...a végeredmény nagyon a hangsúlyokon múlik. Béres László tapasztalattal kerüli ki a történetmesélés rejtett taposóaknáit. Az előadás szentimentalizmusát nem engedi át az érzelgősségbe. A keserédes dalokat rezervált játékmóddal engedi eljátszani.

A stetlek – a kelet-európai zsidó települések – világhírét az 1964-ben a Broadway-en bemutatott Hegedűs a háztetőn című musical hozta meg. A jiddis nyelv prófétája, Sólem Aléchem erre a vidékre helyezte Anatevkát, Tevje, a tejesember és más történeteinek helyszínét. Ezekből írt Joseph Stein szövegkönyvet, Jerry Bock zenét, dalszövegeket Sheldon Harnick, és a musical az akkori idők legtöbbet játszott zenés előadása lett. 3242 alkalommal ment már egyhuzamban, mire az 1972-ben bemutatott Grease 1979-ben überelni tudta a 3388. előadásával.

Fotók: Biró István

Anatevka természetesen nem létezett 1894-ben, az eredeti elbeszélés keletkezésekor. Fikciója legenda- és kultúrateremtő. A musical sűrítve tálalja mindazt, amit egy zsidó közösségről a nem zsidók elképzelnek. Az azeszpónemekről és habitüéikről, a shabbatról és az Írásról, a próféciai mindenhatóságról. És az érzelemről, a családról és a mindenek feletti szerelemről. Az egyik napról a másikra élő anatevkai tejkihordó, Tevje aggódó szeretettel rajong családjáért, öt lányáért, akik lassan mind eladósorba kerülnek. Tehetősebb vőlegényekre volna szükségük, hogy valamelyest kitörhessenek szegénységükből. Tevjének korszakos döntést kell hoznia, amikor kiderül, hogy lányai közül rögtön három nem a hagyományok szerint menne férjhez, hanem szerelemből. Ez nemcsak családon belül, hanem az egész közösségben nagy kavarodást okoz. A történet csak látszólag bájdús. Egy átalakuló világ emberi megrázkódtatásairól szól. Vagy a hagyományok szigorú őrzésébe halunk bele, vagy a haladás oltárán leszünk áldozatok. Tercium non datur. Szétesik-e a közösség, ha már senki sem tartja be az ősi szabályokat, vagy kinyit a világra és a haladás útjára lép.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpadán 2020. február 21-én mutatták be Béres László rendezésében a Hegedűs a háztetőnt. Az előadást roppant szigorú szerzői jogok szorítják keretbe. A játékmódtól a szövegen át a hangszerelésig, a koreográfiával bezárólag. Ezzel együtt a végeredmény nagyon a hangsúlyokon múlik. Béres László tapasztalattal kerüli ki a történetmesélés rejtett taposóaknáit. Az előadás szentimentalizmusát nem engedi át az érzelgősségbe. A keserédes dalokat rezervált játékmóddal engedi eljátszani. Egyszerű megoldásokkal nagy hatásokat tud elérni. Amikor az esküvői jelenben a mulatozást szétverik a cári katonák, a túlélés jegyében némán kezdi újra a násznép a táncot. Zene nincs, csak a cipők kopogása hallik. Dermesztően.

A szombati imánál egyre több gyertya lángol fel. Még a színpadot három oldalról záró, stetl-hangulatot idézni próbáló ajtóhalmaz-paravánból is kikandikál egy sorozat. A látvány kétségtelenül sejtelmes, és végre megtudjuk, hogy Carmencita Brojboiu díszlete mire jó: hatalmas gyertyatartónak. Az előadás végén egyszer csak egy csokrétára való sírkereszt kerül a színpad közepére. Az otromba díszletelemek inkoherenciáján túl szájbarágós aktuálpolitizálásukat enyhén szólva túlzásnak tartjuk. A jelmez viszont telitalálat. Minden a helyén. Nemcsak a hitet őrző cicesz, tálesz, dekli, kalap, kaftán, hanem a mindennapok viselete is, a különböző szakmákra utaló, rejtett jelmezbeli szimbólumok, az egységes színvilág, a női szereplőkön a diszkréten díszítő hímzések, rojtok, csipkék. Szépek a kendők, a hajakat takaró fátylak. Látványos a túltengő férfi-arcszőrzet. Akinek nincs saját szakálla, kapott bőven. Sajnos nem tudunk gratulálni szerzőjüknek, nem derül ki nevük a színlapról. Az viszont igen, hogy a feltűnően míves hajfonatok, a hajadon lányok copfjai és koszorúi Kiss Zoli kolozsvári sztárfodrász irányításával váltak valóra.

