A jelentésben is többszöri utalás történik a résztvevők és általában a táncházasok listázására, ami abból a célból készült, hogy részben megfélemlítsék és elriasszák őket a táncház látogatásától, részben hogy a potenciális együttműködőket beszervezzék.

Épp aznap járt le ennek a tanulmánynak a megbeszélt leadási határideje. A Kolozsvári Zsidó Hitközségtől jöttünk Péterrel, a férjemmel, ahol megújítottuk a Tranzit Ház irodájának a bérleti szerződését. Ezt akartuk megünnepelni, és azt is, hogy sikerült lealkudnom 10 eurót a megemelt bérleti díjból. A Káposztásra esett a választásunk. Joviális hely, az ántevilágból maradt itt, nem sokat változott. Nagy népszerűségnek örvend, dugtig tele volt. Egy négyszemélyes asztalnál egy öregúr ült egyedül, odakérezkedtünk. Szívélyesen tessékelt, a férjemet a nevén szólította. Egyedül maradtam vele majd húsz percen keresztül, amíg Péter ügyintézett a városban. Egy könyvet tapogatott, igen buzgón. Egyből kifürkésztem: a címlapon nagybetűkkel azt írta, hogy „SECURITATE”.[i] Mondom, ez engem nagyon érdekel, megnézhetem? Készségesen mutogatta: tudja, ez egy interjúkötet Iulian Vladdal, a szeku főnökével, most adták ki a halála után.[ii] Nem volt hajlandó akárkinek nyilatkozni, de Stoenescuban megbízott. „Énmagam is meglátogattam, amikor kijött a börtönből. A közvetlen főnököm volt. ȘTIȚI, EU AM LUCRAT ÎN SISTEM.”[iii]

Kolozsvári Táncháztalálkozó a Dosztojevszkij utcai sportcsarnokban 1981. április 5-én. Széki táncrend a kolozsvári táncházasok előadásában. A képen balról jobbra Könczei Csilla, Ferenczi Balla Jutka, Panek Kati, Churuțiu Csete Anna – Nucus, Debreczeni Rákossy Emőke, mögöttük Ambrus Sándor †, Tötszegi András – Cucus. Fényképezte László Miklós fotóművész.

Két perc alatt megtudtam, hogy miért is érdekli a szekus téma, öt perc alatt, hogy a nyolcvanas években azért került Kolozsvárról Tordára, mert kinevezték a tordai szekuritáté főnökének, húsz perc alatt azt is, hogy a forradalom után – dehogyis, nem volt az forradalom, csak annak indult, államcsíny volt, árulás – a „SRI”-nél (Serviciul Romăn de Informații – Román Hírszerző Szolgálat) dolgozott, majd a „SPP”-nél (Serviciul de Protecție și Pază – Kormányőrség). Miután Péter visszajött, töretlenül folytatta, még bizalmasabban, élcelődve. Apró bosszúságokról mesélt, melyek például abból adódtak, hogy az ő idejében már nem lehetett politikai okok miatt letartóztatni az embereket, és ezért különböző cselekhez kellett folyamodni ahhoz, hogy az esetet gazdasági bűncselekménynek állítsák be, meg például azt, hogy a milicisták sem álltak mindig ugrásra készen, hogy elkísérjék egy-egy házkutatásra, az írásos engedélyt behelyettesítendő. „Kulcsember” volt, dicsekedett nevetgélve: minden kulcsot meg tudott szerezni, minden lakásba be tudott hatolni, hogy elhelyezhessék a lehallgatókészülékeket. Csak egy kulcsot nem sikerült elcsennie, miután Tordára került, a „Cheile Turzii”[iv]-t! Amúgy „kisebbségi szakértő” volt. Csak akkor mutatkozott be, amikor elköszönt tőlünk, és meghívott a tordai lakásába. „Rus, Valer Rus…”[v]

