Amikor májusban először megneveztük a 2020-as Halász Péter díjazottat, még így fogalmaztunk: „...különdíjjal szeretnénk elismerni azt az akciósorozatot, amelyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói közössége 2020. szeptember 1-jén indított az intézmény autonómiájának megőrzése érdekében.” A kollektív alkotás sajátosságaiból adódóan már akkor sem volt könnyű precízen megfogalmazni, hogy ki/k is ennek a díjnak a tulajdonosa/i. Azóta megszületett a Freeszfe Egyesület és az SZFA, és ezzel a korábbi megnevezés is problémássá vált. De talán nem is arról lenne fontos beszélni, kinek adjuk a díjat, hanem arról, hogy miért adjuk.

Fotó: Fuchs Máté

Először néhány szót arról, hogy miért különdíj az idei. 2020-ban a covid miatt nem csak az előadások maradtak el, de mi is tartottuk a távolságot, keveset vagy egyáltalán nem jártunk zárt terekbe, így színházba sem. Értelemszerűen ezek után nem éreztük kompetensnek magunkat ezeknek az előadásoknak a díjazására, amint az is teljességgel esetlegesnek tűnt, hogy milyen előadásokat sikerült adott körülmények között a bemutatóig eljuttatni, és milyen próbafolyamatok váltak a sorozatos leállások áldozatává. Ezért a 2020-as bemutatókat egy későbbi Halász Péter-díj keretében fogjuk figyelembe venni és megvitatni, a járvány tudja, hogy mikor. Hogy most mit kezdjünk 2020-al, arról sokat és hevesen vitatkoztunk (ha nem is végleg, de egyelőre energia hiányában, bevalljuk, elvetettünk olyan ötleteket, melyeket most nem tudtunk volna kellő színvonalon prezentálni, de talán, egyszer, majd). A szokatlanul szenvedélyes vitában csak egy dologban voltunk biztosak: ha a „Freeszfe Kollektíva” akciósorozatát sem díjazzuk idén, akkor ennek a díjnak túl sok értelme nincsen.

Mégpedig azért, mert ez az akciósorozat nagyon mást képvisel, mint amit eddig a kortárs magyar színházban látni lehetett. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy a „magyar színházban”, mert a Halász Péter-díj – színházszakmai díj. Ezért a 2020. szeptember 1-jén induló, és az egyetem épületeinek a járvány által kikényszerített feladásával végződő akciósorozatnak is az esztétikai érdemeit szeretnénk vele méltatni – noha a közösség a politikai elismerést is megérdemli, kapott is ilyeneket szép számmal. Mi azonban a Halász Péter-díjjal színházként is értékeljük a staféta-lánc részvételi happeningjét, a fórumok radikális demokrácia pre-enactmentjeit, a többféle „őrség” változatos performanszait.

Hogyan játsszunk színházat a Freeszfe Kollektíva akciósorozata után? Ez a kérdés egy 1973-as Koltai Tamás-pamflet címére játszik rá: Hogyan játsszunk színházat a Royal Shakespeare Company vendégszereplése után? Azért idézzük most ezt a régi szöveget, mert benne Koltai Tamás arról írt, hogy Peter Brook Szentivánéji-álma és a Royal Shakespeare Company valami nagyon mást képviseltek a hetvenes évek elején, mint amit itthon akkor a színház jelentett. A vendégelőadás mégis felemás hatást gyakorolt a magyar színházra. Koltai már a vita egy pontján megkockáztatta, hogy ez így lesz: Brook rendezői kézjegyeinek külsőségeiben marad majd velünk. Felidézte, hogyan hatott a rendező Lear királya a magyar színházra 1964-ben: „eltanultuk tőlük a bőrruhát”.

Magyarországon, ahol a performansz és az egyéb, életbe ágyazódó irányzatok, az avantgárd-hagyományok sosem váltak a színházi kultúra egyenrangú részévé, mi más értelme volna egy kortárs színházi díjnak, mint hogy rámutasson a Freeszfe Kollektíva teljesítményének színházi értékeire. Arra, hogy kollektív alkotási stratégiájuk, bázisdemokratikus működésük, részvételiségük, vagy az, ahogyan behatoltak közösségi tereinkbe – mindez maga a színház. Nem „csak” történeti/valóságból vett alapanyag ahhoz, amiről egyszer majd drámákat lehet írni és hagyományos színházi keretei között előadásokat készíteni. Illetve meg lehet majd ezt is tenni, de ha kizárólag ez történne, az a reakció kicsit olyan lenne, mint bőrszerkóval idézni fel Peter Brookot. Koltai pamfletjében akkor azt írta, hogy „Nem stilisztikát kell tanulnunk az angoloktól. Nem is technikát. És végképp nem ideológiát. Hanem magatartást.” Vagy egy másik helyen: „Nem világnézetet kell tanulnunk Brooktól. De igényét a világnézetre eltanulhatnánk.” Ezzel a díjjal ugyanerre szeretnénk bátorítani a Freeszfe hallgatói közösségének egykori és új tagjait: ne csak mint témát tartsák meg emlékezetükben a 2020-as év eseményeit. De maradjon ez az életünket átszövő, közösségformáló, az alkotás feltételeit folyamatosan újragondoló színházcsinálási mód az életü(n)k része a jövőben is. Azt szeretnénk díjazni és ünnepelni, hogy megmutatták/megmutattátok: lehet ilyen – ennyire bátor – is 2020-ban a magyar színház. És talán lesz is – ha nem is okvetlenül ennyire szomorú apropóból – a Freeszfe Kollektíva akció-sorozata után is, talán éppen amiatt. E kollektíva tagjai számára szeretnénk most átadni a 2020-as év Halász Péter-különdíját.


A Halász Péter-díj kuratóriumának tagjai 2021-ben: Darida Veronika esztéta, Herczog Noémi kritikus, szerkesztő, Imre Zoltán színháztörténész, Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész, Rádai Andrea kritikus, szerkesztő, Varga Anikó kritikus, szerkesztő.

Facebook Comments