Szinte az egész társulat a színpadon van. Imponáló és impozáns látvány. Kondícionáló erejű. Munka nélkül meghal a színész. Rozsdátlanítását csak színpadi jelenléttel éri el. A Hegedűs a háztetőn a közösségről szól. Tömegjeleneteiben a társulat megerősödik. Az táncok euforikusak, de mindenki lelke bennük kell, hogy legyen. A premieren még néhol akadozott a Jakab Melinda által a színpadra alkalmazott eredeti Jerome Robbins-koreográfia. A zsidó esküvő egyik csúcspontja, az ifjú pár vállra emelése nem lehet cipekedős, inkább örömteli, rituális istenhez-közelítést kellene szimbolizáljon. A násznép férfiúinak üveges táncára azért már mindenki ráhangolódott. Amikor az üvegeket felteszik kalapjukra, a násznép lélegzetvisszafojtva lesi őket. A nézőtériek is. Az egyensúlyukat mindig feszesen megtartva egyre meghökkentőbb lépésformákat produkálnak a vállukat összefonó színészek. A drukkereik egyre hangosabban bátorítják őket. Amikor már felgyorsulnak, épp hogy lekapják az üvegeket. Mindenki fellélegzik, és tombol a taps. A nézőtérről is.

Ahogy halad a történet, a zsúfolt nézőtér egyre felszabadultabb. Jelen van Kolozsvár színe-java. Az utóbbi harminc év erősen kortárs, progresszív, avantgárd, a világ legnagyobb rendezői által instruált művészetén felnőtt generációk együtt vannak a szerelmes-kosztümös-zenés-táncos irány elkötelezettjeivel. Anatevka lakóiban mindannyian magukra ismernek. A hangulat erősödik. Ritkán tapasztalt bizsergés hatja át a légkört. Mintha a színház életének egyik csúcspontjához ért volna.

Mondanánk, ha nem látnánk a premieren némi indiszponáltságot egyes esetekben a színpadi játékban. Az ensemble játék valóban a társulati kohéziótól függ. Az ilyen feladatot máskor oly prímán abszolváló színészek egy része mintha nem találná a helyét most a világ egyik leghatásosabb musicaljében. Mégis, a rögzített szabályok mentén zajló színpadi cselekménybe a színészi játék visz életet. Már az elején megjelenik Jente, a házasságközvetítő. Fejleményekről számol be Tevje feleségének, Goldének. A kerítői szakma a kuplerozó közeli rokona. Bravúrszerep. Kántor Melinda bölcs humorú Jente. A poénokat cseppenként adagolja. Már majdnem elsiet, mire rátér a lényegre. Kántor Melinda abgangja csattanós.

A szomszédainál jóval tehetősebb, özvegy, de még ereje teljében lubickoló Lázár Wolf mészárost alakít Orbán Attila. A leánykéréskor büszke öröme kirobbanó. Miután hoppon marad és kiválasztottja máshoz megy férjhez, az esküvőn kirobban bosszús haragja. Orbán széles érzelmi skálán játszik, minden fordulatában valódit.

