Év elején az online térben két gyerekeknek szóló bábszínházi bemutatót is láthattunk: egy népmese-feldolgozást és egy most született, modern történetet, egy férfi és egy női főhőst, a hagyományokhoz való kapcsolódást és a jelen aktuális kérdéseit érintő problémaközpontú történetet, egy óvodásoknak és egy kisiskolásoknak szóló előadást: a debreceni Vojtina Bábszínház és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház produkcióit.

A Vojtina Bábszínház idén ünnepli 45. évadát, és fennállása óta első ízben ezúttal online bemutatót tartott. A Vas Laci című mesét, mely egy Benedek Elek nyomán ismert magyar népmese és egy bukovinai székely történet felhasználásával gyúródott, az alkotók négy éves kortól ajánlják.

Markó Róbert és Tengely Gábor, valamint dramaturg-társuk, Nagy Orsolya a Benedek Elek-mese köré/fölé egy keretet alkottak, ami egyrészt összeköti a nézőteret a színpaddal, a mesélőt a mesével, másrészt a múltból a jelenbe, a hagyománytól a mindennapokig húz fonalat, meg- és felmutatva a folytonosság lehetőségét. A mesélő kedélyes-kedves idős bácsi (mindenki nagypapája, de ha pipifaxos akarok lenni, a mai óvodások dédpapája) oldaltcsíkos, suhogós melegítőnaciban, gumipapucstól fejbúbig jókedvben (Reschofsky György Laci bácsija valószínűleg nem fogy ki a mesékből, míg sül a kenyér, s míg világ a világ). Körülötte konyha. Majdnem pont, mint nagymamámék konyhája: gurulóshengerrel festett meszelt fal, tekerős kávédaráló, kotyogós kávéfőző, fonott kosár, mázas tányérok a falon, antennás rádió (amiből mindig szólt a jó ebédhez a nóta). Átlátszó laposüvegben egy kis üzemanyag nagypapának, a konyhakövön ládás lóca, a falon falvédő (na jó, ilyen igaziból az én nagymamáméknál nem volt. De lehetett volna.)

Vojtina Bábszínház: Vas Laci. Fotó: Keresztesi Éva

Szóval ott vagyunk a konyhában, ahol egy nagypapa egyszer csak elkezd nekünk mesélni. És a szavai nyomán megelevenednek a tárgyak. Először csak a szavak, fogalmak és tárgyak kapcsolódnak össze képzettársításokban: hiszen a kávé szemei tényleg olyanok, mint a bolhák, a csapból folyó víz tényleg emlékeztet egy kristályvizű kis folyóra. Aztán ismert használati tárgyak más funkcióban kezdenek el működni: a falvédő kihajtogatható leporelló-képeskönyv lesz (az a fajta, ami minden gyerek közeli ismerőse és barátja, generációról generációra az elmúlt ötven-sok évben). Majd a falon a festmény megmozdul, háromdimenziós lesz, a tájképbe szereplők lépnek, mintha csak a tévédobozba… a fűzfavessző meg épp jó rádióantennának. Gazdag fantáziajáték indul már az előadás elején, és kicsúcsosodik majd abban, ahogy a kávédaráló óriásira nő, és maga lesz a sárkány forgó vára, majd a sárkányt elveszejtő daráló is. Na de addig még sok-sok kalandot kell átélni, ne ugorjunk egyből a végére, mert akkor hol marad a lényeg: a mese?

A váz a népmesékből ismert klasszikus történet (ebbe fűznek-fonnak huncutságokat az alkotók): a legkisebb fiú elindul, ki kell állnia a három próbát, le kell győznie a sárkányokat, kisfiúból férfivá kell válnia. Igaz, itt nem a királylányt kell megmentenie, hanem a nővéreit, és a királylány a segítője ebben. Ráadásul vaj is van a fiú füle mögött, mert ő maga tüntette el a nővéreit. Ha ember akar lenni, muszáj vállalni a felelősséget, és kiszabadítani őket. És ő vállalja.

