Mi köze a színészmesterségnek a jógához, ami első látásra arról szól, hogy a gyakorlók bonyolult testhelyzetekbe hajtogatják magukat? Ha azonban tovább keresgélünk, találkozhatunk a jóga másfajta megközelítésével is. Patanjali, a meditatív hagyományokat szintetizáló Jóga Szútrák szerzője szerint a jóga nem más, mint az elmeközeg változtatásainak megszüntetése, és az elme meghaladása. Ez a definíció viszont túlságosan elvontnak tűnhet. Vajon mit tehet hozzá a jóga a színész mindennapjaihoz? Naszlady Éva színművész-tanárral, rendezővel, jógaoktatóval Oravecz Orsolya készített interjút.

– Színésznőként indultál, majd rendezni, később tanítani kezdtél. Hogyan zajlott ez a folyamat?

– Akkor indultam el a váltás felé, amikor az életem úgy hozta, hogy felismertem, hogy nem kényelmes színészként élnem. A tanítás érdekelt, és a színészként eltöltött évek alatt jelentős tapasztalatokat szereztem. Az, hogy mennyire lehet a színészmesterséget megtanítani, egy másik kérdés. Ahogyan Major Tamás mondta: „A színházat, a játékot, a stílust minden alkalommal újra kell felfedezni. A mesterségünket megtanulni nem lehet.”

A színészmesterséget ennek ellenére tanuljuk, tanítjuk.  A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tanítok. A középiskolai művészeti képzésünkben inkább a diákok felszabadítása és önismeretének fejlesztése kap hangsúlyt, míg az érettségi utáni OKJ–s szakképzésben nagyobb óraszámban vállalok szerepet a színészmesterséghez kapcsolódó szakmai tantárgyak oktatásában. A rendezésben szintén megjelenik a pedagógiai tevékenység, de rendezőként inkább az a feladatom, hogy teret teremtsek a színészeknek, hogy kibontakoztathassák a tudásukat.

– Hogyan kerül a képbe a jóga?

– A színészet mellett a jóga a másik meghatározó dolog az életemben. Mind a mai napig közel áll hozzám a színház, nagyon élvezem és mélyen átélem az előadásokat. Rengeteg barátom a pályán maradt, és miközben érzékelem, mivel küzdenek, visszaemlékszem, hogy ezekben a küzdelmekben korábban nekem is részem volt. Miközben együtt érzek velük, szeretnék támogatást nyújtani, valami kézzelfoghatót adni. Mint tanár a személyiségemmel dolgozom, s ehhez ma már a jóga is hozzátartozik. Amikor valaki megtudja, hogy jógaoktató vagyok, általában megkérdezi, milyen jógát tanítok. Ilyenkor elnémulok, majd elmondom, hogy a jóga egészével foglalkozom, ami számomra életforma és gondolkodásmód. A nyugati ember általában különböző testhelyzetek kialakítását azonosítja a jógával. Ennek pontosan annyi az értelme, mintha az, akit érdekel a kereszténység mint látásmód, elkezdene hetente háromszor keresztet vetni és térdet hajtani, de ezen kívül semmi mást nem tenne. A testgyakorlást önmagában nem pontos jógának nevezni. Maga a jóga szó eredetileg visszatérést, újraegyesülést jelent, ugyanúgy, mint a latin religio, amely a religare igéből származik (re: vissza, ligare: köt, fűz), és vallásnak fordítjuk. A jóga: visszakötni az eredeti állapothoz, amelyben megteremtésre kerültünk. Minden gyakorlat, amit összegyűjtöttek ezzel kapcsolatban, a visszatérés eszközéül szolgál és nem maga a cél. Mint jógagyakorló és -oktató, úgy gondolom, nem zárványként kell működtetni a jógát és jógaterembe menni jógázni, hanem a jógában kell lenni.

 – …Még nem világos, mire lehet jó a jóga egy színésznek.

– Több gondolat jut eszembe. Először is, a színházi előadás egy bizonyos mértékig esetleges. Mindig marad egy olyan hányad, ami kiküszöbölhetetlenül kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ha a színész profi, képes szűkíteni azon tényezők sorát, amelyeket nem tud befolyásolni. Ebben segíthet a jóga.

