Miskin-habitus: jön, körülnéz, figyel, mindent fölbolygat, megváltoztat – aztán megy tovább.

Czukor Balázs szombathelyi pályafutása voltaképpen akkor kezdődött, amikor még híre-hamva sem volt a Weöres Sándor Színháznak. De a színház iránti érdeklődés és vágyakozás fejeződött ki abban a gesztusban, hogy a Művészetek Háza 2001 nyarán az iskolai körülményektől elszakadó „terepmunkára” hívta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen másodévet végzett Horvai-Máté-osztályt; benne Czukor Balázst.

A Czukor Showban. Fotók: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház

Így jött létre az Egy nő című előadás, amelyről a rendező, Máté Gábor így nyilatkozott: „a kéthetes intenzív próbafolyamat alatt a hangsúly a közös játékon, a kísérletezés szabadságán, a megközelítés személyességén volt, és ehhez választottuk Esterházy Péter Egy nő című könyvének helyzeteit. Az Egy nő nem dramatizáció, nem is adaptáció, hanem séta a helyszínek – ebben az esetben a Malom helyszínei – és helyzetek között, amelyekben férfiak és nők találkoznak, ill. nem találkoznak egymással, ill. a nézőkkel”. (A Művészetek Házát belvárosi polgárházból alakították ki, a Malom pedig már Szentendrére utal a színlapon: az előadásnak utóélete is volt.) A szombathelyi főpróbát látta, és finom, önironikus elismeréssel nyugtázta Esterházy Péter: „Nem is tudtam, hogy ilyen jó színpadi szerző vagyok.” (Vas Népe, 2001. július 7.)

Az Egy nőnél azért érdemes elidőzni, mert „a legendás osztály” életében ez volt az első olyan előadás, amely az egyetem falain kívül jött létre – és minden bizonnyal megerősítette a személyességen alapuló közös munka élményét. Hogy Szombathely életében is fontos volt ez a kezdeményezés, jelzi: a megyei napilapban nemcsak Esterházy Péter szólalt meg, hanem a színészek is. Akkor hangzott el az a megjegyzés (hogy melyik színészhallgató mondta, az idők homályába vész): utoljára Kapás Dezső osztályával fordult elő, hogy „lementek Veszprémbe, és ebből a lemenetelből jött létre a veszprémi színház”. Bár a szombathelyi színház nem ebből a „lemenetelből” jött létre, az Egy nő-bemutató titokban valamit biztosan hozzátett a megszületéséhez.  Az osztályról kolumnás tabló is készült, a portréfotók alatt egymás jellemzései olvashatók. Jordán Adél 18 éve így mutatta be Czukor Balázst: „Kis Johnny-ból zen-buddhista szerzetesbe, majd abból kígyózó rapperbe, hogy végül sombreróban, ponchóban elvágtasson Clint Eastwooddal egy maréknyi dollárért.” Czukor Balázs Vajda Milánhoz fűzött magyarázatot: „Van szeme, hogy a dolgok mögé lásson. Ezt a kivételes terhet nem önmarcangolással, hanem finom humorral söpri le a válláról. Az életre való hajlékonyságát hallgatással és autonóm tempóval juttatja a felszínre.”

A dolgok mögöttese, hallgatás és autonóm tempó: Czukor Balázs – aki hat év elteltével, 2007 tavaszán a Szombathelyi Színházbarátok Egyesülete által működtetett Kamara Savaria Dömötör Tamás-rendezésében tűnt föl ismét Szombathelyen. A hazug című amerikai thriller-átiratban játszott fontos szerepet – az Örkény Színház színészeként; nyilván útkeresőben, már elszakadóban a budapesti társulattól. És bár A hazug talán nem hagyott mély nyomot a szombathelyi színháztörténetben, annyiban mégis fontos, hogy az átirat egyenesen a szombathelyieket szólította meg – és ott vitték színre, ahol néhány hónap múlva tényleg létrejött a WS Színház: a helyőrségi művelődési házban. (Ráadásul a Czukor Balázs által játszott titokzatos, epileptikus rohamokat produkáló figura kis túlzással akár a 2013-as Miskin-szerep előképének is tekinthető.)

