Nagy Klára: Vígopera a válságban

La serva padrona/Az úrhatnám szolgáló – Szentendrei Teátrum
2022-09-09

Rekord méretű infláció, dúl az ukrán-orosz háború és a már-már elfeledett, de azért nagyon is jelen lévő covid mellett élesen merül fel az a kérdés, hogy hogyan pozicionálja magát egy-egy előadás. Próbáljon meg reflektálni az aktuális eseményekre? Vagy pont ellenkezőleg, nyújtson kikapcsolódást, mentális felfrissülést a krízisek által átszőtt hétköznapokban? Novák Eszter, Az úrhatnám szolgáló rendezője a második opció mellett tette le a voksát.

Fotók: Szentendrei Teátrum

Pergolesi vígoperája a Szentendrei Teátrum Barokk udvarlás fesztiváljának esti nyitóelőadása. Különösen szimpatikus, hogy a háromnapos fesztivál számos ingyenes programot kínál a közönségnek a város különböző pontjain. Szentendrének pedig érezhetően jót tesz a változatosság, és a több programon résztvevő nézők folytonos jelenléte irigylésre méltó fesztiválhangulatot teremt. Nem csoda, hogy Az úrhatnám szolgáló esti előadásán teltház van, és a délutáni, Fő téren lévő programra is sokan kíváncsiak.  Ez pedig ezerszer jobb alternatívája a turistacsoportokkal telített Szentendrének, mely a gyermekkorom nyarainak állandó háttere volt.

A Szentendrei Teátrum augusztusban a Barokk udvarlás mellett két másik fesztiválnak is helyet ad. Az 5 éves IZP (Imre Zoltán Program) a kortárs táncról, míg a Nyílt Fórum kortárs drámákról ad körképet. A három kisfesztivál eltérő tematikái különböző választ kínálnak a bevezetőben feltett, a válsághoz és társadalmi viszonyokhoz képest történő önpozicionálásra.

Na de vissza Az úrhatnám szolgálóhoz! Pergolesi eredetileg egy opera szüneteiben előadható intermezzot szerzett, mely később a vígoperává nőtte ki magát. Hálás lehetőség színre vinni, mindössze ötven perc, és maga a történet is könnyen követhető toposzokra épül. Uberto örökbefogadta az árva Serpinát, aki szolgálólányként dolgozik nála. Serpinának azonban ambíciói vannak, a ház úrnőjévé szeretne válni. A vígopera Uberto és Serpina civódását követi nyomon, mely végén – gondolom most senkit nem lepek meg – egymáséi lesznek. A cselekmény fontos néma szereplője Vespone, a szolga, aki egy ponton Serpinának segítve hamis kérőként is megjelenik.

A bemutató után sokat beszélgettünk az okos A-val, hogy hogyan lehet színre vinni egy barokk operát 2022-ben. Milyen tudásokra lehet építeni a közönség részéről? Hiszen annyi humor és finom utalás van elrejtve egy ilyen műben, amit egy mai néző vagy akár egy kritikus sem ért feltétlenül. Ennek a határnak a meghúzása elsősorban a rendező felelőssége, és Novák Eszternek ez láthatóan jól megy. Ugyan a rövid próbaidő miatt az énekesek kottával a kézben vannak színen, játékuk teljes értékű, a kottára vetett pillantások beépülnek az alakításokba. Sőt, az esetleges csúszásokra játékosan reagál az Illés Szabolcs vezette zenekar. Operák esetében ritkán szokott előfordulni improvizáció, de a Pergolesi-műnek jól áll ez a típusú rugalmas humor. Ehhez képest eltávolítja a nézőt, hogy az áriák eredeti nyelven hangzanak el, felirat nélkül, bár a recitativo, azaz az énekbeszéd magyarul van. Előbbi értésének hiányában viszont legalább lehet figyelni az alapos színészi játékra. Ez pedig átvezet a másik kardinális kérdésre a barokk operák színrevitele kapcsán.