Másrészt a színházban minden szerep egy-egy tudatállapot leképezése, játék közben az elme zavarodottságának vagy megvilágosodottságának állapotait ábrázoljuk. A színésznek, aki a tudatállapotokkal dolgozik, tudatosan kell bánnia ezekkel, mert ha kényszerűen benne marad valamelyikben, akkor nem színész többé, hanem őrült. Ha felvértezi magát a képzés során, a tudatállapotok nem válhatnak önjáróvá, a színész képes ezeket a megfelelő időben magára venni, működtetni, majd letenni. Felmerül a kérdés, ha a színész egyszer nevet, máskor meg dühös, mi az, ami valójában van, ami valójában ő maga, ami állandó, és mi az, ami változó. A színészek tudatosan vagy tudattalanul tapasztalják, hogy nem azonosak a szerepükkel. Ha a bennük zajló folyamatokat tudatosítják, idővel eljuthatnak odáig, hogy minden pillanatban megkülönböztetik saját magukat a folyamatosan változó elmeállapotoktól, az érzésektől és gondolatoktól, azaz uralni tudják az elméjüket. Az elme kondicionálása tehát alapvető a színészképzésben, s erre jól alkalmazhatóak a jóga szisztematikus gyakorlatai.

– Tehát a jóga segítségével a színész tudatosíthatja azt, amit az életben átél vagy érzékel.

– Az hagyján, de kérésre elő tudja állítani azokat. Bár az is igaz, hogy sok nagyszerű színész megkérdőjelezheti az elmét kondicionáló gyakorlatok értelmét. Törőcsik Marinak, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy őt az Isten jókedvében teremtette, el tudom képzelni, hogy nincs szüksége arra, hogy jógázzon, hiszen így is csodálatos művész. És biztos vannak még számosan mások is. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan színészek, akik ezt napról napra élik és önfeledten játszanak. Én nem tartoztam közéjük, és a pedagógiai munkám ott kezdődik, ahol ez nem megy magától. Azokat tanítom, akiknek ez nem ilyen egyszerű, olyanokat, akik tehetségesek, érzékenyek és belső indíttatásuk van a színház irányába, viszont néhány dolog hiányzik ahhoz, hogy színészként kiteljesedjenek. A jógának abban lehet hatalmas haszna, hogyan váljon a színész tudatosabbá, hogyan váljon eszközzé abban, amit ki akar fejezni.

– Akkor nézzük meg most egy kicsit konkrétabban, hogyan használható a jóga a színész mindennapjaiban.

– A jóga öt alapelvén keresztül könnyen el tudom magyarázni. A helyes testgyakorlás hasznosságát a mai világban, ahol rettenetesen fontos a külső, talán nem kell részleteznem. Rengeteg energiát fordítunk a kinézetünkre, sokszor nem törődve azzal sem, hogy egészségromboló, amit teszünk.

A jóga ugyanakkor nem a külcsínt, hanem a megfelelő, egészséges állapot megteremtését és fenntartását célozza meg. A gyakorlatok a belső szervek egészségének fenntartását is szolgálják és közben mentálisan is feladatok elé állítanak. Nagy előnye, hogy a jóga nem verseny: a gyakorlatokat a jó érzés határáig végezzük és közben saját magunkra, belső fejlődésünkre figyelünk. Ha a színész egészséges tud maradni, úgy hosszabb és minőségibb életet élhet, ezalatt több ideje van tapasztalni és a játéka által közkinccsé tenni, amit tapasztalt.

– A jógázók tapasztalataim szerint sokat beszélnek a táplálkozásról is.

– Valóban, a helyes táplálkozás a következő alapelv. A vegetáriánus étrend nem követelmény, viszont megfontolandó, hogy a ránk maradt hagyományos, magyaros ételeket a korabeli nehéz fizikai munka és a maihoz képest lényegesen puritánabb életkörülmények ihlették. Ma is azt érdemes fogyasztanunk, ami szűkebb környezetünkben, azaz élőhelyünkön megterem. Emellett fontos, hogy olyan táplálékot válasszunk, amelyre az anyagcserénknek valóban szüksége van, és hasznára válik a szervezetünknek. A színésznek ez azért lényeges, mert a táplálkozás összekapcsolódik a külső megjelenésével, az életminőségével, de az idegállapotával is, így végeredményben befolyásolja a színpadi teljesítményt.

– Többször is említetted az elme uralását. Milyen további módszereket ad ehhez a jóga?

