…Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.

Shakespeare az Othello, a velencei mór címet adta darabjának, Székely Kriszta a Katona József Színházban bemutatott legújabb rendezése azonban csak az Othello nevet viseli – nem véletlenül. A színpadi feldolgozások a velencei mór karakterén keresztül szokták tárgyalni másság, az idegenség kérdését: a mór fekete, észak-afrikai, muszlim vallású ősöktől származó bevándorlót jelent. Othello nemzeti hovatartozása Shakespeare tragédiájában sem eldöntött tény, Székely Kriszta rendezésében pedig teljesen lényegtelen kérdés. A Szabó-Székely Ármin dramaturg által szűk kétórás előadásidőre szabott átdolgozásban Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.

Fotók: Horváth Judit

A Bányai Kelemen Barna által alakított Othello az, akinek látszik: jó katona és igazi férfi, akinek mindene a becsülete, akinek a kívülállósága valójában abból ered, hogy nem ismeri a rendszer működését, az őt körülvevő társadalmat és annak mozgatórugóját, a hazugságot. Othello fogalmi szótárából hiányzik a manipuláció és az álhírterjesztés, ezért sem merülhet fel benne a gyanú Jago személyét és őszinteségét illetően. Egy ilyen végtelenül naiv, egyszerű alapelveket követő karakter megformálása – Jago összetett figurájával ellentétben – nem tartozik a hálás szerepek közé, ezért színész legyen a talpán az, aki hitelesen képes alakítani a főszereplőt – Bányai Kelemen Barna ilyen. Othellója végül olyanná válik, mint amilyennek látni akarják: leveti katonai egyenruháját, idegen (saját?) hangon kezd el énekelni, és szabadjára engedi a benne szunnyadó agressziót, mely végez Desdemonával.

Kovács Lehel alakítja Jagót, aki Othellóval ellentétben nem az, aki: rátermett manipulátorként rendkívüli érzékkel kreál hazugságokat (konteókat) környezetének a megtévesztésére. Az ő karakterének köszönhetően Székely rendezése nem merül ki a kívülállóság kérdésének a tárgyalásában, hanem finoman sorra veszi jelenünk rákfenéit, a pusztító és önző hatalomakarást, illetve az álhírterjesztés társadalombomlasztó mechanizmusát, sőt olyan, nagyon is emberi érzésekkel is foglalkozik, mint a mellőzöttségből fakadó frusztráció, illetve a féltékenység, mely szinte az összes szereplő cselekvésének egyik mozgatórugója.

Eddig sem volt vitás, hogy Kovács Lehel jó színész, aki most végre azt is megmutathatta, mennyire: lenyűgöző lendülettel és játékossággal, bravúros színészi technikával és átütő jelenléttel viszi színre az ezerarcú Jagót. Az előadás szinte minden percét a színpadon tölti, jeleneten kívül is – például a DJ-pultnál iszogatva – és egy pillanatra sem engedi, hogy valami vagy valaki elterelje róla a figyelmet. Kovács Jagóját ez a figyelem élteti, mely elfeledteti vele a szakmai- és magánéletében elszenvedett mellőzöttséget. Színházat csinál, nem is, inkább afféle mulatót, melynek színpadán ő a kabarécsillag: énekel, táncol, szórakoztat. Egyik pillanatban mitugrász kisfiú, majd a másodperc törtrésze alatt az a sántító szörny, akit ördögnek szokás hívni. Amit látunk, one-man show – írnám, ha nem nyújtanának emlékezetes alakítást a kollégái is. Jago feleségének, Emiliának a szerepében Borbély Alexandra látható, aki az angyalinak tűnő Desdemona földi ellentétét testesíti meg a maga nemes egyszerűségében. Székely rendezésében szinte észrevétlenül kap egyre nagyobb teret és figyelmet, ami kétségkívül Borbély játékának köszönhető: Jagóhoz hasonlóan szenved a mellőzöttség érzésétől, melynek elfedésére ugyanazt a technikát alkalmazza: másnak látszik, mint aki, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy annak látszik, akinek látni akarják. Ha kell, adja a naivat, a buta és irányítható nőt, olykor azonban kitör belőle az őszinteség egy teljesen másik, természetesebbnek tűnő hangszínen. Rujder Vivien angyalfürtös, érzéki és ártatlan Desdemona, Othellóhoz hasonlóan mindent egy lapra tesz fel, a hűségen és a becsületen kívül nem ismer más emberi tulajdonságot. A Cassiót alakító Vizi Dávid játékának az az érdekessége, hogy nem egy Desdemonába szerelmes férfit alakít: a szerelem helyett jobban érdekli a szex, de még inkább a pozíció, a hatalom. Az est egyértelmű geg-felelőse Vajdai Vilmos, aki Montanóként hol piros fürdőruhába bújva, hol pedig részeg „tinédzserként” nevetteti meg a közönséget.

Jago „mulatójában” Matisz Flóra Lili biztosítja a zenét igazi dívaként. A fellépők egyszerű, letisztult, ugyanakkor beszédes jelmezeket viselnek: a férfiak fehér egyenruhái közül kilóg Othello feketesége, Desdemona csillogását pedig Emilia pasztellszínű ruhája ellenpontozza (jelmez: Szlávik Juli). A színpadot átlátszó plexi-függönyök határolják, melyek egyrészt betekintést engednek a kíváncsi szempároknak, másrészt kellőképpen elhomályosítják a tisztánlátásunkat (díszlet: Pallós Nelli).

Hogy a színházak miért vesznek elő kortárs magyar drámák helyett/mellett klasszikusokat, arra Székely Kriszta ad újfent választ: csak a történetmesélés mikéntje, a kortárs olvasat számít, melynek köszönhetően a klasszikus rögtön a jelennel együtt rezonál. Nincs szükség aktuálpolitikai utalásokra, kikacsintásokra – a rendezés ezektől teljesen mentes –, Shakespeare Othellóját nézve mégis eszembe jut a Black Lives Matter, a #freeszfe vagy a Meseország mindenkié jelensége, vagyis a kívülállóság, az elutasítás, a meg-nem-értés problémaköre.

Hol? Katona József Színház
Mi? Othello
Kik? Játsszák: Bányai Kelemen Barna, Rujder Vivien, Kovács Lehel, Borbély Alexandra, Vizi Dávid, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos, Lengyel Benjámin e.h., Berényi Nóra e.h. Díszlet: Pallós Nelli. Jelmez: Szlávik Juli. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Zene: Matisz Flóra Lili. Súgó: Boncza Anita. Ügyelő: Valovics István. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Székely Kriszta.