Vasszürke, vedlett öltönyökbe, toprongy munkásruhákba öltözött, izgatott férfiak hada toporog a gülleni vasútállomáson. Várják a megváltót, Klárit, a városka szülöttjét, aki a maga mostani milliárdosi mivoltában jő ide, hogy megtekintse ifjúsága színhelyét, és esetleg meg is segítse az itt élőket. Dús hullámú, óarany harangot formázó szoknyában, királynői gallérban, orrán fekete szemüveggel le is lép a vészfékkel megállított gyorsvonatról Claire Zachanassian, született Klára Wäscher (Tóth Ildikó), hogy tervét megvalósítsa. A magára mint elpusztíthatatlanra tekintő multimilliomos asszony jelenlegi állapotában démoni kiméra inkább, műlába és műkeze azonban nem zavarja. Karbantartott szépsége megidézi hajdani ifjúságát. Minden az övé, ami megvehető, és mivel minden megvehető, elszámolni, vagy inkább leszámolni jött a csőd szélén álló városkába.

Fotók: Cserta Gábor

Dürrenmatt 1956-ban írott darabját Kurdi Imre fordításában, Kricsár Kamill zenéjével, Bagó Bertalan rendezésében mutatta be a Vörösmarty Színház majdhogynem teljes létszámú társulata. Az üres színpadon három, hátrébb elhelyezett, bravúrosan mozgatott paravánra, s magára a hátfalra vetített fekete-fehér képek a flamand Frans Masereel (1889-1972) városképeket ábrázoló fekete-fehér fametszeteinek vibrálását idézik. Az előadás vizuális kidolgozottsága igen erőteljes. A szürke és a sárga különböző árnyalatai dramaturgiai pontossággal követik a szegénységből eladósodás árán kimászni próbáló lakosok tollasodását. A látványterv Csontó András munkája, jelmez- és díszlettervező Vereckei Rita, dramaturg Tucsni András.

A bűn és a bosszú természetét, s vele a vagyon mindenhatóságát vizsgáló darabot általában meg szokták rövidíteni, de jó esetben megmarad groteszk költőisége és fekete humora. 2013-ban magát a cselekményt kérte kölcsön egy részvételi színházi előadáshoz és a vele járó tantermi foglalkozáshoz a Káva Színház. Az üzlet címmel színházi nevelési előadásként játszották el a történet lényegét, kamaszoknak, Róbert Júlia átdolgozásában, Sereglei András rendezésében, mindösszesen négy színész-drámatanárral. Itt, a fehérvári színpadon, a gyerekszereplőkkel együtt 31 ember látható, s be kell vallanom, a három órás előadás alatt egyetlen egyet sem találtam, akin ne pihenhetett volna meg a szem, akinek ne lett volna legalább egy gonddal kiválasztott jelzése vagy egyénítő mozdulata. Itt mindenki tudja, elég egyetlen pontatlan mozdulat, s fölszakad az előadás szövete.

Bagó Bertalan és az első jelenetben fellépők csapata már a kezdés perceiben eléri, hogy kissé lelassuljon a néző pulzusa. A heves snitteléseknek és a változatosan simulékony zenének köszönhetően azonban mégsem unatkozunk, megtanuljuk türelemmel kivárni a történéseket. Ez a Dürrenmatt féle, ráérős, „tapogató” dramaturgia elviselhetetlen tudna lenni, ha a jeleneteknek nem lenne rendezői motorja, ha nem szólnának valamiről, de itt ez most nem fenyeget. Komótos kitárgyalása zajlik ugyan a múltnak, elénk görgetve egy-egy kemény információt, de közben szépen épül a dráma. A fő kérdés: tud-e vásárolni Claire Zachanassian segéderőket – mondjuk ki, bérgyilkosokat – személyes bosszújának végrehajtásához. Kihirdeti: ha elteszik az őt hajdan cserbenhagyó Illt láb alól, kétmilliárdot kap a város. Ha nem, nincs pénz. Ő kivárja.

Ennek a darabnak az igazi főszereplője a tömeg, a megvásárolható lelkek hada. Nagy szerep csak kettő van benne, az öreg hölgyé, akit most Tóth Ildikó jelenít meg, és Illé, a lányt teherbe ejtő, majd megtagadó hajdani szeretőé, akit meg Gáspár Sándor játszik. Tóth Ildikó alakítása mentes minden reszelős közönségességtől, de nyilvánvaló, ez a nő mindent megtanult, ami az üzleti sikerekhez szükséges. Már mindent megvett és mindent megvet, de tud viselkedni, pénzt csinálni, és tud tűrni, csak megbocsátani nem tud. Különösen mutatós színpadkép, amikor aranysárga ruhájában, a szálloda magasában üldögélve nézdegéli a magukat lassan, de biztosan megadó és eladó városlakókat. Cserélgeti férjecskéit, akiket – a hetediket, a nyolcadikat és a kilencediket – Trokán Péter alakít fantáziadúsan. Van egy titkára, egy hajdani bíró (Kozáry Ferenc), aki fürge szemmel, de mozdulatlan arccal úgy követi és segíti őt a helyzetek alakulása során, mint kabinetvezető a miniszterelnökét. Van két megvakított és kiherélt rabszolgája, két hajdan hamisan ellene valló gülleni suhanc, akiket gyermeki kajánsággal és odaadással hoz elénk a matrózblúzos Derzsi János és Kuna Károly.

