Dadaista opera, szürrealista freak show, amely a velejéig korrekten politizál. A TÁP Színház – Bíborszalon: BajuSS című előadását annak érdemes megnézni, aki már nem hisz a mesékben.

Fotók: Pintér Leó

A TÁP Színház meghatározhatatlan stílusa számomra ennek az előadásnak köszönhetően is vált végérvényesen megragadhatóvá. Bármit mutat meg ez a Vajdai Vilmos koncepciói mentén épülő kvázi társulat, az mindig érvényes és közösségi élménnyé válik, bár látszólag nem részvétteli. Dekadens, egyre komoruló, ám élesebbé váló tükre a kornak, amelyben élünk. A denevérperspektíva színházi hátvédtagozata. Mindenesetre irányzat lett, életérzés a totális underground szórakoztatóipar. Bár a Tilos az Á Pincéjéről kapta a nevét egy másik, sok szempontból izgalmasabb és lehetőségekkel telibb korban, mára a TÁP mozaikszónak is jelentése lett: különleges és a túléléshez szükséges szellemi táplálék.

Az előadás, amely egy térben elhelyezett kisebb térben, egy vándorszínház tüstént színpadához hasonló, függönnyel ellátott dobozában játszódik, Göndör László első rendezése.  A drámai alapszöveget az előadásban játszó Laboda Kornél és Horváth Lili Olga írta ajándékba Göndörnek a dadaista kiáltvány születésének 101. évfordulóján, aztán mostanra lett belőle színpadra állítható vízió a 102. évfordulóra. Soha jobbkor, miközben az országban tombol az új konszolidáció.  A rendező magyar, de megjárta a hanyatló nyugat színházi képzéseit, és nemrég érkezett a bolond államokból, miután befogadta a TÁP Színház. A nagy sikerű és irgalmatlan hosszú Utas és Holdvilág című produkcióban vett részt először és egyből megtalálta a kollégáit és a helyét. Egy év sem kellett, hogy színpadra lássa a BajuSSt.

A történet annyi, hogy Hitler és Sztálin tudatalattija életre kel, és elszabadul a közösen nevelt arcszőrzet körül (Bajusz). Rövid, álomszerű, zenés jelenetekből áll össze a hajsza, valahol a cirkusz és a kabaré között, a zsánerekre jellemző figurákkal, akiknek a színpadra szándékosan kitett testi jellegzetességei, az őket akár kisebbségbe taszító tulajdonságai is külön műsorszámként aposztrofálódnak a nagy egészben. Itt szenzáció számba megy minden megnyilatkozás, csinnadratta, és flittereső kíséri a keményen kopogó tőmondatokat is, „világszámot” és hülyét csinálnak a komoly történelmi alakokból, senki nem ússza meg. Amitől aztán a röhögés helyett simán sírásban is kitörhetne a néző, hiszen nap, mint nap éli meg ugyanezt az életnek abban a bizonyos cirkuszában, vagy az életnek azon a bizonyos színpadán, ahol minden férfi színésznő.

Egger Géza mint konferanszié, aki már az előadás kezdete előtt is szerepben van, önmagában egy stand up comedy szám. Mesél és kívül áll a színpadi történéseken, de nagyon jól ismeri az életet. Joel Grey és Martyn Jacques szelleme járja körül. Apropó a Tiger Lillies Freakshow-hangulata később is gyakran átüt az előadás szövetén. A bohócszám a főtörténet, Hitler és Sztálin sztorija, akiket Váradi Gábor és Laboda Kornél alakítanak. Stan és Pan, Zoro és Huru, Kapa és Pepe, Liliomfi és Szellemfi, Trisztán és Izolda, egymás nélkül elképzelhetetlen szórakoztatóipari duó. Súlyos egyperces párbeszédekben bontakozik ki homoerotikával átitatott kapcsolatuk vagy nárcisztikus személyiségük, valamint közös történetük a kis színházi hatalmi tértől a tajgáig és tovább.  Lenyűgöző fegyelmezettséggel, minimál játékkal tolják a legnagyobb baromságokat vs. bölcsességeket.

