Az angol neurológus, Oliver Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más orvosi történetek című klasszikusa ihlette a Nézőművészeti Kft. új, Kalap (variációk agyműködésre) című darabját. A rövid bohózatokból összefűzött, Gyulay Eszter által írt és rendezett tudományos-szórakoztató előadás azt kutatja, hol húzódnak az úgynevezett normalitás határai.

Érzékenyítő előadás, a Nézőművészeti profiljának megfelelően, ám rendhagyó módon bohóctréfákkal fűzték össze a történeteket. És ezek a Méhes Csaba által koreografált, jellegzetes, mindenki számára szavak nélkül is kódolható pantomim jelenetek nem illusztrációk, hanem a történet értelmezését segítő szekvenciák. Színházi akadálymentesítés minden időkre.

Fotók: Ács István

Négy különböző neurológiai problémát ismerhet meg a néző, illetve azoknak az embereknek a viselkedését, érzéseit, mindennapjait, akik ezekkel a problémákkal élnek. Jaskó Bálint alakítja az afáziást, akinek a beszédközpontja sérült és újra tanul beszélni, Fehér Dániel a prozopagnóziást, Oliver Sacks alapkönyvének címadó figuráját, akinek az arcfelismerő képességével van a gond. Nagy Dóra a Tourette-szindrómáslány, aki tikkel, rángatózik, váratlanul oda nem illő szavakat kiabál, zavarja magát a mozgásban és a beszédben is. Kovács Krisztián az aspergeres, ami egy magasabb intelligenciaszinttel párosuló autisztikus pszichés zavart jelent. Mindegyik karakter annyira sajátos mozgással, nyelvezettel, logikával rendelkezik, hogy a következetes belehelyezkedés nem a legkönnyebb színészi feladat fizikailag sem.

Kovács Krisztiánnak már volt dolga ezzel a figurával A kutya különös esete az éjszakában című nagysikerű előadás kapcsán. Nem is volt gond számára a lufis, játékos bohócburleszk-kezdőkép után hirtelen váltással létrehozni az Asperger-univerzumot, elmondani egy hosszú monológot a relativitásról, és közben egy tojástartót rendezgetni világegyetemmé. Ugyanitt Nagy Dóra egy radikális főző-show keretében bemutatta egy -Tourette-szindrómás átlagos reggelijét a konyhában. Tojás nem maradt épen, felület szárazon, oly gyorsan rombolt le mindent egy artista ügyességével, miközben a rántotta sem készült el. Cserébe betekinthettünk egy másik világba, amely bizonyos szempontból érdekesebb, mint a miénk. Fehér Dániel zeneórája szintén egy kalandos belső világba vezet, egy zenetanáréba, aki látja a hangokat. Aztán mégis szemorvoshoz megy, mert a rokonai arcát viszont nem ismeri fel. A szemész teljesen bolond, bolondabb, mint a neurológus, akinek a rendelője a következő állomás. Mindkettőt Jaskó Bálint alakítja, aki egyébként az afáziás szereplő meg az egyik bohóc is. Külsőre is alig ismerni fel, amikor egy másik szereplőt alakít.

Mozgalmas a színpad, sok a váltás a figurák között, hogy végül rájöjjünk, tényleg vékony a határ normális meg nem normális között. Lazításként vagy talán összegzésként bohócjelenet keretében itt a piros, hol a piros játékot játszik a csapat, hogy az észlelési rendszer újabb zavarairól rántsa le a leplet, majd egy Tourette-slam jelenet keretében bemutatják, hogy lehet az irányíthatatlan hangadásokból slágert készíteni. Nagy Dóra aztán Tourette-hősból hirtelen orvosnő lesz, és az afáziást tanítja beszélni, emlékeket ébreszt, majd, amikor egy kicsit később visszaugrik a történet ugyanebbe a rendelőbe, az előadás legmegrázóbb jelenetévé válik a helyszín, elfogynak a szavak. Orvosnő és betege költői pillanatait látjuk, türelemről, szeretetről, közös sikertelenségről. Ezt ellenpontozza az autista „közönségtalálkozó”, amely során a viselkedészavarral kapcsolatos tévhiteket veszi sorra Kovács Krisztán egy fergeteges stand-up komédia keretében. Nagy Dóra rálicitál egy ismételt bejelentkezéssel a Tourette-szuperhíró műsorból, amiben a közönség ostoba és bántó kérdéseire válaszol a fiújával együtt, akit az előző fejezet autistája alakít, most egy kortárs, megértő lovag. Mindegyik neurológiai problémának elképesztő drámai nyelvezete van, megüli a lelket, akár a néma bohócjelenetek az ismétlődő korlátos mozgáselemekkel. Bár boldog, szenvedélyes játékban ér véget az előadás, mégis áttörnek rakta az aspergeres érzelemmentes, logikus megnyilatkozásai. Talán át kellene gondolnunk az egészség és a betegség fogalmát általában és magunk körül is.

A néző jól járt, több legyet ütött egy csapásra, részt vehetett filozófia órán, show műsorban, nézhetett neuro-cirkuszt, és nem utolsó sorban volt egy teljesen normális színházis estje tanulságokkal.

Hol? B32 Galéria és Kultúrtér
Mi? Kalap (variációk agyműködésre)
Kik? Nézőművészeti Kft. – Manna Produkció
Szövegkönyv: Gyulay Eszter. Jelmez: Pirityi Emese. Zene: Monori András. Fény: Ács István. Hang: Ács István. A rendező munkatársa: Hodászi Ádám. Rendező: Gyulay Eszter.
Szereplők: Fehér Dániel, Jaskó Bálint, Kovács Krisztián, Nagy Dóra.