Kolozsváron a táncház 1977 februárjában indult[vi], abban a hónapban, amikor Paul Goma szolidarizáló levelet írt a csehszlovákiai Charta ’77 emberi jogok védelméért felszólaló ellenzéki mozgalomhoz, és abban az évben, amikor a Zsíl völgyi bányász sztrájk olyan méreteket öltött, hogy a bányászok követelésére Ceaușescunak személyesen kellett megjelennie a tiltakozók előtt. Iulian Vlad karrierje is éppen ebben az évben kezdett el felfele ívelni: ezredesi rangra emelték, államtitkárrá nevezték ki, és Mihai Pacepával együtt egy nagyon fontos megbízatásban részesült: neki kellett levezényelnie a Riposta II. kódelnevezésű akciót, ami a károsnak és veszélyesnek ítélt nemzetközi befolyás és kapcsolatrendszer megszüntetését célozta, illetve a külföld kémekkel és informátorokkal való behálózását.[vii] A „visszavágást” nagyon kemény kézzel végezték, Gomát letartóztatták, testileg bántalmazták, bekábítószerezték, majd száműzték az országból. A bányászmegmozdulások résztvevői közül mintegy 4000-et „diszlokáltak”, a két sztrájkvezért, Ioan Constantin Dobrét és G. Jurcăt pedig megrendezett autóbalesetekben tették el láb alól. A Szekuritáté biztonságérzetét 1978-ban még egy esemény rázta meg alapjaiban, Pacepa, a kémelhárítás főnöke ebben az évben defektált. A Szekuritáté gépezetét, országos és nemzetközi hálózatát radikálisan újra kellett építeni. Ebben a „nemzetbiztonságot” paranoiásan féltő politikai klímában jött létre a táncház.[viii]

Kolozsvári Táncháztalálkozó a Dosztojevszkij utcai sportcsarnokban 1981. április 5-én. Az előtérben Könczei Árpád, táncol Könczei Csongor, muzsikál Székely Levente. Az első ülősorban középen Könczei Ádám †, mellette Horváth Arany és Kovács Nemere †. Fényképezte László Miklós fotóművész.

A kolozsvári táncház már 1977 tavaszán a Szekuritáté I. Igazgatóságának a figyelmébe került. Eddigi ismereteink szerint az első jelentés a Bíró Ferenc fedőnevű ügynöké, aki február 28-án arról számol be Gavril Neciu nevű tartótisztjének, hogy „A [megfigyelt, azaz Könczei Ádám] aktuális elfoglaltságai iránt érdeklődve a forrás [azaz a Bíró Ferenc fedőnevű ügynök] megtudta, hogy az édesapa irányításával a fiatal KONCZEI, a zeneiskola tizenegyedikes tanulója egy táncház megalapítására készül [román nyelvhasználatban: casă de dans vagy şezătoare, amit fonónak lehetne fordítani], ahol Szék táncait, zenéjét és viseletét fogják felhasználni. A táncház szervezésének a célja, hogy a fiatalok megismerjék és gyakorolják az eltűnőfélben levő szokásokat, másrészt, hogy alkalmat teremtsenek a magyar nemzetiségű fiatalok számára arra, hogy rendszeresen összegyűljenek és együtt szórakozzanak. Fiú és apja szervezési kérdésekben tapasztalatcsere céljából felvették a kapcsolatot a budapesti »széki táncház« [»Casa de dans – Sic«] tagjaival. […] KONCZEI Adam kiszállt Székre, ahol magnetofonfelvételt készített, hogy autentikus illusztrációként használhassa. Apa és fia minden este otthon gyakorolják ezeket a táncokat, azért hogy annyira elsajátítsák, hogy másokat is taníthassanak. Ezt a táncházat a tavasszal, nyáron szeretnék beindítani, a lehetőségek függvényében. Az animátor a fiatal KONCZEI lesz.”[ix]

„Biró Ferenc” a Román Televízió Magyar Adásának operatőre volt, fiatal kora ellenére már évek óta a Szekuritáté informátora.[x] A Könczei Ádámról, Árpád nevű fiáról és a kolozsvári táncház kezdeti nehézségeiről írott jelentése már a 85-ik sorszámot viseli. „Biró Ferenc” ekkor még mindössze 23 éves volt, korban is hozzá illett a táncházas nemzedékhez. Tartótisztje, Neciu Gavril sem volt sokkal idősebb nála, ő abban az évben taposta a 31. életévét.[xi] „Biró Ferenc” és Neciu Gavril kapcsolatában úgy tűnik, hogy kialakult a Stockholm-szindróma, erre utal legalábbis az, hogy a Könczei Ádám korai és nehezen megmagyarázható halála után készült jelentés helyszíneként a tartótiszt magánlakása van megnevezve, ami az ismert dokumentumok alapján eléggé ritka eset volt, bár korántsem példátlan.[xii] Neciu egyes sajtóértesülések szerint Valeriu Rus-szal is jó barátságban állt, állítólag tizenöt éven keresztül ugyanannál az egységnél dolgoztak, ez lett volna a Szekuritáté Irredentaellenes Egysége (Compartimentul Antiirredentiști al Securității).[xiii] A kettejük szoros együttműködésének publikus adata többek között a „Hegel” fedőnevű ügynököt implikáló dokumentumokban való közös szereplésük is.[xiv]