A hatalom irracionális természetét mint felénk tornyosuló, fenyegető metaforát a közösen nevelt Bajusz végső birtoklásáért folytatott harcukban mutatják meg.  Persze szerelmi háromszögként is felfogható a megszemélyesített szőrzet meg a két ember bonyolult viszonya, és ettől, ha lehet, még abszurdabb az egész. Főleg, hogy a növekvő, arctól külön életet élő szőrzet fizikai valójában is megjelenik a színpadon. Hogy mi is a bajusz? Lehet a férfiasság szimbóluma, a száj fölött növesztett jelentéktelen szőrzet, ami valakit izgat, valakit taszít. Van, akinek úgy groteszk, jelentéktelen vagy értelmetlen az egész, ahogy van. Történelmi személyiségeken keresztül magasztos érzéseink is lehetnek vele kapcsolatban, de sokaknak van privát bajusz története, úgy mint: bajusznövesztő verseny a szerkesztőségben, országos bajusznap, bajszos nő, összeakasztott bajusz. Az utcán magában sétáló egyénként viszonylag kevesen gondolnak rá, de az előadás erre is lehetőséget ad. Ki-ki átélheti, előhívhatja a neki megfelelő bajuszképet. A darab a birtoklási vágy tárgyaként, valamiféle érzelmi fixációként tekint rá. Ezáltal el is idegeníti, hiszen, ha nem tenné, el kéne hinnünk, hogy Hitler és Sztálin vagy bármely hatalomra törő cirkuszi figura bajuszért folytatott pszichopatológiai jellegű küzdelme akármilyen mértékben is azonos a valósággal.

Közjátékok, zenés betétek sora töri meg, helyezi más megvilágításba vagy értelmezi az alaphelyzetet. Nem is annyira zenés jelenetek vannak: inkább egy zeneműre épül az egész előadás. Preiszner Miklós a zeneszerző, aki gonosz pantomimjátékkal vezényli fel a nyitányt, majd később kiderül, hogy a varázslók között ő a jó. Fekete Ádám, Posch Roland és Hrisafis Gábor untermanok, manók, übermenschek sorát jeleníti meg. Znajkay Zsófia, Monhor Viktória és Szabó Veronika pedig egy vérfagyasztó istennő-hármas, háromfejű nővér vagy a boszorkányok a Machbetből, mindenesetre operasongokkal jönnek elő időről-időre, fehér bundában, feketére festett szájjal –esztétikai fürdő Bosch modorában, vagy feltartott három mutatóujj, esetleg ököl ebben a szundikáló másvilágban. Ebben a neodadaista operában, ahol élünk és rettegünk, de leginkább hátborzongatóan játékosak vagyunk, és ez jelenti azt, hogy nem hagyjuk magunkat.

Az előadás után buli volt a totális szórakoztatás jegyében, ahogy ezt a TÁP Színháztól már el is várjuk. Az eseményen megjelent a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetősége is, akik bár nem színházközeli emberek, nagylelkűen támogatták a kampánypénzből ezt a produkciót is. Bár volt tízpercnyi káromkodás az előadásban, amit elmondásuk szerint nem ők támogattak – de ha tudták volna előre, akkor sem szóltak volna bele –, soha jobb befektetést. Köszönjük Kutyák.

Hol? A38 Hajó
Mi? Horváth Lili Olga – Laboda Kornél: BajuSS
Kik? TÁP Színház – Bíborszalon
Szereplők: Laboda Kornél, Posch Roland, Váradi Gábor, Hrisafis Gábor, Fekete Ádám, Preiszner Miklós, Monhor Viktória, Szabó Veronika, Znajkay Zsófia
Rendező: Göndör László. Zeneszerző: Preiszner Miklós. Dramaturg: Horváth Lili Olga. Díszlet, jelmez: Szűcs Edit. Fény, hang: Bredán Máté, Mosóczi Bálint. Smink: Keserű Barbara. Rendezőasszisztens: Mosóczi Bálint. Produkciós vezető: Fátyol Hermina. Producer: Komáromy Dániel.