Vojtina Bábszínház: Vas Laci. Fotó: Keresztesi Éva

Szép a folyamat, ahogy Vas Laci jellembeli fejlődését, felnövését a báb változása is jelzi (tervező: Horváth Márk). Ahogy haladunk a mesében, három különböző báb jeleníti meg Vas Lacit. Először kesztyűs báb. Majd a kovács megedzi az izmait, inait, csontjait, és Vas Laci bunraku báb lesz (széles vállával, pöndörödő bajszával kicsit emlékeztet a csíkos dresszes erőművészekre, békebeli bokszolókra). Majd a kiállt küzdelmek és a szerelem is változtatnak rajta: olyan bábbá válik, aminek csak a fejét és a felsőtestét látjuk (a mellkasa szív alakú), dereka, lábai és keze viszont már magának a mozgatójának a testrészei. A paraván mögül előbújt, láthatóvá vált a bábszínész – aki szintén sötéthajú, sötétbajszú, szép szemű fiatalember. És az sem véletlen, hogy akárcsak a kedves idős mesélő-bácsinak, a Laci bábnak is csíkos a melegítőnacija. (Meg hát a nagypapát is Lacinak hívják ám.) A mese végén már értem a trikóját is: a kígyókirálylány hites urának csak kígyómintás trikója lehet! Sokféle báb és technika szerepel a színpadon: kesztyűs bábok mellett akadnak olyan mesealakok, akiket csak egy-egy fej jelöl – ilyen például a sárkány és annak boszorkányos felesége (de nagy kedvencem a hétfejű sárkány három-három bólogató-ugató-nevető fejet mozgató „póznája” is).

Vojtina Bábszínház: Vas Laci. Fotó: Keresztesi Éva

Takács Dániel zeneszerző erdélyi, romániai népzenék idézte-ihlette muzsikáját Czapp Ferenc, Csurgó Dezső, Kálmán Péter, Papp László játsszák – élőben, a táncokért Markó-Valentyik Anna felel. Mercs Máté Péter, a fiatal Vas Laci mozgatója derekasan megdolgozik a meséért: énekel, harcol, néptáncol, még kacsává is változik. Az akciójelenetekben (ahol drapériák, legyezők segítségével még kék és vörös tűzzé is átváltoznak) óriásira nőtt ellenfelei a sárkányok sok-sok fejét mozgató, orosz, német, kínai akcentussal játszó Hajdú Péter és társai: Baditz Dávid (aki máskor segítő: a kovács); Hell Krisztina (a leggonoszabb boszorkány az egész konyhában) és Nagy Mónika (aki a szép szerelem megtestesítője is a mesében). Melegséget adó, ahogy látjuk, mi lesz a mese vége után: a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mit is jelent. A gyönyörűséges kígyókirálylány mára kedves nagymami lett (Asbóth Anikó), aki mindenkire süt, kenegeti a szendvicseket, és asztalhoz kiabálja játékos kedvű gyerekeit, unokáit – akik eljátszották nekünk ezt a mesét – és átértek a múltból a jelen pillanatba.

Kolibri Színház: Emma csöndje. Fotó: Albert Kinga

Nagyon is a jelenben játszódik, és nagyon is aktuális témákat, sőt: hiánytémákat jár körbe Gimesi Dóra kisiskolásoknak szóló, Emma csöndje című írása, mely 2019-ben első díjat nyert a Kolibri Színház kortárs magyar szerzők számára hirdetett meghívásos drámapályázatán. Az előadás kapcsán több helyütt is megemlítik, hogy a történetet Greta Thunberg svéd aktivista élete ihlette. Sokkal többről szól azonban a mese, mint a környezetünkkel szembeni tudatos viselkedés vállalása – pedig az is milyen fontos (lenne), hogy erről a témáról érthetően, jól, érdeklődést felkeltve és igazi megértést adva lehessen beszélni. Hiszen elengedhetetlen, hogy olyan témákkal találkozhassanak színpadon a  gyerekek, amik egyébként is át-átszövik a mindennapjaikat. Ilyen például a klímahelyzet – óriási és nehéz kérdés, amivel a felnőttek is küzdenek. Persze nem arról van itt szó, hogy egy tágabb horizont felvillantásával magyarázatot kaphassanak a nézők arra, hogy miért is jó tulajdonképpen, ha szelektíven gyűjtik a hulladékot. Ez a téma finomabb eszközökkel jelenik meg a Kolibri Színház előadásában, aminek a középpontjában egy első osztályos kislány, Emma áll. Emma nehezen kommunikál a hangos, hirtelen és sokszor agresszív emberekkel – jelen esetben az osztálytársaival. Annál inkább otthon érzi magát tengerbiológus szülei munkahelyén, az uszonyosok és kopoltyúsok között. És egy nap rájön, hogy fontos feladata van. De ezt a feladatot csak akkor tudja véghezvinni, ha megszólal, és az emberekhez intézi szavait.