Kolozsvári Táncháztalálkozó a Dosztojevszkij utcai sportcsarnokban 1981. április 5-én. A Román Televizió Magyaradásának operatőre munka közben. Fényképezte László Miklós fotóművész.

A Könczei Ádám követési dossziéjában található Valer Rus által behajtott táncházas vonatkozású informátori jelentés 1979. november 15-re keltezett. Az informátor éppen a 29. jelentését tette, amiben leginkább Könczei Ádámnak, aki köztudomásúan militáns antinikotinista és antialkoholista volt, a rendszerességre és fegyelmezettségre való felszólítását tartotta fontosnak megemlíteni: „Felhívta a figyelmünket, hogy többet ne dohányozzunk a klubhelyiségben, ne fogyasszunk alkoholos italokat, és hogy a táncokat tanuljuk szervezettebb körülmények között.”[xv] Ez már azután történt, hogy a Szekuritáté I. Igazgatósága mellett a III. Igazgatóság is elkezdte„megmunkálni” a kolozsvári táncházasokat, a szóban forgó dosszié alapján legkésőbben 1979 júniusától kezdve.

Míg az I. Igazgatóság belföldi hírszerzéssel foglalkozott, a III. kémelhárítással. A kémelhárítás már keményebb húrokat pengetett, országellenes akciók, terrorcselekmények után kutakodott. Az irredentizmus a Szekuritáté szemében egyike volt azoknak a főbűnöknek, amiknek az eredője nemcsak az országon belül sarjadt, hanem amit az ellenségesnek tekintett külföld is szított. A „nacionalista-irredentizmus”, mint az egyik fontos külföldről leselkedő veszély már a Riposta II. (Visszavágás II.) 1977-es akciótervében is felsorolásra került, mint ami ellen erőteljesen fel kell lépni. Egy az erre a célra újonnan létesített parancsnokságnak többek között különleges figyelmet kellett szentelnie a c) paragrafus alá besorolt „külföldön végrehajtott nacionalista-irredentista cselekedetekre, ezen elképzelések országunkba való behatolásának rejtett módozataira, valamint az ellenük hozott intézkedésekre”.[xvi]

Megbeszélés a Korunk szerkesztőségében a Kolozsvári Táncháztalálkozó alkalmából 1981. április 5-én. A képen balról jobbra Pávai István, Könczei Ádám †, Herédi Gusztáv †, mögöttük Kerekes Gábor, Debreczeni Rákossy Emőke, Fodor Béla. Fénykép Könczei Ádám hagyatékából.