Szerelmes Balázs

Dömötör Tamás és Czukor Balázs mindenesetre megtalálta a közös hangot: a Kamara Savaria következő előadása, a szintén 2007-es Czukor Show egyfelől Füst Milán Boldogtalanok című drámájára, másfelől Czukor Balázsra épült – az akkoriban népszerű tévés kibeszélő show-k eszköztárának adaptálásával. A Czukor Show aztán a Kamara Savaria és a 2007 őszén megalapított Weöres Sándor Színház közös előadásaként aratott szakmai és közönségsikert a POSZT-on; Czukor Balázs pedig elszerződött színésznek a friss szombathelyi társulathoz. (A Czukor Show-ból 2009-ben játékfilm is készült Dömötör Tamás rendezésében.) Már a WS Színházban készült a Szerelmes Balázs című Dömötör Tamás-rendezés, szintén kifejezetten Czukor Balázsra szabva; a film és a színház összehangolásának lehetőségeit keresve. (A színpadon csak a kisvilágát magára záró, a külvilágtól rettegő címszereplő jelent meg hús-vér valójában, a többieket paradox módon csak a képernyőn láttuk: élőben jelentkeztek be hozzá a színházépület különböző helyiségeiből.)

Czukor Balázs társulati tagként mindössze 2008 és 2010 között dolgozott Szombathelyen, de személye olyan erősen kötődik a Weöres Sándor Színházhoz, mintha az elmúlt több mint tíz évben meg sem szakadt volna a kapcsolatuk. Mint ahogy nem is szakadt meg:  Jordán Tamás igazgató nyitva hagyta az ajtót, és Czukor Balázs – a színész, a rendező – vendégként rendszeresen visszatér. A vendég megjelölés nem is számít: Balázs így vagy úgy, a társulathoz tartozik (miközben talán mindenütt vendég). A hivatalos társulati kötelék megszüntetése talán a habitusából következik. A kőszínházi nagyüzemhez nem idomul, bár rendezett már bérletes előadást is a WSSZ-ben. Miskin-habitus: jön, körülnéz, figyel, mindent fölbolygat, megváltoztat – aztán megy tovább. (Dömötör Tamás szintén 2010-ben vált meg a szombathelyi társulattól: ő sem idomult a kőszínházi nagyüzemhez.)

Czukor Balázs szombathelyi színészi munkái közül kiemelkedik A félkegyelmű címszerepe (2013). A Dosztojevszkij-regényt (más Dosztojevszkij-motívumok beemelésével) színpadra írta, az előadást rendezte: Jeles András. A furcsa félálomban közlekedő, a világot álomszerűen, mégis kontúros pontossággal érzékelő Miskin herceget Czukor Balázsnak nem kellett „eljátszania, megformálnia”: ő maga volt az.

A félkegyelmű

A szombathelyi Czukor-rendezések közös vonása a szokott színházi keretek – de legalábbis hangsúlyok, kontextusok, hagyományok – elmozdítása. 2010-ben a WSSZ stúdiósaival egy szombathelyi Fő téri lakásban (nem messze az időközben megszűnt Művészetek Házától) hozott létre előadást Öt az egyben címmel; a szövegkönyv a próbafolyamat során, közös munkával született meg. A 2013-as Schimmelpfennig-bemutató, Az arab éjszaka alkalmával nemcsak az általa motivált színészi teljesítményekkel lepte meg a közönséget, hanem azzal is, hogy játékba hozta a WSSZ-stúdió utcára néző üvegfalát (relativizálva a kinn és a benn viszonyát). A 2014-es (bérletes) Mágnás Miska-parafrázis, a Cudar világ a WSSZ kamaratermében olyan volt, mint egy társadalmi röntgenfelvétel, miközben mesés vagy inkább szürreális operettjellegét se veszítette el (szövegkönyv: Czukor Balázs, Khaled-Abdo Szaida). A 2015-ös Hamlet Nádasdy Ádám fordítása alapján készült, a szikárrá húzott – a dráma szerkezetét fölmutató – szövegváltozat elkészítésében szintén Khaled-Abdo Szaida működött közre. A Czukor-elgondolás szerint felnőni képtelen dán királyfit a konvenciók (de talán nem Shakespeare) ellenében Bajomi Nagy György játszotta: emlékezetesen. A 2018-as Home Bank (az Öt az egyben mintájára) társulati összmunkában készült, a 2019-es Gátak és gátlások-előadással – civil szereplők bevonásával – a közösségi színház lehetőségeit próbálta ki  Szombathelyen Czukor Balázs (akinek a két utóbbi bemutató létrehozásában Surányi Nóra volt az alkotótársa).

A 2019/20-as évad sem telik el a Weöres Sándor Színházban Czukor Balázs nélkül: biankó belépője van Szombathelyen. Az előadásról egyelőre annyit tudni, hogy a hívószava: játéktér. A többi: hallgatás és autonóm tempó.