Hálás feladatok, jól játszható figurák bőven akadnak a városka lakói között. Nagy Péter gondterhelt, érzékeny polgármestere kicsit a fiatal Máté Gáborra emlékeztet, Kádas József a lényeget érzékelő, de mégis puskát tartó plébánosa pár szavas szerepében is emlékezetes. Kricsár Kamill orvosfigurája már szinte főszerep, szépen kidolgozott nagymonológja alatt szorul össze leginkább a gyomrunk. Érezni: most törik meg. Impozáns figura Krisztik Csaba hatalomtól feszengő, zavarában végtagjait dobáló, földbuta rendőre, aki végül még a vadonatúj, aranyból készült fogsorát is ránk villantja. De vannak messziről jöttek is, újságírók és rádióriporterek, akik a nagy döntési jelenetet is megkomponálják. Egészen lehengerlő karikatúra Molnár G. Nóra mikrofonját nyújtogató, macskamozgású, agresszív médiamucuskája.

Mivel négy évtizeddel ezelőtt szerette egymást Ill és Klára, buzgó udvarlásra, keserédes nosztalgiázásra bíztatja a férfit a város vezetősége. De ami volt, régen volt. Recseg-ropog minden kettőjük közti dialógus. Ill már régóta csöndeske felesége (Varga Mária), a hajdani szatócs lánya mellett érzi magát biztonságban. Reménykedik, de rémülten látja, hogy bár a város elvileg visszautasítja Klára „nemtelen” ajánlatát, hitelek formájában már gyakorlatilag költik a pénzt, a remélt vérdíjra sandítva. Nemcsak a többieknek van már sárga cipője, saját felesége is vásárolt már egy pitypang színű bundát, fia (Kovács Tamás) és lánya (Ladányi Júlia) pedig a teniszező úrigyerekek autós mindennapjait élik.

Míg Klára kemény és rezdületlen, Ill a maga teszetosza szétszórtságából lassan áll össze „valakivé”. Reszket, de vállalja a bűnt. A legnagyobb az a pillanat, amikor rájön, hogy nincs remény, meg fogják ölni. Illnek nincs sok szövege, de Gáspár Sándornak vannak töprengő hallgatásai. Gyönyörű csapatjáték az első rész fináléja, amikor a menekülni próbáló ember mégsem mer föllépni a vonatra. S fölér egy monológgal, amikor egyedül van, némán ül a padon, s tudja, nincs tovább. A hosszú másodpercek alatt Gáspár hangján szólalt meg bennem a Babits vers: „Mivel a földön jónak lenni oly nehéz -/ erényeid elhagynak mint az ifjuság,/ de bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák/ s ha netán elfáradva az uton leülsz,/ mind köribéd telepszik, és arcodba néz/ nyugodtan, mintha mondanák: »Nem menekülsz!«”. Az évad kiemelkedően nagy alakítása Gáspár Sándor Illje.

Mi, nézők pedig nem ússzuk meg, hogy legalább szőrmentén végig ne gondoljuk, mi a teendő akkor, amikor közelünkben a többieket alázzák. És ha minket? Ha kiderül egy napon, hogy valaki bosszúálló hadjáratának tevékeny alkalmazottjai vagyunk, avagy voltunk éveken át, de ezt elgondolni se mertük?  Hogyan lehetne védekezni? És mi van a vétkezőkkel? Aligha lehetséges mindent megbocsátani. De más a büntetés, és más a bosszú. A büntetés a remény eszköze, a megsemmisítő bosszú a reménytelenségé. A bosszút – ép lélekkel – nem lehet túlélni, a tettes morálisan vele hal a megsemmisítettel, hisz a teljes legyőzöttség állapotába érkezik. Claire Zachanassian, ebben a fehérvári előadásban tudja ezt. Bár a nyomtatott szövegben ennek a szövegrésznek nem találni nyomát, Claire itt fölszámolja cégeit, és minden ügyét bírói végzettségű inasára hagyva, kilép a világból. Befejezte. Annyi ereje maradt, hogy hajdani szerelme koporsóját Capri szigetére kísérje. Tucsni András nyilatkozata szerint 1980 táján Dürrenmatt még alakított valamit a dráma befejezésén. Ő nem árulta el, de alighanem ez az a változtatás, amivel – a darab megírása után 26 évvel – kiegészítette az író a művét. A bosszú – túlélhetetlen.

Mi? Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Hol? Vörösmarty Színház
Kik? Rendező: Bagó Bertalan. Szereplők: Tóth Ildikó (Claire Zachanassian, született Klára Wäscher multimilliomos), Trokán Péter (A hitvesei (VII-IX)), Kozáry Ferenc (Az inasa), Derzsi János (Koby (vak)), Kuna Károly (Loby (vak)), Gáspár Sándor (Ill), Varga Mária (Ill felesége), Ladányi Júlia (Ill lánya), Kovács Tamás (Ill fia), Nagy Péter (A polgármester), Kádas József (A plébános), Kricsár Kamill (A tanár, Zene), Imre Krisztián (Az orvos), Krisztik Csaba (A rendőr), Kelemen István (Első polgár), Juhász Illés (Második polgár), Sághy Tamás (Harmadik polgár), Sarádi Zsolt (Negyedik polgár), Egyed Attila (Festő), Váradi Eszter Sára (Polgármesterné), Kerkay Rita (Asszony), Rovó Tamás (Állomásfőnök), Andrássy Máté (Vonatkísérő, rádióriporter), Molnár G. Nóra (Kalauz, első újságíró, Lujza kisasszony), Keller János (Végrehajtó, második újságíró), Jászai György (Roby), Jászai Máté (Toby), Béres Gréta, Szilágyi Dóra, Fejér Ambrus, Kocsis Zsombor (Ifjúsági kórus). Dramaturg: Tucsni András. Jelmez- és díszlettervező: Vereckei Rita. Látvány: Csontó András. Ügyelő: Horváth Iza. Súgó: Weil Szilvia. Rendezőasszisztens: Pásztor Richárd.