Az I/B Igazgatóság parancsnoka, Oprea Florian alezredes és a III. Igazgatóság különleges tisztje, Ghiuruțan Traian százados által közösen jegyzett „megoldási” javaslat pont erre a paragrafusra apellál: „Ebbe az irányultságba helyeződnek bele elsősorban azok a tevékenységek, amelyek heti rendszerességgel folynak le, pontosabban csütörtökönként a Monostor negyedi táncházban, és minden pénteken a Dobrogeanu Gherea utcai Vasutas klubban, ahol a »magyar néptáncok tanulása«, vagy a »magyar folklór népszerűsítésének« az ürügyén nagyszámú fiatal – minden alkalommal kb. 50-60 személy vesz részt ezekben a tevékenységekben -, olyan nacionalista-irredenta megnyilvánulásokba bocsájtkozik, amelyek beszélgetések, illetve ilyen természetű énekek éneklésében testesülnek meg.”[xvii] A „megoldási” javaslat konkrét hivatkozási alapja egy 1979. június 1-ről 2-ra virradó éjjel lezajlott buli volt, ami Palocsay Zsigmond kertjében zajlott, ahol a táncházasok egy népesebb csoportja hangszeres muzsikaszóra mulatozott a tábortűz körül. A jelentés szövege és a szóbeli visszaemlékezések részben fedik egymást: a kolozsvári táncház Tranzit Házban szervezett 40 éves ünneplésekor készített fókuszcsoportos interjú alkalmával a szemtanúk megerősítették, hogy csendháborítás miatt egyenruhás milicisták szálltak ki és igazoltatták a jelenlevőket, majd a következő időszakban többüket behívatták a Szekuritátéra. A jelentésben is többszöri utalás történik a résztvevők és általában a táncházasok listázására, ami abból a célból készült, hogy részben megfélemlítsék és elriasszák őket a táncház látogatásától, részben hogy a potenciális együttműködőket beszervezzék. A casus belli a szimbolikus térben kapott formát: a jelentés az „Erdélyország az én hazám” kezdetű népdal éneklését inkriminálja, valamint arról tesz említést, hogy a „Talpra, magyar” is elhangzott. Ez utóbbira a szemtanúk egyáltalán nem tudtak visszaemlékezni. A jelentés szövege igen didaktikusan teremt kapcsolatot a népdalszöveg és az irredentizmus között: „Sok ének, szövegében metaforákat használva, olyan nacionalista-irredenta eszméket ölel fel, a »haza« iránt érzett nosztalgia leple alatt, amelyek képesek felkorbácsolni a kedélyeket és amelyek a résztvevőket ellenséges megnyilvánulásokra indíthatják. Ebben a kontextusban megemlítjük az »ERDELY ORSZAG AZ EN HAZAM«-at, amelyik szövegében egyenes utalások történnek Románia területi egységének a revizionista megnyirbálására Erdély elcsatolásával és annak Magyarországhoz való ragasztásával.”[xviii]

A kolozsvári táncházasok a kolozsvári Bükkben 1985. március 31-én. A képen láthatók balról jobbra Kalló Gyöngyi, Fülöp Hajnalka, Kovács Zoltán – Kopek †, Könczei Csilla. Fénykép Könczei Csilla magángyűjteményéből.

Miközben a Szekuritáté a táncháznak mint veszélyforrásnak a megszüntetésén dolgozott, a szervezők, pártfogók és még az ügynökhálózat egy része is azon igyekeztek, hogy a magánkezdeményezésre létrejött táncházat rendszerkonformmá tegyék. Sokan táplálták magukban és egymásban több éven keresztül azt az illúziót, hogy ha a táncház tömegméretűvé válik, és bebújik a nagy állami intézményrendszer szárnyai alá, túl fog élni, mivel védettséghez jut. Eszerint az elképzelés szerint a táncház működésének akadályoztatása tulajdonképpen definíciós problémákból fakadt: azt gondolták, hogy mivel a hatóságok nem értik, hogy mi is az a táncház, le kell fordítani az ő nyelvezetükre, pontosabban át kell formálni az ő képükre.[xix] 1981. április 5-én, vasárnap került sor a Dosztojevszkij utcai sportcsarnokban a kolozsvári táncháztalálkozóra, valamint az ebből az alkalomból szervezett megbeszélésre a Korunkszerkesztőségében. A rendezvény valóban tömegméretű volt, szervezőként pedig a nagy hivatalos állami, illetve államilag elismert intézmények kerültek előtérbe, az Ifjúmunkás szerkesztősége, a Román Televízió magyar nyelvű műsora, a Kolozsvári Rádió, a Korunk szerkesztősége, a Művelődés szerkesztősége, az Igazság szerkesztősége, a Diákszövetség Visszhang rádiója kerültek, személy szerint pedig Könczei Ádámon kívül az intézmények képviselői, Tar Károly, Polacsek József, Kovács Nemere, Szőcs Géza, Horváth Arany, Török István és Zágoni Olga.[xx]

A kolozsvári táncházasok a kolozsvári Bükkben 1985. március 31-én tánc közben. Fénykép Könczei Csilla magángyűjteményéből.

