A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.

A darab letölthető INNEN

Varga Iván: Sorsdöntő találkozás – egy polgárháború tragikus történetének vége

Miro Gavran ajánlásával

Egy londoni kórházban két ember találkozik: egy férfi és egy nő, egy szervdonor és egy sebész, egy bűnös és áldozata. Sötétség honol a városban és a férfi elméjében, vihar dúl a kórház felett és a nő lelkében.

A beszélgetésből, pontosabban a nő vádjaiból lassan kibontakozik kettejük története: nem Londonban találkoztak először, nem is a délszláv polgárháború egyik haláltáborában – ahol a férfi volt a táborparancsnok – hanem, együtt nőttek fel, együtt serdültek.

A haláltáborban a tizennyolc éves lány reménykedve vetette magát a parancsnok karjai közé – önmaga, szülei, barátai és szomszédjai megmentőjét látta benne – a zord férfi viszont elhurcolta, mint egy zsák szemetet, manipulálta az elméjét, és megrontotta…

Kiderül, hogy nem véletlenül találkoznak húsz évvel később. A férfi követte, megbújt az árnyékban, és szervdonornak jelentkezve a nő közelébe férkőzött, hogy jogot formáljon Anna gyermekére.

Jelenet A donor horvát előadásából.

ANDREY: Az új név egyébként is kicsit olyan, mint egy lakásfelújítás. Az ember rálöttyint egy kis festéket a régi, foltos falakra. Azért változtattam meg, hogy új életet kezdhessek. Magad is tudod, Anna.

Összeverekednek, a nő altatóval elkábítja támadóját. Andreyt nem körözik, a háború már olyan távoli esemény, amivel senki nem törődik. Annának lehetősége volna az igazságszolgáltatásra (vagy inkább az elégtételre?), ám ő mindenek előtt orvos. Másnap a legkisebb orvosi hiba nélkül végrehajtja a műtétet, a bűnöst életben hagyja, mert számára a halál túl enyhe büntetés.

A szerző megható mondattal zárja előszavát: „Minden áldozatnak ajánlom ezt a drámát – nemi, vallási, nemzeti vagy bármilyen más hovatartozástól függetlenül.”

A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.

Ez az egyfelvonásos dráma az angol Leatherhead Dráma Fesztiválon elnyerte a legjobb szövegnek és a legjobb színésznőnek járó díjat. Pszichológiai szempontból egy érdekfeszítő a darab, hiszen amikor a bűnöst szembesítik a múlttal, akkor nem mentegetőzik kétségbeesetten, nem dacol, hanem higgadtan tagad és meggyőződéssel beszél saját beszél saját jócselekedeteiről. Önigazolásával már-már félrevezeti a nézőt és az áldozatot.

A magyar fordítás születése és jelentősége

Branko Ruzic

Az elmúlt években főleg Miro Gavran horvát író drámáit és vígjátékait fordítottam, amelyek közül pár már megismerhettek a szinhaz.net olvasói. Egy éve Gavran elküldte nekem A donor és egyéb drámák című könyvet a következő kísérőszöveggel: „Olvasd el! Szerintem A donor a magyar közönségnek is tetszeni fog.”

A kötet két drámát (A donor és A szebb jövőért!) és egy vígjátékot tartalmaz. A második mű egy pszichiátriai osztályon zajlik és a bürokratikus államapparátus elleni tehetetlenséget mutatja be. A harmadik mű (hozzávetőleges címe Pista – avagy szépfiú és a szörnyeteg) egy Splitben játszódó, spliti nyelvjárással és észjárással megírt, ízig-vérig dalmát szatíra.

Ružić (ejtsd: Ruzsity) eredeileg angol nyelven írta A donort, majd ő maga fordította művét horvát nyelvre, amely a magyar nyelvű fordítás alapjául szolgált. A horvát változat azért rövidebb az angolnál, mert (több előadás után) a szerző dramaturgiailag változtatott a szövegen, másrészt eltávolított olyan elemeket, amik a kulturális különbségek megértése miatt szerepelnek az eredeti műben.

A mű eddig angol, francia, horvát, magyar és német nyelven jelent meg.

Ha Magyarország már közel nyolcvan éve nem visel háborút, akkor mit nyújthat a magyaroknak Branko Ružić drámája? Betekintést mutat mutathat egy olyan eseménybe, ami a közelmúltban történt a szomszédos országokban, túlmutatva ezzel a statisztikán és elősegítve a szomszédos népek traumájának megértését. A londoni előadáshoz hasonlóan az itteni közönség is felismerheti a mű univerzális értékeit.

A szerző életrajza

Branko Ružić drámaíró, forgatókönyvíró, irodalmár, fordító és tanácsadó. 1973-ban született Splitben. Munkája és magánélete egyaránt Londonhoz és Splithez köti. A Kaliforniai Egyetemen Lewis Ray Huntertől tanult forgatókönyvírói alapismereteket. Elvégezte a BBC Workshop programjának specializációját, melynek célja, hogy egy klasszikus meséből a gyermekek számára érdekes, egyben készségfejlesztő és ismeretterjesztő információkat nyerjünk. 14 horvát és angol sorozat, valamint három egészestés film forgatókönyvírója. A nagyapám Marsról pottyant ide (angolul: My Grandpa is an Alien) című filmje egy szívmelengető történet, amely 17 nemzetközi díjat nyert. Több jeles produkciós iroda írója, szerkesztője és fejlesztési munkatársa (például a Red Planet, Pictures BBC Studios, Beano Studios, LA Productions, Hoplite entertainment stb.). Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ír. Eddig 10 színpadi és 13 rádiódrámája jelent meg. Munkáért több nemzetközi díjban, elismerésben és alkotói ösztöndíjban részesült.

Facebook Comments