A korábban ismertetett cselekményleírásból már kiderülhetett, hogy egy alaposan problémás történet ábrázol a Pergolesi-opera. Többszörösen egyenlőtlen osztály-, és gender viszonyokról szól Uberto, Serpina és Vespone kapcsolata. Gondoljunk bele, hogy egy gyerekként szolgává tett lány története milyen típusú elnyomásokat implikál, főleg, hogy ezek a feszültségek nincsenek is kidomborítva az operában. Idejétmúlt történet, pontosabban a saját idejében sem volt helytálló. Amikor körbenéztem a nézőtéren, nagyrészt nőket láttam, ami a magyarországi színházlátogatási tendenciákra általánosan is jellemző. Kérdés tehát, hogy mennyire működhet valódi kikapcsolódásként, a kortárs társadalmi válságokból való lélegzetvételként egy vígopera, ami maga is problematikus viszonyokat ábrázol. Mit kezd ezzel a nehéz helyzettel a rendezés? Ebben az esetben nem tudta feloldani ezt a tényleg faramuci helyzetet, láthatóan nem kritikus az alap-viszonyokkal a rendezés. Kaptunk viszont egy remek alakításokkal és megoldásokkal teli estét.

A díszlet csupán egy ágyból áll, ahol Uberto kínlódik, úgy kapaszkodik a rácsszerű ágytáblába, mintha börtöne lenne. Hámori Szabolcs kisfiús Ubertot ábrázol, aki nemhogy otthonról nem tud elindulni, de sokszor még az ágyából sem tud kibújni. Nem is csoda, hogy bár eredetileg ő akar elmenni otthonról, végül csak Serpinának (Zemlényi Eszter) sikerül. Ezt a kisfiús karakterábrázolást megzavarja azonban, hogy azért az évődésük közben erőszakosan rámászik Serpinára. Ez az agresszió érdekesen ábrázolja a férfi-női, úr-szolgáló kapcsolatukat, ám ez a vonal a későbbiekben nem folytatódik. Zemlényi Eszter Serpinája magában hordja a ravasz nő mítoszát, de a femme fatale-tól messzebb nem is állhatna. Miközben látszólag a női szeszélyre épít, a gyakorlatban nehéz szétszálazni a motivációját: meddig hajtja a társadalmi mobilitás vágya, azaz a szolgából úrnővé válás, és mikortól válik őszintévé az érdeklődése Uberto iránt? Zemlényi és Hámori alakításában a flört is előre megírt társadalmi formákat követ, partitúraszerű.

A végére hagytam a több szempontból is izgalmas Vespone karakterét. Vespone hálás néma szerep, bőven van lehetőség színészi alakítás kidolgozására. Vatamány Atanáz pedig él a lehetőséggel, a Novák-Selmeczi osztályba járó egyetemistára érdemes lesz a későbbiekben is odafigyelni. Vatamány Vespone-je láthatóan nem a legélesebb kés a fiókban, a lábkörmét rágja, folyamatosan nyitva felejti a száját. Együgyűsége azonban látszólagos képességeket is rejt, sokáig ő látja egyedül a zenekart, azaz érzékeli a negyedik falon túli világot. Vespone úgy van elnyomva, hogy a mobilitás lehetősége se adatik meg számára, bármikor bele lehet rúgni és teszik is bőven. Izompólós Förgeteg kapitányként, Serpina hamis kérőjeként érkezik vissza. Popeye-i macsósággal zúz és rombol, aztán Vatamány egy pillanat alatt változik vissza az együgyű Vesponevé. Serpina szövetségére építhet, viszont az ő sikere után egyedül marad, már csak a gyertyát tartja a párnak. Csalódottsága egyszerre értelmezhető szerelmi féltékenységnek és osztályárulásnak.

Bár sok mindenben különbözött a véleményünk A-val az előadásról, abban egyetértettünk, hogy ha már valahogy, így érdemes színre vinni egy barokk operát 2022-ben.

Mi? Pergolesi: La serva padrona/Az úrhatnám szolgáló
Hol? Szentendrei Teátrum
Kik? Rendező: Novák Eszter. Szereplők: Zemlényi Eszter (Serpina), Hámori Szabolcs (Ubert), Vatamány Atanáz (Vespone). Zenei vezető: Illés Szabolcs, közreműködik a fesztivál zenekara.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.