Az eseményről Könczei Ádám követési dossziéjában három jelentés is szerepel, a „Bíró Ferenc”, „Constantinescu” és az „Ádám” fedőnevű informátoroktól, a megbeszélésről pedig a Művelődés is közölt egy összeállítást, Horváth Arany szerkesztésében.[xxi] Bár a jelentések hangneme gyökeresen különbözik a korunkos kerekasztal-beszélgetés megszerkesztett változatáétól, a mögöttük húzódó szándék azonossága kiolvasható: a táncházat meg kell védeni, mivel az autentikus népi kultúra továbbéltetését lehet tőle remélni, és ezt úgy lehet elérni, ha a hatóságok a hónuk alá veszik. A beszélgetést elnöklő Herédi Gusztáv bevezető szavaiban a magaslatokig dicséri a táncházat: „a táncház olyan eredeti, a mi szívünkből fakadt, a mi földünkből sarjadt mozgalom, amely talán a legtöbbet tehet mozgáskultúránk népi szellemű fejlesztése, építése, továbbadása, gazdag kilomboztatása érdekében.” A riportban közölt hozzászólások nagy részén átsüt a paternalista szemléletmód. A táncházaknak „támogatást”, „patrónust” kell keresniük, a táncházakat valakiknek „fel kell karolniuk”, erre a legalkalmasabbak a hivatalos szervek. Makkai János, a Vörös Zászló szerkesztője felszólalásában olvashatjuk például, hogy „a táncházat intézményesíteni kellene. Erre a megyei lapok nem elegendőek. A legalkalmasabb a KISZ (a Kommunista Ifjak Szövetsége).” Lőrincz Lajos, a Maros művészegyüttes koreográfusa is megerősíti, hogy a táncház mennyire fontos: „Egy a lényeg: a táncház – az kell.” Majd így folytatja: „Hivatalos szerveink nem ismerik Maros megyében sem ezt a fogalmat. Amíg nem ismerik, nem lehet hivatalosan beiktatni a Megéneklünk, Románia fesztivál programjába sem. […] Adjunk nevet és hivatalos formát immár a táncházaknak.”

Az informátori jelentésekből is kiderül az abbéli igyekezet, hogy megértessék a „hivatalos szervekkel”, mi is az a táncház: „Ez a táncmozgalom a Kolozs megyei Székről indult, ahol hagyomány, hogy a fiataloknak van egy külön házuk, amelyik csak tánccal eltöltött összejövetelekre szolgál. Néhány magyarországi folklorista ezt a szokást tanulmányozván a Magyar Népköztársaságban is létrehozott táncházakat, és később a táncház egy mozgalommá változott, amelynek a következő a célja: hogy megtanítsák a fiatalokat, hogy kizárólag népzenére táncoljanak, vagy az illető régióból valót – a Székelyföldről, a Bánátból, a Mezőségről, a Szilágyságból – vagy más régiókból. Ugyanakkor a tánc autentikusságáról van itt szó, abban az értelemben, hogy helyesen kell énekelni és táncolni.”(Részlet az „ADAM” fedőnevű ügynök 1981.04.09-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 98. old.) … a Táncház-jelenség [olyan, mint] (a falu hórája), amelyik különböző formákban (szakszervezeti ifjúsági klubokhoz, vagy kultúrházakhoz tartozva) Erdély több városában elterjedt. (Részlet az „CONSTANTINESCU” fedőnevű ügynök 1981.04.07-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 95. old.)

A Szekuritáté azonban valószínűleg nem értékelte pozitívan a táncház tömegjelenséggé való átalakulásának a lehetőségét és semmi jelét nem adta annak, hogy felhagyott volna annihilációs terveivel és a védelmébe akarta volna venni a táncházasokat. Könczei Ádámnak a „Bíró Ferenc” jelentésében tolmácsolt lelkendezése a kolozsvári táncháztalálkozó sikere miatt a Szekuritáté berkeiben pont ellenkező hatást érhetett el. „A forrás tudatja, hogy nemrég részt vett a Dosztojevszkij utcai sportcsarnoki táncos összejövetelen, ahol egy nagy számú fiatal és néptánccsoport vett részt, különböző megyékből. […] Az előadás alatt nem fordultak elő különösebb problémák, azonban egy magánbeszélgetésben nevezett Könczei Ádám a Korunktól rámutatott arra, hogy ez a rendezvény minden várakozást felül múlt. Váratlanul nagyszámú fiatal vett részt rajta, amit ő úgy értelmez, hogy egy új ifjúsági fórum jött létre, ahol megnyilvánulhatott az összefogás ereje és a tettekben és gondolkodásban kifejeződött egység.” (Részlet a „Bíró Ferenc” fedőnevű ügynök 1981.04.13-án keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 93. old.)