– A többi alapelv még mélyebben összefügg az elme uralásával, ami végeredményben meghatározza a színész fellépését. Vegyük például azt, hogy a színház szinte mindig sötéttel és csönddel, azaz semlegességgel kezdődik. De hogyan akar semlegességet teremteni a színész, ha nem tudja a módját? Erre a jóga megtanít, többek között úgy, hogy gyakoroljuk ahelyes relaxációt, ami egyaránt jelenti a test, az elme és a lélek ellazítását. Ez segít az előadás előtt jelentkező leküzdhetetlen lámpaláz kezelésében, sőt, az előadást követő feszültségoldásban is. Elismerem, hogy a cigaretta vagy az alkohol is hatásos  – viszont hosszabb távon az egészségre káros – eszközök, hiszen én is használtam ezeket, mielőtt felismertem, hogy lehet másképp. A jóga módszereinek általában jóval lassabban mutatkoznak meg az eredményei, viszont tartósabb örömöt és stabilitást biztosítanak. Úgy működünk, mintha lenne bennünk egy viharfelhő-réteg, amelyben izgalmas ugyan ideig-óráig a tartózkodás, de hosszú távon rendkívül fárasztó, és ha néha akaratlagosan nem húzódhatunk be a jégeső vagy a csapkodó villámok elől valami biztonságos fedél alá, akár veszélyessé is válhat. Az alkohollal és cigarettával a gondolatok felhőrétege alá süllyedünk, ahol ugyan jobbak a látási viszonyok, mint a felhőben, és kisebb is az elektromos töltés, tehát nyugalmasabb a légkör, de továbbra is esik az eső és fúj a szél. A jógagyakorlás által viszont a felhők fölé emelkedhetünk, oda, ahol mindig süt a nap.

– Milyen eszközök vannak még? A légzést eddig nem említetted.

– Ez az a terület, amelyben sok az átfedés. A helyes légzésaz az alapelv, ami a megfelelő beszéd, hangképzés és hangerő záloga. A légzésünk anélkül is tud a fizikai, vagy elmeállapotunkhoz igazodni, hogy akaratlagosan befolyásolnánk: gyakran felsóhajtunk, és ezáltal megkönnyebbülünk egy-egy feszült élethelyzetben, nehéz fizikai munka során pedig felgyorsul a légzésünk. A légzést azonban irányíthatjuk tudatosan is, és nagy előnye, hogy bárki képes ezzel dolgozni. Azt nem mondhatom a színésznek, hogy uralja az elméjét, de azt megmutathatom neki, hogyan lélegezzen, hogyan gyakoroljon lépésről lépésre, hogy végül az elméjét is egyre inkább uralma alá vonja. A színész amúgy is intenzív kapcsolatban van a légzésével, pont az említett beszéd és hangképzés okán. Azt azonban már kevesen tudják, hogy például egy váltott orrlyukú légzőgyakorlattal elérhetjük, hogy mind a kreatív, mind pedig a logikus gondolkodásért felelős agyféltekénk egyforma hatékonysággal működjék. Ennek egy színész akkor látja előnyét, amikor próbán egymás után kapja az instrukciókat, amelyeket értelmezni kénytelen, és utána teljes kreativitásával meg kell hogy valósítsa azokat.

A légzőgyakorlatok egy másik fajtája abban segít, hogy megerősítse a jelenre való figyelést, azaz a tudatosságot. A tudatosság támogatja a folyamatos színpadi jelenlétet, amelyből hiányzik a múlton rágódás vagy a jövőtől való szorongás. Ezzel az intenzív jelenléttel együtt jár a spontaneitás és a végtelen kreatív energia, s a színész voltaképpen csak „van”, ami a színészi játék alapja. Ha tovább játszunk a szavakkal, észrevehetjük, hogy a “jelen”, azaz a “most” hányféle formában mutatkozik meg a nyelvben és a színházban: a színész megjeleníti a szerepet, a színdarab pedig jelenetekből áll. A légzőgyakorlatok, sokféleségükből adódóan, jól használhatóak olyan helyzetekben, amikor ki kell szakítanunk a színészt a napi gondokból, kedvet kell neki csinálnunk a játékhoz, de akkor is, amikor a lassítás vagy megnyugvás a cél.

– Melyik az utolsó alapelv?

– Az utolsó alapelv, a pozitív gondolkodás és meditáció,további kapaszkodókat nyújt az elme kondicionálásához. Pozitív gondolkodáson nem azt értem, hogy csak arról veszek tudomást, ami jó, hanem azt, hogy pontosan érzékelem, ami történik, majd építkezem belőle, nem értékelem se jónak, se rossznak a helyzetet. Ha a színész megtanul így gondolkozni, képes másképp kezelni a nehézségeket vagy a kudarcokat, amelyek a szakma természetes velejárói.

