Dante klasszikusától erősen elrugaszkodtak, míg Kleist drámájának az adaptációja esetében csak a hangsúlyokkal játszottak Hegymegi Máté és alkotótársai a két októberi bemutatóban. Azonban a hasonlóságok szembetűnőbbek, mint a különbségek, így például a feszes, pörgős szerkezet vagy a szociálisan érzékeny végkicsengés.

Stúdió K Színház: Heilbronni Katica. Fotó: Gordon Eszter

De talán a leglátványosabb hasonlóság maga a látvány: ahogyan a dantei pokol ihlette A Negyedik, úgy a Heilbronni Katica is baljós sötétben játszódik, amelyből kitűnik a hangsúlyos szerepet kapó vetítés. Fekete Anna díszlettervező mind a két esetben hasonló koncepció mentén dolgozott. A vetítés előtt látszólag „odavetett”, az illúziószínházi hagyománytól valóságosságuk miatt rendkívül idegen kellékeket használ, amelyek nem csak méretüknél fogva, de szimbolikus síkon és mint a koreográfiát szervező elemek is uralják az előadásokat. A Negyedik esetében ez egy kortárs menekültválságra utaló hatalmas gumicsónak: bár a szereplők emelik, egyensúlyoznak rajta és hosszú percekig fújják fel, ebben az előadásban még kevésbé a valós fizikai teljesítmény lesz a hangsúlyos (bár Vincze Alina operatőri munkája, ahogy élőben veszi fel a vetítéshez a jeleneteket, alkalmanként szó szerint repülve, már szinte az újcirkusz műfajához közelít). A Heilbronni Katica esetében azonban a testek teherbírása kifejezetten direkten kerül a középpontba: a színészek szinte végig futópadokon gyalogolnak, futnak vagy sprintelnek. Mind a két esetben az említett kellékek több síkon és meghatározó módon beépülnek az előadások interpretációjába (például a Heilbronni Katica esetében a dráma alapmotívumai közül a vándorlásra, az üldözésre, míg az előadás kontextusában az egyhelyben toporgásra vagy az indulat levezetésre is asszociálhatunk a futópadról), de az általuk kiváltott érzelmi hatás önálló életre is kel, ezzel egyenrangú lesz a szöveggel és az előadás más, a dramatikus hagyományban elsődlegesként kezelt elemeivel. Kálmán Eszter jelmezei sötét eleganciájukkal érzékletesen ellensúlyozzák a menekültek gumicsónakját A Negyedikben, míg a Heilbronni Katica esetében edzőruhákkal és a nemeseket megkülönböztető csillogó partiszerkókkal egészíti ki a futógépek látványát.

Jurányi Ház: A Negyedik – Dante pokla. Fotó: Dömölky Dániel

A Negyedik vizuálisan megteremtett misztikus és transzcendens hangulata, valamint a dantei verselés és stílus, amelyet Garai Judit, Hegymegi Máté és Peer Krisztián az alapvető újraírás után is megtartott, erős ellensúlyt kap, a komolyság sokszor játékosan komolykodóvá válik. Nem utolsósorban azáltal, hogy a dantei elbeszélőről mintázott utazót Bánki Gergely alakítja, a sajátos elveszett kisember imidzsével, nem kevés humort csempészve az előadásba, néha talán már-már az előadás hatásmechanizmusa ellen is dolgozva. Kifejezetten jól működik a kémia közte és az útitársát alakító Hajduk Károly között, miközben párosukat már-már kalandfilmbe illő megpróbáltatásokon és szerethető dialógusokon keresztül vezeti a történet a pokol bugyraiban. Bánki karaktere azonban nem az egyetlen példa az előadás sokszínűségére. Így például a színészek különböző hangszereken folyamatos zenei atmoszférával kísérik az előadást (Tarr Bernadett és Kákonyi Árpád koncepciója mentén), de még fontosabb, hogy a bűn fogalmát körbejárva az Isteni színjáték bűnhődéseit kiegészítik az áldozatok szempontjával is, ráadásul egy valós, személyes síkon. A színészek felváltva mesélnek el megtörtént eseteket, ahol a cselekményben előkerülő bűnökkel találkoztak. Vannak némileg viccesebb és vannak borzasztó elbeszélések (utóbbira példa egy szexuális erőszak leírása). A kivetített feliratból tudható, hogy a történetek a próbafolyamat során kerültek elő, de az előadásban az már nem derül ki, hogy pontosan melyik alkotótól származnak, mert nem (feltétlenül) az áldozatok mesélik el őket az előadásban és a neveket megváltoztatták.

Stúdió K Színház: Heilbronni Katica. Fotó: Gordon Eszter

A komplex megközelítés ellenére azonban mégis maradt némi hiányérzetem. Számomra furcsa, hogy a bűnnek kizárólag valamiféle esszencialista megközelítését sugallja az előadás: A Negyedik alapján az ember jellemhibái bizonyos ősi, álltavilágban is megtalálhatóviselkedéseknek feleltethetőek meg. Ehhez képest szerintem a bűnt napjainkban többnyire kontextustól függő, relativizált jelenségként éljük meg, így ami egyik szempontból restség, az a másikból megfontoltság, a harmadikból pszichológiai hajlam, a negyedikből a társadalmi lehetőségeinkből adódó korlát stb. Ha egyértelmű lehetne mindenki számára, hogy az ember mikor követ el hibát, akkor egy boldogabb világban élnénk. Ezzel együtt nehéz vitatkozni, hogy a nyugati-keresztény kultúrkör perspektívájából valóban botrány, ami mondjuk a menekültekkel történik: tudjuk mi a helyzet, többségünk azonban mégsem tesz a dolog ellen. Megint másik oldalról, az előadás befejezése kissé lagymatag a szépen felvezetett problémahalmazhoz képest. Dacára ugyanis annak, hogy aktivitásra bíztatná a nézőt és sok helyen beemelte a valóságot az előadásba, végül a szokványos polgári színházi keretek között marad, nem igazán felkorbácsolva a néző tettvágyát. A kortárs színház ennél sokkal erősebb hatásokra is képes akár a menekülttematika esetében is, erre jó példa a közelmúltból a STEREO AKT Kolónia címűperformatív doku-sétája.

