Napról napra

Raszkolnyikov siváran berendezett szobájának falán egyetlen dísz van. A főszereplő, Csabai Csongor feje fölött Vincent Cassel néz velünk farkasszemet A gyűlölet (r.: Mathieu Kassovitz, 1995) orosz nyelvű plakátjáról. Erről, mintegy mottóként, rögtön beugrik a filmet keretbe foglaló vicc, amiben a felhőkarcolóról zuhanó ember minden emeletnél azzal nyugtatja magát, hogy „eddig minden rendben”, a csattanó pedig […]

A Tamási Áron Színház miniévadának négy prózai előadása közül három nagy színházi klasszikus. Brecht, Shakespeare, Labiche. Mégis mindegyik esetben a bevett szokástól merőben eltérő produkciókat látunk.

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline-je az utóbbi évtizedekben sokszor színre került Magyarországon. Gondolhatunk a Krétakör 2005-ös bemutatójára vagy Alföldi Róbert rendezésére a Centrál Színházból (2019), de többször láthattuk az utóbbi években a fővároson kívül is. A népszerűség érthető: a nagyvárosi forgatagban két fiatal keresi az útját, önmagát és a boldogságot talán egymásban, talán nem, […]

A K – mint kontrollt traumaköltészet műfajjal jelöli a Stúdió K színlapja. A kissé túlhasznált „trauma” jelzővel illetett kifejezésről előzőleg nem derül ki sok. De mire számítson a néző? Költői színházra, felolvasóestre, netán alexandrinusokba szedett szövegre? Ez talán mindegy is: amit ez a szóösszetétel biztosan sugall az az őszinteség és az intimitás.

A sötét, kutyaugatásokkal teli éjszakában két nyakkendős fiatal megrázza festékszóróját, majd felgraffitiznek egy kardot és mérleget tartó nőalakot a hold fényében megcsillanó, rideg, fémfalra. Ez a hölgy Jusztícia, a vak igazságszolgáltatás és erkölcsi erő istennője, akinek képe – ami mintha csak a két fiú és a nézőközönség számára lenne látható – láthatatlan pallosként lebeg a […]

Hogyan tud érvényes maradni a színház 2023-ban? Milyen akadályokkal kell megküzdenie, és ezek legyűréséhez milyen formai újításokra van szükség? Ezekkel a kérdésekkel szándékozott foglalkozni a sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál, mely 2023-ban maga is új formát kapott: a szokásos, közel kéthetes előadásdömping helyett ezúttal három rövidebb modulban kerül megszervezésre. Az első március végén zajlott le, […]

A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Spiró György: Főtitkárok; Térey János, Bíró Bence, Dömötör András: Káli holtak A legjobb előadás: Káli holtak (Katona József Színház, rendező: Dömötör András), Melancholy Rooms (Katona József Színház, rendező: Tarnóczi Jakab) A legjobb rendezés: Káli holtak (Katona József Színház, rendező: Dömötör András) A legjobb szórakoztató előadás: Producerek (Miskolci Nemzeti Színház, […]

Zavarba ejtően megmagyarázhatatlan, s mint ilyen, végtelen számú allegorikus interpretációra inspirálja a nézőt a Kosztolányi Dezső Színház legújabb, A Föld fia című előadása. A darab Gunilla Boëthius svéd újságíró, drámaíró és író azonos című drámájának a színpadi adaptációja, melynek ősbemutatója 2005-ben volt a szerző hazájában, magyar nyelven pedig 2022 decemberében, a szabadkai társulat színpadán láthatta […]

2019-ben négy rendező összefogásából, komoly figyelemtől övezve lépett színre a Narratíva. Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea és Szenteczki Zita karrierjüknek nem teljesen azonos szakaszában tartottak, de egyikőjük sem számított pályakezdőnek.

A nézőtérrel szemben négyzet alakú, megemelt kis színpad, felette fóliából van a mennyezet, ahonnan a szereplőket a fény érheti – ám a színt a fólia alatti neoncsövek világítják meg. Fehér a színpad teteje, fehér az a néhány tárgy, amely a színre kerül és jórészt fehérek (de legalábbis világos árnyalatúak) a szereplők ruhái. Fekete Anna játéktere […]

Gyereknevelés – nem az a kérdés, hogy lehet-e jól csinálni egyáltalán, hanem hogy ki hogyan rontja el. Hálás téma, amelyről mindenkinek van véleménye, miközben trendek és korszellemek váltakoznak. Amióta a jótékony atyai sallerek korát felváltotta egy sokkal gyerekközpontúbb szemlélet, azóta a túlságosan megengedő, válaszkészen, netán kötődve stb. nevelő szülők fölött illik pálcát törni, szörnyülködni, „bezzeg […]

Dante klasszikusától erősen elrugaszkodtak, míg Kleist drámájának az adaptációja esetében csak a hangsúlyokkal játszottak Hegymegi Máté és alkotótársai a két októberi bemutatóban. Azonban a hasonlóságok szembetűnőbbek, mint a különbségek, így például a feszes, pörgős szerkezet vagy a szociálisan érzékeny végkicsengés.