A meditáció fogalmát kevesen használják pontosan. Induljunk a koncentrációtól, ami azt jelenti, hogy egyetlen dolog van az elme fókuszában, elterelődés nélkül. A jóga hagyománya szerint, ha ezt 12 másodpercig meg tudjuk csinálni, akkor koncentrációról, ha 12 x 12 másodpercig, akkor meditációról beszélünk. Gyakran érzékeljük a mindennapokban, hogy már a koncentráció is áldásos állapot. A színpadra lépéskor is fontos ez az állapot, azonban nem is olyan egyszerű létrehozni. Ha megfigyeljük a színészeket az előadás előtt, mindenféle trükköket, praktikákat, rítusokat láthatunk. A jóga egyszerű módszereket kínál fel, amelyeket nem kell újra felfedeznünk, hiszen régóta ismertek és működnek. A leggyakrabban alkalmazott gyakorlat a légzés figyelése, amellyel koncentrált, majd meditatív állapotba kerülhetünk. De a tekintet fókuszáltsága, az egyensúlygyakorlatok is mind-mind ezt az állapotot idézik elő. A jóga fogalmai szerint a meditáció egy elcsendesült állapot, olyan, mint amikor a tó felszíne kisimul és láthatóvá válik a mély. Ugyanígy, amikor az elme felszíne kisimul, láthatóvá válik az, ami van.

Vegyük például azt, amikor a főpróba hetének izgalmaival birkózunk. Ha képesek vagyunk meditálni, meditatív állapotba kerülni, meglátjuk, mi az, ami valójában körülvesz, és mi az, ami csak az elménk szüleménye – a félelmeink, szorongásunk, izgulás, megfelelési kényszer, ragaszkodásunk a sikerhez. Ez is része az egészségmegőrzésnek.

– Hogyan tanítod ezeket az alapelveket a gyakorlatban?

– Úgy gondolom, csak azt tudom átadni, amit magam is élek és gyakorlok. A tanítványaim felé ez úgy jelenik meg, hogy napról napra figyelembe veszem az állapotukat, miközben tekintettel vagyok a mesterség kihívásaira, amire készülnek. Amikor fáradtak, akkor relaxálunk, vagy megtanítom őket fejen állni és közben felhívom a figyelmüket az összefüggésre a fizikai hogylétük és az elmeállapotuk között. Ha erre ráébrednek, felfedezhetik, hogy ezek oda-vissza ható folyamatok. Egyszerű eszközöket adok, amelyekkel megváltoztathatják az állapotukat. Mivel ezeket be kell gyakorolni, mielőtt könnyen használhatóvá válnak, felkínálom a lehetőséget a rendszeres gyakorlásra, ugyanakkor nem teszem kötelezővé, inkább meghagyom szabadon választhatónak.

Van, hogy fel kell ébresztenem az érdeklődésüket. Arra a kérdésre például, hogy ki akar összeomlani a premierje napján, mindenki nemmel válaszol. Ez lehet kiindulópontja a közös munkának. Hosszabb távon ugyanakkor azzal a tanítványommal van dolgom, aki kérdez és kapcsolódik. Volt olyan osztályom, akikkel rendszeresen gyakoroltunk, de azokkal, akik nem fogékonyak erre, nem erőltetem. A jóga jótékony hatásait nem kell elhinni, lehet viszont bizalmat szavazni, kipróbálni, gyakorolni, és megtapasztalni, mi történik. Ahogy már említettem, az eredmény sokszor lassan jön, amiért mi magunk is felelősek vagyunk.

– Ha ez ilyen hosszadalmas, hogyan vesszük észre, hogy mégis csak haladunk valamerre?

– Először megtanuljuk megfigyelni magunkat, minden változás csak ezután következhet. A jógagyakorlás elmélyíti az önismeretet és segít tudatosítani olyan, automatikus reakcióinkat, amelyeket gyakran korábbi élményeinkre vagy fiatalkori mintáinkra alapozott hiedelmeink határoztak meg. Ezek az automatizmusok merev korlátok közé helyeznek bennünket. Ezeket a korlátokat kell felismerni és rugalmassá tenni, olykor lebontani, vagy legalább áthelyezhetővé, elvehetővé és visszahelyezhetővé tenni. A nyugati ember arra törekszik, hogy minél több dolgot megismerjen, összegyűjti és kategorizálja, ami a külvilágban van. Ez egy soha véget nem érő sziszifuszi munka. A keleti ember megkérdezi, ki az, aki mindezt nézi. Ez számunkra szokatlanabb megközelítés. Ez az utóbbi tanulási folyamat magasabb tudatszint felé vezet, amire én úgy gondolok, hogy ez egy új evolúciós lépés. Erre nem csak a színészeknek, de mindannyiunknak nagy szüksége van.

– Hogyan tekintenek erre a megközelítésre a tanítványaid?

