Napról napra

Meglehetősen sűrű volt az idei Bánkitó színházi és performansz programja. Benne rengeteg koncerttel, workshoppal, kerekasztallal és közös alkotási lehetőséggel. Az egyre szűkösebb anyagi feltételek mellett (amelyek elsősorban a színházra használható tereken és idősávokon érződhettek) a kínálat – az azt immár negyedik éve válogató Zsigó Anna elmondása szerint – ebben az évben először két komponensű volt: […]

A matriarchális társadalmi utópiák régóta népszerűek a popkultúrában. Közös vonásuk, hogy valamilyen oknál fogva a (politikai) hatalom a nők kezében összpontosul (néhány példa: Y: The Last Man; A szolgálólány meséje, Dűne, vagy a DC Comics Wonder Womanje). A patriarchális társadalmi berendezkedés kritikájaként is olvashatók, és egyfajta gondolatkísérletként is arra, hogy valamilyen releváns konklúziót vonjunk le […]

Egy „jobb típusú” szuggesztió alatt tudni magunkat még nem opponál semmit, arra csak az ítélőképesség ébrentartásával lehet esély.

Végtelenül elszomorodtam, amikor a budapesti Örkény István Színházban megrendezett Freeszemle nyitónapján megnéztem a Freeszfe és a salzburgi Mozarteum diákjainak közös előadását, A királyi útont. És nem is annyira a színházi eszközökkel megrajzolt közállapot elkeserítő volta miatt.

Tavaly indult a Freeszfe „színházcsináló” képzése, mely elsősorban a független szféra felé nyit. A diákok a klasszikus szerepek felülírásával, a kollektív alkotás lehetőségeivel kísérletezhetnek, gyakran foglalkoznak generációs dilemmákkal, jellemzőjük az erős személyesség és az, hogy az improvizációk, közös írás nyomán eredeti, kortárs szövegek születnek. A Csak az ég ebbe a kategóriába tartozik, az Épp csak […]

A Titkos terembe érkezem. Láthatóan körvonalazott nézőtér nincs, csupán a tér felosztottságára utaló gesztusok. Elfoglalom a helyemet egy félreeső ládán. A földön párnák, a falaknál kanapéágyak, az ablak két oldalán hokedlik. Ülőalkalmatosság szinte bármi lehet. Néhány megvilágítatlan sarok, kifeszített, színes égősor, limlomok. Láthatóan hosszú évek alatt felhalmozott tárgyak ezek, amelyek iránt furcsa nosztalgiát is érzünk. […]

Nincs ma olyan előadás, amelyet ne lenne kézenfekvő a kultúrkampf törésvonalai mentén olvasni. A Freeszfe produkcióira ez sokszorosan érvényes, ami magában hordozza annak a veszélyét, hogy az adott kulturális produktum nem saját esztétikai keretrendszerével hívja fel magára a figyelmet, hanem azáltal, hogy visszaíródik a közpolitikai diskurzusba.

Minden évben előfordul, hogy fontos teljesítmények egyike-másika nem kap elég figyelmet. Most, a háború és járvány kirajzolta helyzetben ez talán fokozottan igaz. Évzárásként két villámkérdést tettünk fel kritikusainknak: 1. Mi volt az az előadás/projekt/esemény/vita 2022-ben, amire leginkább fel szeretnéd hívni a figyelmet, és miért? 2. Kit/mit tartasz az év felfedezettjének/felfedezésének, és miért? Akik válaszolnak: BOROS […]

Gyomorgörcse lesz, ha gyereksírást hall. Összerezzen, ha a színpadon hangos a zene. Másfél óra után bekapcsol benne valami, és jelez, hogy ideje hazamenni. Íme három lehetséges idegrendszeri változás kisgyerekes anyáknál, amely megváltoztatja azt is, hogyan néznek színházat. Az alábbi blokkban olyan előadásokról közlünk minikritikákat, amelyek témája az anyaság. Persze nagyon különböző élethelyzet egy két hónapos […]

Képletesen ez, a formálhatóság felismerése maradt emlékezetes az idei, számomra első THEALTER-ből. Az a jelenség, ahogyan a színpad és a közönség új tudást termel, a színpad felajánl, a közönség megvitat.

Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.

Amikor májusban először megneveztük a 2020-as Halász Péter díjazottat, még így fogalmaztunk: „…különdíjjal szeretnénk elismerni azt az akciósorozatot, amelyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói közössége 2020. szeptember 1-jén indított az intézmény autonómiájának megőrzése érdekében.” A kollektív alkotás sajátosságaiból adódóan már akkor sem volt könnyű precízen megfogalmazni, hogy ki/k is ennek a díjnak a tulajdonosa/i. […]