olykor ízléstelenségbe hajló színpadi viccelődés, a párbeszédek, a szófordulatok sablonszerűek, néha bántó módon direktek, hanem maga a díszlet (néhány rideg modern bútordarab, kiegészülve a falon lógó ízléstelen tájképpel) és a zene is. Mintha a színpadra állítók úgy gondolnák, hogy a Rózsavölgyi eredendő szalon-atmoszférájához csupán kísérőként társulna (társulhatna) bármiféle előadás, akár a kezdés előtt nem sokkal még felszolgált teához a kiegészítők, a méz vagy a cukor.

Az alapkérdés, hogy lehetne-e jelen esetben ennél több Zeller vígjátéka? Feltehetően igen. Az adaptációból azonban sajnálatos módon a rendezői invenció szinte teljesen hiányzik, helyét a rutin, az ezerszer elcsépelt ötletek újbóli szervírozása veszi át. A vágyakozó öregedő férfiak, a csábító fiatal nő, az intrikus, egyúttal hisztérikus asszony sokszorosan kizsarolt gesztusai törvényszerűen erőtlenítik el, s teszik valóban csupán egy szalonbeli társasági esemény garnírungjává az előadást. Színészvezetés híján a játék összhangja is látványosan megbomlik helyenként. A színészek észrevehetően feszengenek a szerepükben; Kardos Róbert időnként mintha Kabos Gyula jellegzetes gesztusait másolná, Spolarics Andrea olykor indokolatlanul harsány, Sztarenki Dóra pedig a csáberővel rendelkező fiatal nő szerepében kifejezetten jellegtelen. Még a Benedek Elek hasonmásává maszkírozott, dús ősz szakállal, pödört bajusszal ékesített Vasvári Csaba emelkedik ki leginkább közülük, ő is a visszafogottságával.

Nem nyeri el funkcióját a párbeszédeket megszakító, kihangosított belső monológok sora sem, az általa hordozott többletjelentés (amit a szerző szánt neki feltehetően) a Rózsavölgyiben nem érvényesül. Mint ahogy nyomokban tűnik fel csupán előttünk a vígjátéknak az a tanulságokat hordozó lényegi vonása, amely receptként az emberi viszonyok eredendő tökéletlenségéből adódó kisebb vagy nagyobb botlásokra a „bölcs belátást” és felülemelkedést, a nagyvonalúságot ajánlja gyógyírként.

Hol? Rózsavölgyi Szalon
Mi? Florian Zeller: A kulisszák mögött
Kik? Fordító és dramaturg: Oláh Krisztina. Díszlet: Enyvvári Péter. Jelmeztervező: Tóth Barbara. Rendező: Ördög Tamás.
Szereplők: Spolarics Andrea, Kardos Róbert, Sztarenki Dóra, Vasvári Csaba.