Mindenki fél valamitől? – teszi fel a kérdést a Trafó Gondolat Generátor című programja, a válaszon pedig nem gondolkodunk sokat, hiszen erről szól a féléves munkafolyamat során civil fiatalokkal elkészített előadás: igen, mindenki fél. A kérdés inkább az, hogy mindenki ugyanattól fél-e, és hogy mennyire.

Nagyon érdekes például, hogy egy félelmekről szóló előadásból tökéletesen hiányzik univerzális emberi szorongásunk, a halálfélelem. Persze, simán elképzelhető az is, hogy a Csatlakozó csoport alkotófolyamatában résztvevő fiatalok (15-től 25 éves korig lehetett jelentkezni) számára az elmúlás nem igazán központi téma. Úgy tűnik, számukra sokkal erősebbek vélt vagy valós testi tökéletlenségeik, valamint társas kapcsolataik miatti szorongásaik, valamint attól való félelmük, hogy nem tudják megvalósítani összes tervüket és vágyukat. Szerencsés esetben – és én egy ilyen szerencsés eset vagyok – az idő múlásával az ember már kevésbé látja kardinális problémának az előadásban felsoroltakat, lassan más jellegű szorongások vesznek rajta erőt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy kissé könnyűnek éreztem a Félsz című előadás témafelvetéseit. Bár tudom, hogy e fiatalkori félelmekből egészen hatalmas neuróziscsomagok tudnak kialakulni, többségünk megnyugtató módon számol le ezekkel a parákkal, és helyüket átveszik újabbak, nagyobbak – a nagymamámtól pedig azt hallottam, hogy ez idővel csak még rosszabb lesz.

Ahogy az előadás utáni beszélgetésen kiderül, a csoport tagjai, akik szinte egytől egyig a munkafolyamat elején ismerkedtek meg egymással – arra törekedtek, hogy a személyes szorongásaik között megtalálják az általánost, a mindannyiuk számára ismerőset. Így az előadás több rövid részből áll össze, amelyek mindegyike különbözőképpen tematizálja a fiatalok félelmeit. Egymástól térben elválasztott, rövid jeleneteket látunk, kis csoportokban vándorlunk a Trafó alagsori terméből kialakított kis félelemlabirintusban. Az előadás erőssége, hogy a jelenetek nagyon humorosak, ugyanakkor a nevetésre kijátszott helyzetek mintha kicsit gyengítenék is a szorongásról való beszédet, ritkán válnak tőle átélhetővé a problémák. Pedig ezek, mármint a problémák elég ismerősek, az egyik teremben például természetfilmre emlékeztető narrációt hallunk, és egy lány ideges mozdulatait követjük, ahogy éppen randira készülődik. Egy másik szobában a földön ülve hallgatunk rémtörténeteket, amelyek klasszikus tábori ijesztgetésektől ívelnek az iskola fenékre csapkodós portársáig: a szexuális zaklatásig. Látunk egy divatbemutatót is társadalmilag megbélyegzett testi tökéletlenségekből, szuper vicces jelmezekkel, amelyeket az alkotók közösen készítettek otthoni használati tárgyakból. Egy harmadik, ugyancsak invenciózus jelenetben három szereplő vitázik a klímaváltozásról, miközben hangbejátszásokból értesülünk arról, mit gondolnak eközben saját magukról, hogy milyen szorongást okoz számukra, ha úgy érzik, egy beszélgetésben intelligensnek kell látszaniuk, miközben szerinük csak üres közhelyeket puffogtatnak.

Az előadás közreműködőiként olvashatjuk Boross Martin (a Stereo Akt vezetője), Halas Dóra (a Soharóza kórus vezetője), Kovács Andrea (a Trafó smART! programjainak vezetője) és Nagy Emese (táncos, koreográfus) nevét. Ők négyen nem alkotókként vettek részt a munkában, hanem egy-egy előadást tartottak a résztvevőknek saját munkamódszereikről és/vagy a félelem témájáról, melyek ötleteket adtak a csoportnak a Félsz című előadás létrehozásához. Konzulensként dolgozott még a csapattal Szabó Vera is, aki rendezői ötletekkel segítette az alkotófolyamatot.

Török Tímea drámainstruktor, aki Szepes Annával közösen dolgozott a fiatalokkal az előadáson, úgy véli:  fontos, de nem egyetlen célja a programnak egy jó előadás létrehozása. Legalább ilyen lényegesnek tartja az együttgondolkodás folyamatát és a közösségépítést, egy olyan közeg létrehozását, amelyben szabadon lehet alkotni. „A Trafó Gondolatgenerátor alkotócsoportjainál a fő fókusz a közös munkafolyamaton van, az előadás létrehozása pedig csak irányt ad gondolkodásnak, összegzi a féléves közös munka eredményeit. A programmal épülő, aktív közösségeket szeretnénk létrehozni. A résztvevők azt tapasztalják meg itt, hogy gondolkodhatnak kérdésekről kritikusan, és hogy létezik olyan párbeszéd, amiben lehet, hogy nem értünk mindig egyet, mégis élvezzük” – mondja Török Tímea a program hosszútávú céljáról.

Mikor arról kérdezem, mennyire heterogén az a közeg, amelyből egy ilyen csoport felépül, a következőt válaszolja: „az egész színházi világnak nagy kérdése, hogy mennyire heterogén a közeg, amit meg tud szólítani. Azt gondolom, hogy nem eléggé, így a csoportban sincsenek olyan eltérések, amelyek reprezentatív példái lennének társadalmi különbségeknek. De ha apróságokban megtanuljuk ezeket a vitákat kezelni, akkor talán az élesebb ellentéteknél is tudjuk ezt a módszert alkalmazni.”

Ezen a ponton visszakanyarodnék a cikk elején már pedzegetett problémámhoz az előadással kapcsolatban: ha egy csoport előadást készít a tagok félelmeiről, akkor miért nem teszi azt bevállalósabban, miért tudunk meg valójában igen keveset ezekről a félelmekről? E kérdés csak azért lényeges, mert messzebbre vezet és egy fontos elméleti problémával szembesít minket: mennyire lehet művész a drámainstruktor? Török Tímea szerint „nagyon nehéz a helyes arányt megtalálni, mert az előadás létrehozása fontos szempont a munkafolyamat során, de a legfontosabb mégis az, hogy mi történik a résztvevőkkel. Hogy velük jó dolog történjen előadás közben, ahhoz szükséges, hogy jó előadás szülessen. Ugyanakkor nem szeretnénk senkit alapanyagként felhasználni. A diákok sérülékenyebbek, mint a felnőttek, nem biztos, hogy megtanulták már saját határaikat. Elképzelhető, hogy valaki úgy gondolja, képes elmondani legféltettebb titkait a színpadon, majd két év múlva már szégyennel gondol erre az előadásra. Ezt szeretnénk kikerülni, nagyon szeretnénk vigyázni rájuk, és inkább óvatosak vagyunk, mint hogy bárki is sérüljön a közös munkánk miatt”.

Hol? Trafó
Mi? Félsz
Kik? Gondolat Generátor
Alkotók: Csaba Sári, Ébner Aletta, Gyepesi Flóra Zita, Mató János, Mihályfi Éva Laura, Pidl Tamara, Radványi Róbert, Sáfrány Anna Viola, Zatik Gábor
Konzulens: Szabó Veronika. Csoportvezetők: Szepes Anna és Török Tímea. Külön köszönet: Boross Martin, Halas Dóra, Kovács Andrea, Nagy Emese