A kolozsvári táncházasok a kolozsvári Bükkben 1985. március 31-én szalonnasütés közben. A képen láthatók balról jobbra Kovács Zoltán –Kopek †, Könczei Csilla, Kalló Gyöngyi, Szabó István – Igor, Könczei Csongor. Fénykép Könczei Csilla magángyűjteményéből.

Kolozsváron a csütörtöki Monostori úti táncházat 1982 tavaszán állították le, a Vasas klubban működő péntekit pedig 1984-ben. Mindkettőt koholt ürüggyel: a Monostori útit arra való hivatkozással, hogy egy japán operatőr filmezett engedély nélkül, a Vasas klubbelit pedig úgy, hogy a termet hónapokon keresztül, végtelenített ütemben renoválták. 1984-ben édesapám, Könczei Ádám már nem élt. 1983. június 5-én, a táncház Kodály együttese színházi előadásának napján hátgerinctörést szenvedett, majd 14-én 55 évesen elhunyt. Az esetnek nem volt szemtanúja, a nekrológok szerint egy bodzafáról esett le. A temetésén két, a CNSAS (Consiliul Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii– A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács)által dekonspirált ügynök emlékezett meg róla.

1985. február 27-én ezért már én folyamodtam a Kolozsvári Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottsághoz (Comitetul de Cultură și Educație Socialistă al Județului Cluj) egy beadvánnyal, amelyben a táncházat népi diszkónak, egy civilizált és nevelő hatású szórakozási formának nevezem, és kifejtem abbéli véleményemet, hogy igazságtalanságnak tartom, hogy szervezési nehézségek miatt félbe kellett szakítanunk a működésünket. A beadványra semmilyen választ nem kaptunk, a kolozsvári táncház nyilvánosan megszűnt létezni, és 1990-ig illegalitásba vonult: házibulik, kirándulások formájában élt tovább, egy kis csoportja egy darabig a monostori Bükk tisztásain táncolt néhanapján.[xxii]

Könczei Csilla, Kolozsvár, 2019. február 18. reggel 9 órakor

[i] Stoenescu, Alex Mihai: Securitatea nu poate fi reabilitată. Dialoguri cu generalul Iulian Vlad [A Szekuritátét nem lehet rehabilitálni. Beszélgetések Iulian Vlad-dal] (2003-2008). Editura Rao Books, 2018

[ii] Iulian Vlad (1931-2017)1974-1977 között a Băneasa-i aktív katonai tisztiiskola parancsnoka volt. 1977. május 9-től tíz éven keresztül államtitkárként dolgozott a Belügyminisztériumban, ahol „sajátos hatáskörrel rendelkezett” a kémelhárítási struktúrák irányításában. 1977 őszén kinevezték a „Riposta II” akció parancsnokává, amelynek célja a román állampolgárok nyugatra való kivándorlási szándékainak ellensúlyozása volt. 1984-ben vezérezredesi rangra emelték (general-colonel). 1984-1989 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, 1985-1989 között a Nagy Nemzetgyűlés képviselője volt. 1987. október 5-én kinevezték az Állambiztonsági Minisztérium (DSS -Departamentului Securității Statului) parancsnokának, államtitkári beosztásban, amit megtartott a Ceaușescu-rendszer bukásáig. 1989. december 31-én letartóztatták, és 9 év börtönbüntetésre ítélték a forradalom idején elkövetett megtorló intézkedéseiért. 1993-ban kiengedték a börtönből. Lásd: Neagoe-Pleșa Elis – Pleșa Liviu: Securitatea. Structuri – cadre. Obiective și metode.Vol. II. (1967-1989). CNSAS, Editura Enciclopedică București, 26. 766-767.

[iii] Szó szerint: „Tudja, én a rendszerben dolgoztam.” Értelemszerűen: „Én a rendszer embere voltam.”

[iv] Szójátékon alapuló poén: a cheie románul kulcsot is jelent, de szorost, hasadékot is, így a Tordai Hasadék román megfelelőjét, a Cheile Turzii-t úgy is lehet érteni, hogy Torda kulcsa.