Váta Loránd a minden lében kanál Mordcha, a kocsmáros. Fél szemmel mindig a leendő bevételt olvasva a történések üterén tartja a kezét. A kocsma a stetl életének centruma. Minden hír ide jön be, minden döntés itt születik. Izgatottan ide-oda mozog.  A zsidók és az orosz katonák ivóversenyét fölényesen levezényli. Az esküvői jelenetben nagy meggyőzőerővel mondja a közhelyeket, a násznép odaadó helyesléssel figyel. Mordcha tudja, hol a helye, mindenkit a szokásoknak megfelelve üdvözöl. A rabbit a tradicionális „Százhúsz évig éljen!” megkülönböztetéssel.

Poénokkal megpakolt szerepe van a rabbinak is. Szűcs Ervin pedánsan összesíti játékában a zsidó közösség vezetőjét a mögéje bújt tanácstalan emberrel. Amikor igazságot kell tennie, szertartásosan magasodik nyája fölé, erősen gondolkodik, mi nézők látjuk, hogy épp semmi sem jut eszébe, de híveivel nagy méltósággal közli egyszerű szentenciáit. Mire mindenki elégedetten megnyugszik. És persze azon morfondírozik, hogy a rabbi mire gondolhatott.

Szépen és aprólékosan kidolgozottak a szerelmi kettősök. Tevje először a törékeny Cejtel (Albert Csilla) házasságába egyezik bele a szebb jövőben rajongva bízó Mótel Kemzojl szabóval (Árus Péter). A fiatalok addigi aggodalma, hogy tán nem lehetnek egymáséi, mérhetetlen örömbe és boldogságba torkollik. A revolúcionárius XX. század eleji ideológiákba és azok snájdig terjesztőjébe belepistult Hódel (Vindis Andrea) már csak bejelenti apjának, hogy bizony szerelme után megy, miután szegényt Szibériába száműzték. Ahogy a vonathoz indul és apja felé visszafordul, egyszerre látjuk szemében az eljövendő kalandos szerelmes éveket és a mérhetetlen szomorúságot a biztonságot nyújtó család és Anatevka elhagyása miatt. Választottja a világ, a társadalom igazságossá tételének fanatikus híve, Percsik (Farkas Loránd). A szerepben sok van, és ezt ki is használja. Házitanítósága miatt feszültséges a viszonya Goldéval. Cejtel esküvőjén valóságos rebelliót provokál, amikor a modernség jegyében átlép a férfiakat a nőktől elválasztó kötélen. Tevje világa végképp összeomlani látszik, amikor harmadik lánya, a szende Chava (Pethő Anikó) megszökik szíve választottjával, Fegykával (Marosán Csaba), aki ráadásul nem is zsidó, hanem orosz. Szerelmes dalukban Marosán Csaba rendkívül tiszta, őszinte emberi hangon szól. Szinte halljuk, ahogy Pethő Anikó szíve dobogása felgyorsul a boldogságtól. Tevjének már csak két lánya maradt: a szűzies Sprince (Tőtszegi Zsuzsa) és a szépséges Bjelke (Jerovszky Tímea). A premieren még mindketten gyereknek hatottak.

Amikor az orosz katonák elég bátorra itták magukat Mordcha kocsmájában, táncpárbajba keverednek a Cejtel és Lázár Wolf eljegyzése feletti örömükben versenyt ivó zsidókkal. A katonák előtáncosa Szása (Viola Gábor). Ahogyan Tevjével elkezdi lejteni a rituális szertartásnak ható összetett mozdulatsort, nagyívű lelki tusáról vall gesztusaival. A kezdeti felsőbbrendűségi tudat átmegy a másik ember tudomásul vételébe, majd megértésébe, elismerésébe, végül az egyre gyorsuló ritmusra a tánc és a mámor adta eufóriába torkollik. Az előadás egyik nagy színészi alakításának vagyunk tanúi.