Kolibri Színház: Emma csöndje. Fotó: Albert Kinga

Az előadásban fejest ugrunk a vízbe. Bele a nagy kékségbe, a türkiz és a mélykék minden árnyalatába. Oda, ahol minden hullámzás és áramlás, ahol a delfinek, narválok, lamantinok, polipok, medúzák, cápák úsznak, köröznek, siklanak. Egy hatalmas medencében a tengerből kimentett állatok gyógyulnak, hogy aztán visszatérhessenek az igazi élőhelyükre. Már ha akarnak. De nem nagyon akarnak, mert ott hajócsavarok várják őket – többek között. Ez a csöndes hely Emmának egy belső tenger is: a nyugalom állapota és helye, ahova el tud menekülni a zajos emberek elől. A tengeri élőlények a barátai. Emmát Alexics Rita játssza, nem egy báb. De van vele egy báb-alterego is. Az Emma-báb ugyanolyan jellegű és stílusú fizikai megjelenésében, mint a tenger élőlényei. Ő az, aki tud kapcsolódni az állatokhoz, kommunikálni velük, megérteni őket. Ugyanúgy egy nagy türkiz gömb van a teste középpontjában, mint a két nagy halnak: a cápának és a kardszárnyú delfinnek. A történet szerint bizonyos szempontból hasonlít is rájuk, párhuzamos alakok ők: Ivánnak, a cápának ugyanúgy le kell győznie önmagát és félelmét, mint Emmának, ha segíteni akar Fülöpön, a kardszárnyú delfinen, akiről viszont kiderül, hogy Emmához hasonlóan nem tud kommunikálni a környezetével. De nem azért, mert kuka, bunkó, nagyképű vagy hülye (ahogyan Emma sem az), csak sérült a hallása, és nem tud tájékozódni. És ezt csak Emma érti meg. Ki kell mondania, ki kell állnia, meg kell győznie a fafejű, merev felnőtteket, hogy mentsék meg a delfint. És Emma segíteni akarása nagyobb, mint a félelme.

Kolibri Színház: Emma csöndje. Fotó: Albert Kinga

Csodás világba merülünk: a tengeri lények lebegő, hullámzó mozgása a bábok rafinált felépítésének köszönhetően (tervező: Michac Gábor) annyira élethű és izgalmas, hogy néha csak arra figyelek: hogy’ a manóba működik ez vagy az a szerkezet? A szuperokos rája, a mindenki anyukája-polip, a kerge vagy a mindentől pánikoló kishalak, a nagyerejű cápa és a folyton falaknak úszó delfin mind szeretnivaló karakterek, akiknek életébe folyton humor csempésződik. Nizsai Dániel, Fehér Dániel, Erdei Juli, Tisza Bea, Rácz Kármen, Mult István, Szívós Károly és a KIMI stúdiósai nemcsak a tengert népesítik be, de ők lesznek az iskolában folyton veszekedő gyerekek, vagy a partra vetett állatokkal szelfiző, szemetelő turisták is. Emma szülei, Megyes Melinda és Bodnár Zoltán fáradt, de türelemből és jóindulatból soha ki nem fogyó, folyton készenlétben álló, önzetlen felnőttek. Pont olyanok, amilyeneknek a segítő szakmát űző embereket elképzeljük. Valóságosak.

A bábok és emberek körül a színpadon újrahasznosulnak hulladék anyagok: bábtest, hangszer, sőt: mikroszkóp lesz a műanyag palackokból, öblítősflakonokból, csövekből. Így juttatva eszünkbe szelíden a tárgyakkal szembeni tudatos hozzáállást: egyszerhasználat, kidobás helyett egy kis időt rászánva még használhatóvá tehetők az első, felületes és nemtörődöm pillantásra szemétnek tűnő tárgyak. Ahogy az emberek és állatok hangja is jobban hallható, ha lelassítunk, csendben maradunk kicsit és odafigyelünk rájuk. Egymásra. Nincs ebben didaxis. Körültekintés, értelem van benne.

Mi? Vas Laci (magyar népmese alapján bábszínpadra írta Markó Róbert és Tengely Gábor)

Hol? Vojtina Bábszínház, online előadás

Kik? Rendező: Markó Róbert. Szereplők: Asbóth Anikó, Baditz Dávid, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Mercs Máté Péter, Nagy Mónika, Reschofsky György.

Mi? Gimesi Dóra: Emma csöndje

Hol? Kolibri Színház, online előadás

Kik? Rendező: Kuthy Ágnes. Szereplők: Alexics Rita, Megyes Melinda, Bodnár Zoltán, Tisza Bea, Mult István, Rácz Kriszta, Bósz Tamás (KIMI-Kolibri Stúdiós), Szívós Károly, Rácz Kármen, Nizsai Dániel, Erdei Juli, Dömötör Anna (KIMI-Kolibri Stúdiós), Fehér Dani