[v] Valer Rus a Ziuaértesülése szerint 1973-ban végezte el a Băneasa-i tiszti iskolát. A nyolcvanas években a Kolozs megyei Felügyelőség I/B Igazgatóságánál dolgozott hadnagyi, majd századosi rangban. Onnan került át Tordára, ahol a Városi Szekuritáté parancsnokaként működött az 1989-es fordulatig. 1994-ig a Román Hírszerzési Szolgálatnál (SRI-nél) dolgozott, ahonnan állítólag fegyelmi okok és a Román Nemzeti Egység Pártjának (PUNR-nek) nyújtott információ-kiszivárogtatásért bocsájtották el, utána azonban hamarosan az Országos Védelmi és Őrző Szolgálat Észak-Nyugati Zónájának (Serviciul de Protecție și Pază pe Zona de Nord-Vest a țării) főnöke lett. (Lásd Fumurescu Alin – Man Liviu – Nistor Viorel: Șeful SPP Cluj a fost dat afară din SRI în 1995 pentru scurgeri de informații către PUNR. ZIUA continuă dezvăluirile despre capi ai serviciilor secrete din Transilvania. ZIUA1182 szám, 1998. május 14.) A Bukaresti Táblabíróság VIII. Közigazgatósági és Pénzügyi Osztályának 2013.01.15./ 359-es számú polgári határozata értelmében megállapítást nyert, hogy Valer Rus a Szekuritáté mint politikai rendőrség tagja volt.

[vi] „A táncház 1977 februárjának egyik csütörtökjén nyílt meg (a pontos időpontot, a »történelmi pillanatot« elfelejtették rögzíteni), ideiglenesen a Bábszínház klubtermében, Kovács Ildikó rendező jóvoltából, aki a későbbiek folyamán is Szabó Lászlóval, a megyei művelődési bizottság irányítójával többször átsegítette a táncházat nehézségein.” Könczei Ádám: Tártkapujú táncházakért. In: Könczei Csongor szerk.: A 40 éves táncház sajtókronológiája I. (1977-1990.) Hagyományok Háza – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2017. (22-24.) 21. Eredeti megjelenés: Művelődés, 1977/11. 16-17.

[vii] A Riposta II. (Visszavágás II.) kódelnevezésű akcióterv. (Raport nr. 0090510 din 17. XI. 1977. Lásd: Neagoe-Pleșa Elis – Pleșa Liviu: Securitatea. Structuri – cadre. Obiective și metode. Vol. II. (1967-1989). CNSAS, Editura Enciclopedică București, 449-454.

[viii] Gabriel Catalan şi Mircea Stănescu: Scurtă istorie a securității. București, februarie-martie 2001, 8 august 2003, februarie-martie 2004. Utolsó aktualizálás: 2013. szeptember 24.

[ix] Könczei Ádám „Katona” fedőnevű célszemély követésére 1973. május 17-én elindított 2873. számú megfigyelési  dosszié, 210. oldal. A jelentés egésze, valamint teljesebb körű értelmezése Könczei Csilla szekusblogjának 13. bejegyzésében került közlésre: A táncház és a szeku. (1.) Mi is az a táncház? Ügynöki definíciók.

[x] A „Bíró Ferenc” konspiratív nevű informátor a CNSAS (Colegiul Consiliului Național pentru Studierea Arhivelor Securității – A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) P 1168/05/14.09.2008-as határozata értelmében azonos az 1954. április 5-én Kolozsváron született Xantus Gáborral.

[xi] Neciu Gavril 1946. október 14-én született Hidegszamoson, Kolozs megyében (satul Someșu Rece, județul Cluj). A CNSAS (Colegiul Consiliului Național pentru Studierea Arhivelor Securității – A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) 928/29.03.2007-es határozata értelmében megállapítást nyert, hogy a Szekuritáté mint politikai rendőrség tagja volt, valamint 1986-ban és 1987-ben a Kolozs megyei Felügyelőség századosa.

[xii] Bíró Ferenc 235. számú jelentése 1983. június 29-én.

[xiii] Lásd Berceanu Călina și Hoandra Octavian: Colonelul Neciu se ascunde în spital ca să scape de pușcărie. ZIUA1435 szám, 1999. március 11.

[xiv] M. L. F., S. Z.: Heltait zsarolással kényszeríthette együttműködésre a Securitate. Transindex.ro, 2011. február 17.