Az előadás nagy próbatétele az álom megjelenítése. Tevje rafinériából elmeséli kitalált rémálmát Goldénak. Halottak jelennek meg és beleszólnak Cejtel eljegyzésébe. A jelenet bebizonyította, hogy milyen kirobbanó humorra képes a társulat. Az álom mese a mesében, színház a színházban. Egyszer csak a színpad elején felbukkan a süllyesztőből Cejtel nagymama. Fidres-fodros fejfedővel, légies, fehér halotti-esküvői-hálóruhában Zongor Réka olyan, mintha Anna Margit festette volna. Girhes és púpos. Csápszerű karjaival hadonászik. Mindenki fél tőle. Miután eldalolja szentenciáit, visszamerül sírjába. Rettenetes nagymama lehetett. Magasban, hátul hirtelen feltűnik Fruma Sára (Csutak Réka), a mészáros halott felesége. Ő feketében szórja átkait a leendő házasságra. Démoni jelenség. Amikor fekete szárnyait széttárja, megelevenedik a szürrealista-szimbolista Chagall festészete.

Az egész előadást végig Tevje viszi a tejeskannáktól meggörnyedt vállán. Úgynevezett jutalomszerep. Magyar színpadon először a XX. század színész-dinoszaurusza, Bessenyei Ferenc adta 1973-tól az Budapesti Operettszínházban. Amikor az Úrral beszélt, szavai egészen a csillagos égig hatottak. A Madách Színházban 1996-tól a pesti színpadok akkori schönlingje, Huszti Péter kapta a szerepet. Az ő fohásza már visszapattant a zsinórpadlás reflektorairól. Most Kolozsváron Bogdán Zsolt másképp abszolválja Tevjét. Az embert látjuk a színpadon. A reménytelenségben is reménykedő, lányai boldogságát a sajátjaként megélő apát. Az Úrral állandóan perlekedő, de hitében mélységesen meggyőződött földi halandót. Bogdán Zsolt Tevjéje közvetlenül szól hozzánk, nézőihez. Az egy szünettel több, mint háromórás előadásban majdnem mindvégig előtérben játszik. Egy pillanatra sem unjuk. Gazdag színészi arzenáljából mindent bevet Tevje sikeréhez. Jidlizik rendesen, szakállát simogatja, az Úrra fel-felpislant, a nézőkre ki-kikacsint. De egy pillanatra sem esik túlzásokba. Lendülete lenyűgöző. Imái felkavaróak. Mélységes hite az emberiségben még akkor sem hagyja el, amikor már minden összeomlik körülötte.

Nagy kérdés, hogy Golde, Tevje felesége az obligát jiddische máme kell-e legyen. Aki anyatigrisként küzd lányaiért, könnyekig hatódik mindentől, hisz a család összetartó erejében és nagyon őrzi a hagyományt. Kató Emőke inkább a szigorú anyát helyezi előtérbe. Mosolyát nem adja könnyen, a fegyelmezettséget fontosabbnak tartja. De Kató Emőke nagy színész. Egyetlen színpadi gesztusával visszarántja nézőit az antropológiai-etnográfiai kifestőkönyből a rémes valóságba. Amikor már az egész mispóche felkerekedett, kétségbeesve kapkodják össze értéktelen javaikat és bőröndjeikkel nekimennek a nagyvilágnak, Golde alig észrevehetően visszanéz. Nem búcsúzik, nem siratja, nem gyászolja otthagyott életét, mindenét. Tekintetéből megértjük mi nézők, hogy az életben maradás a fontosabb.

Hol? Kolozsvári Állami Magyar Színház
Mi? Sheldon Harnick – Jerry Bock – Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn
Kik? Bogdán Zsolt, Kató Emőke, Albert Csilla, Vindis Andrea, Pethő Anikó, Tőtszegi Zsuzsa, Jerovszky Tímea, Kántor Melinda, Orbán Attila, Árus Péter, Varga Csilla, Farkas Lóránd, Zongor Réka, Csutak Réka, Szűcs Ervin, Bodolai Balázs, Dimény Áron, Marosán Csaba, Viola Gábor, Laczkó Vass Róbert, Váta Lóránd, Fogarasi Alpár, Balla Szabolcs és mások. Díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu. Koreográfus: Jakab Melinda. Zenei vezető: Kolcsár Péter. Haistylist: Kiss Zoli. Rendező: Béres László

Facebook Comments