Egy ponton túl az domborodik ki a darabból, hogy mindenki hibázik, és olykor el is bukik, de igazából csak boldogulni akar valahogy, keresi az útját – ezzel pedig olvasóként és nézőként is nagyon könnyű menni, közösséget vállalni.

A dráma letölthető INNEN

Mi történik, ha egy kórterembe zárnak egy szívbeteg roma lányt, egy drogost és egy szélsőjobbos hererákost? Egy ilyen szituáció – mely a magyar egészségügy farkastörvényeit ismerve egyáltalán nem agyament – nem csak izgalmas társadalmi kísérlet, hanem kitűnő drámai alaphelyzet is. Ezek az emberek tele vannak előítéletekkel (talán Ágota, az ápolónő a legkevésbé, aki hivatásának (az ideális esetnek) megfelelően – mindenkivel elfogadó), és alighanem olyan nézőt is nehéz lenne találni, akinek a világlátása, értékrendje valamilyen módon nem konfrontálódna valamelyik szereplőjével. A Selejtesek tehát leképezi az előítéletek működését, csak míg a valóság kevésbé sűrített, és általában kisebbek benne az ütközési felületek – hiszen mindenki a saját buborékjában él – itt egy pillanatra sem ül el a másikkal szembeni gyanakvás, csak úgy forrongnak az indulatok.

Fotók: Vincze Alina

A műtétre váró, szívbeteg roma lány, Dzsenifer először például szikrázó gyűlölettel fordul a drogos lány, Napsugár felé, mert el sem tudja képzelni, hogy valaki számára nem fontos érték az egészséges test. Zsótival személyesen is „találkozott”: a fiú egy szélsőséges banda tagja (volt), akik bántalmazták Dzsenifert. Napsugár elvben megveti Zsótit, de közben ő az, aki takarítónőnek nézi a roma ápolónőt, Ágotát – és úgy is beszél vele. Zsóti meg – ha a szíve mélyén nem is rasszista, de – enyhe undorral néz végig az egész társaságon. És mindannyiuknak megvan a véleménye a gonosz, nagyhatalmú orvosokról, a működésképtelen magyar egészségügyről, aminek pedig Ágota a képviselője – és ő igazán megtesz minden tőle telhetőt, hogy elviselhetővé tegye a helyzetet betegei számára.

Közben lassanként arra is fény derül, hogy a szereplők több szálon kötődnek egymáshoz. Ezzel párhuzamosan árnyalódnak a karakterek, derül fény motivációikra, hátterükre: egyszóval szerethetővé válik mindenki, egytől egyig a maga esendőségével együtt. Egy ponton túl az domborodik ki a darabból, hogy mindenki hibázik, és olykor el is bukik, de igazából csak boldogulni akar valahogy, keresi az útját – ezzel pedig olvasóként és nézőként is nagyon könnyű menni, közösséget vállalni. Üdítő a Selejtesekben az is, hogy bár a darab a társadalom „számkivetettjeit” gyűjti egybe – innen a cím is –, a romákat nem elsősorban áldozati szerepben láttatja.

A darabot 2019 nyarán mutatta be a Független Színház az RS9 Színházban, a III. Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében. A Selejtesek – ahogy Balogh Rodrigó, a szerző és a rendező mondja – „részeredmény”. A Független Színház ugyanis nem csak előadásokat hoz létre, tevékenységük sokkal szerteágazóbb ennél: inkább műhelyként működnek, ahol a társadalmi párbeszédet, együttműködést és integrációt elősegítő tréningeket, képzéseket tartanak, oktatási segédanyagokat állítanak elő. A Selejtesek is egy egyéves ösztöndíjprogram keretében készült, a fiatal résztvevők heti 15 órában dolgoztak együtt az alkotókkal, s közben személyre szabott fejlesztést kaptak.

A szöveget az egészségüggyel kapcsolatos mélyinterjúk, kutatások és a részvevők személyes élményei, történetei alapján írta Balogh Rodrigó a velük való műhelymunka során, ezt a folyamatot egyengette Illés Márton, a dramaturg. A valóságba való ágyazottság jól érződik a szövegen, mely ügyesen, szinte patikamérlegen kimérve egyensúlyoz a különböző nézőpontok között. Így olyan egy kicsit ez a darab, mint egy kulturált társadalmi vita dramatizált változata – de közben nem válik laboratóriumszerűvé vagy mesterkéltté a személyes történetek hitelességének és a humornak köszönhetően.

A mai Magyarországon egyre kisebb a tere az efféle – értelmes és pártállástól független – társadalmi vitának. A Selejtesekben szó sem esik a jelenlegi vagy a korábbi kormányok felelősségéről, sőt a darab legvége épp az egyéni felelősségvállalásra helyezi a hangsúlyt: az rendben van, hogy mindenki rinyál, hogy milyen szörnyű körülötte minden, de mi lenne, ha én magam megpróbálnék tenni valamit azért, hogy jobb legyen? A darab be is mutatja a cselekvés egyik lehetőségét – ami nyilván nem orvosolja a több sebből vérző rendszer problémáit, de legalább kimozdít ebből a tanult tehetetlenségből. És ennél politikusabb tettet aligha tudok elképzelni ma Magyarországon.

(A Selejtesek című előadás augusztus 20-ig online megtekinthető ITT.)