[xv] A 21120 számú informátor 29-es számú jelentése, a Könczei Ádám „Katona” fedőnevű célszemély követésére 1973. május 17-én elindított 2873. számú megfigyelési  dosszié 79-es oldalán. Az informátor identitása nem ismert, és a fedőnevét sem ismertetem, mivel egyetlen jelentésben való szereplése nem nyújt elégséges kontextust a megfelelő értelmezésre, és nem szeretnék tápot adni az alaptalan spekulációknak, gyanúsításoknak.

[xvi]  „c) acțiuni naționalist-iredententiste întreprinse din străinătate, căile ascunse de penetrare a unor asemenea concepții în țara noastră, precum și măsurile luate de contracararea lor”. Neagoe-Pleșa Elis – Pleșa Liviu: Securitatea. Structuri – cadre. Obiective și metode. Vol. II.(1967-1989). CNSAS, Editura Enciclopedică București, 451.

[xvii] „În această direcţie, se înscriu, îndeosebi activităţile ce se desfăşoară săptămînal, respectiv în fiecare joi la casa de dansuri din cartierul Mănăştur şi în fiecare vineri la Clubul CFR din str. Dobrogeanu Gherea, unde sub pretextul »învăţării dansurilor populare maghiare«sau a »popularizării folclorului maghiar«un număr mare de tineri, – sînt prezenţi de fiecare dată la aceste activităţi cca. 50-60 persoane -, se dedau la manifestări de factură naţionalist-iredentistă, materializate atît prin discuţii cît şi prin cîntarea unor cîntece cu un asemenea caracter.” Raport nr. 102/GT/003375. 1979.06.06. In: Könczei Ádám „Katona” fedőnevű célszemély követésére 1973. május 17-én elindított 2873. számú megfigyelési dosszié, 31-33. oldal. A jelentés egésze, valamint teljesebb körű értelmezése Könczei Csilla szekusblogjának 18. bejegyzésében került közlésre: A „táncházkérdés megoldása”. A táncház, mint a „Művészet-ügy” („Cazul ARTA”)

[xviii] „Multe din aceste cîntece, sub masca nostalgiei faţă de »patrie«şi folosind metafora, încorporează în textul lor idei naţionalist-iredentiste de natură să incite spiritele şi să-i antreneze, pe participanţi, la manifestări ostile. Menţionăm în acest context cîntecul »ERDELY ORSZAG AZ EN HAZAM«(Ardealul este patria mea) în al cărui text se fac referiri directe la ideea revizionistă de ştirbire a integrităţii teritoriale a României prin ruperea din teritoriul său a Ardealului şi alipirea acestuia la Ungaria.” Uo.

[xix] „Különösen a dési és a nagyváradi táncházasok panaszkodtak keserűen arról, hogy a kulturális fórumok nem értik, miről van szó, nem akarnak ilyesmit elfogadni, minden olyan mozgást, ami ebbe az irányba történik, betiltanak, annak alapján, hogy a »táncház« fogalma nem szerepel a fentről kapott utasítások között, és ebben az értelemben nincs mit keresnie a művelődési formák és eszközök tárában.” (Részlet az „ADAM” fedőnevű ügynök 1981.04.09-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 98. old.) [A megbeszélésen] általánosan a következő problémák vetődtek fel: nehezen lehet támogató fórumokat találni, mivel a KISZ szervezetek tánccsoportokat akarnak, és nem klubtevékenységeket… (Részlet az „CONSTANTINESCU” fedőnevű ügynök 1981.04.07-én keltezett jelentéséből. K. Á. 2873. sz. megfigyelési dossziéja, 95. old.)

[xx] Könczei Csongor szerk.: A 40 éves táncház sajtókronológiája I. (1977-1990.) Hagyományok Háza – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2017. 194-195.

[xxi] Táncházasok az asztal körül. In: Könczei Csongor szerk.: A 40 éves táncház sajtókronológiája I. (1977-1990.) Hagyományok Háza – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2017. 212-223. Eredeti megjelenés: Művelődés, 1981/8-9. 16-21.

[xxii] Lásd erről Bardocz Sándor Táncház, illegalitásban címűírását is. In: Könczei Csongor szerk.: A 40 éves táncház sajtókronológiája II. (1990-2017.) Hagyományok Háza – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2018. 147-148.