A Heilbronni Katica A Negyedikhez képest is egy jóval hagyományosabb színpadra állítás, érdekes ellenpontja a fentieknek. Kleist művében bonyolult, megfejtésre váró karakterek sorát találjuk, amelyek eltérése a klasszikus drámahősöktől állítólag annyira felbosszantotta Goethe-t, hogy olvasás után a szöveget a lángok közé vetette. Akár igaz a legenda, akár nem, az biztos, hogy izgalmas kihívás elé állítja az előadás mind az alkotókat, mind a nézőket. A címszereplőt alakító Pallagi Melitta kamaszos lendülettel egyensúlyoz az elvakult kitartás és a kétségbeesés között. A dráma az ő akaratának, egy férfi iránti rajongásának erejét állítja középpontba, amely a szövegben szinte végig megfejthetetlen. Pallagi révén azonban meg tudjuk érteni és együtt tudunk érezni a lánnyal már a titok felfedése előtt is. A dráma legeslegkomplexebb figurája azonban nem ő, hanem Vihar Friderik: Nagypál Gábor alakításában a nemesség okán felvett jellemmázat és kimért kedvességet rendre áttörik az indulatok. Legfőbb hibája a figurának, hogy jószándéka dacára végeredményben kizárólag csak magára figyel, ő dönti el, hogy mi a jó Katicának.

Jurányi Ház: A Negyedik – Dante pokla. Fotó: Dömölky Dániel

Hegymegi Máté egy férfiak uralta világot ábrázol, akik hol szeretetükkel, hol parancsaikkal korlátozzák a nőket. Ebben a világban Katica csak áldozat lehet, míg az idegen testrészekből összerakott, férfiakat elcsábító Kunigunda (Homonnai Katalin) egy túlélési stratégia letéteményese. Érzékletes ebből a szempontból a szereposztás, Lovas Dániel alakítja a lányát csendes indulattal óvó fegyverkovácsot, ám kora révén inkább ő is a párja lehetne Katicának, semmint az apja. Nyakó Júlia lett Gottschalk, Friderik lekezelt (az eredetiben férfi) szolgája, míg Spilák Lajos nem csak a Császárt, de a szintén hatalmi pozícióban lévő Helén grófnőt is alakítja, egyébként mindkét szerepben egy-egy pillantásával vagy apró gesztusával nevetésre késztetve a közönséget.

Átgondolt, jól kivitelezett előadás tehát mind a két októberi Hegymegi-bemutató, legfeljebb összetettségük okán lehet bennük hibát találni. Talán még egy kis karcosság vagy még egy kis kísérletezés jól állna nekik, hogy határozottabban túl mutassanak az egyestés szórakozáson. De persze lehet, hogy a pokol tizedik bugyra a mindenáron kritikusoknak van fenntartva…

Mi? Garai Judit, Hegymegi Máté, Peer Krisztián: A Negyedik – Dante pokla
Hol? Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház
Kik? Rendező: Hegymegi Máté. Szereplők: Bánki Gergely, Barna Lilla eh., Hajduk Károly, Jankó Mátyás, Kárpáti Pál, Pető Kata, Radnay Csilla, Rohonyi Barnabás. Operatőr: Vincze Alina. Dramaturg: Garai Judit. Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Kálmán Eszter. Zene: Tarr Bernadett, Kákonyi Árpád. Fény: Jankó Mátyás, Rendezőasszisztens: Beke Anna. Konzulens: Kovács D. Dániel, Pass Andrea, Szenteczki Zita. Művészeti titkár: Kiss Réka Judit Produkciós munkatárs: Csató Kata, Hegedűs Judit. Rendező: Hegymegi Máté.

Mi? Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica
Hol? Stúdió K Színház
Kik? Fordította: Petra Szabó Gizella. Szereplők: Pallagi Melitta (Heilbronni Katica), Nagypál Gábor (Vihar Friderik, Sugár grófja), Homonnai Katalin (Thurneck Kunigunda, Második bíró), Lovas Dániel (Friedeborn Tibold, heilbronni fegyverkovács), Spilák Lajos (Eginhardt, Stein grófjának barátja, a császár, Helén grófnő, Sugár grófjának édesanyja, Szénégető, Első bíró), Nyakó Júlia (Gottschalk, Sugár grófjának szolgája), Samudovszky Adrian (Miksa, freiburgi várgróf, Stein grófja, Kunigunda vőlegénye, Harmadik bíró) . Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Kálmán Eszter. Zene: Tarr Bernadett. Dramaturg: Gyarmati Kata. Videó tervezés: Bredán Máté. Hang, videó: Jankó Mátyás. Fény: Berta Ninett. Rendezőasszisztens: Mátyás Viktória. Rendező: Hegymegi Máté.