Azzal hízelgek magamnak, hogy mindig felkínálom a lehetőséget a tanulásra, ők pedig döntenek, hiteles tanítónak tartanak-e. Sosem győzködöm őket, hogy jógázzanak, azt is folyamatosan erősítem bennük, hogy senki nem tévedhetetlen és mindenkinek megvan a saját tanítója. Sokféleképpen lehet élni és időpocsékolás attól tanulni, akinek a tanítását nem hisszük el.

Ami a magam szerepét illeti, figyelnem kell arra, hogyan tanítok, hiszen én is színésznek készültem valamikor. Emiatt folyamatosan keresem, hol a határ, mi az, ami hasznos, és mi az, ami már tetszelgés. Amikor nem akarok hatni rájuk, inkább csak „vagyok”, az messzebbre vezet. Az is fontos, amit csinálok, nem csak az, amit mondok. Mert ha túl sokat olvasunk és beszélünk a jógáról, ez azzal járhat, hogy túlságosan sokat időzünk az elmében. Legalább ugyanennyire vagy még fontosabb a gyakorlás és a tapasztalat.

– Téged mi vezetett el a jógához?

– Vallásos családból származom. Apám hatévesen elvesztette szüleit, ezután a bicskei árvaházban nevelkedett. A Regnum Marianum papjai jártak hozzájuk játszani. Anyám a Szent Margit Gimnázium bentlakásos növendéke volt, s ők ketten az orvosi egyetemen találkoztak. Hálás vagyok, hogy támogató, spirituális légkörben neveltek, mégis, huszonévesen úgy éreztem, végesek a katolikus vallás válaszai. Ma már úgy fogalmaznék, hogy az akkori szellemi színvonalammal nem láttam meg a válaszokat. Dogmatikusnak és tekintélyelvűnek láttam például a tízparancsolatot. Ma már értem, hogy a „Tiszteld apádat és anyádat!”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” (Ef 6:1-3) azt jelenti, hogy a szülők tapasztalatainak ismerete és elfogadása esetén onnan indulhatok tovább, ahol ők összegeztek, így bizonyos hibákat már el sem követek.

– Merre indultál, miközben a válaszokat kerested?

– Először a buddhizmus, egy részletesebb tanítás felé fordultam. Az útkeresésem nem volt folyamatos: megszületett a lányom, majd évekig a családom és a munkám kötötte le szinte minden figyelmem.Több, mint tíz évvel ezelőtt azután kolléganőm férje, Dr. Fekete Zsolt meghívott A gondolat hatalmacímű előadására. Így kerültem a Sivananda Jógaközpontba, ahol érdeklődni kezdtem az éppen induló jógaoktató képzés iránt. Nem tudtam, mire számíthatok, azt hittem, hogy majd jönnek a nyújtások, hogy le kell tudnom menni hídba, mint tornaórán… Pályatársam, Moldvai Kiss Andi – aki csodálatos színésznő és remek ember – ekkor már elvégezte a képzést, így felkerestem, hogy egy kicsit bevezessen, hogy ne legyek teljesen tapasztalatlan. Ez olyan jól sikerült, hogy a férjemmel együtt elvégeztem a jógaoktatói tanfolyamot. A rendszeres jógagyakorlás azután eljuttatott oda, hogy elégedett legyek magammal és örömmel éljem meg a mindennapokat. Egyszóval, sokkal jobban vagyok, mióta ezzel töltekezem.

– Miről álmodik Naszlady Éva, a tanár?

– Arról, hogy taníthasson. A tanítás, az emberek támogatása tartós örömforrás számomra, ebben tudok igazán feloldódni. Ebből egyelőre kicsi részt képvisel a jógaoktatás. A lányom most tizenhat éves, családom, munkám, lovam, kutyám, macskám van, így nem tudok rendszeresen jógaórákat vállalni. Ez idővel változik majd. Most elégedett lennék azzal, ha heti két jógaóra bekerülne az iskolai tanmenetbe. Később szívesen lennék utazó jógatanár, aki sorra látogatja a színtársulatokat. Tartanék egy intenzív kurzust, majd hazajönnék, de időről időre visszatérnék és megbeszélnénk, hova jutottunk el.

Szeretem látni a tanítványaim fejlődését. Tanárként a legörömtelibb visszajelzés mindig az, amikor sikeresnek látom a növendékeim. Ha összefutok velük valamelyik színházban vagy az egyetemeken, megélhetem, milyen jó, hogy azt csinálhatják, amit szeretnek, és hogy ebben kicsit én is segítettem őket.