Napról napra

A Rémségek kicsiny boltjának főszereplője egy kaktuszféle ragadozó növény, ami embervérrel, sőt emberhússal táplálkozik, és étvágyának növekedésével egyenes arányban terebélyesedik. Kitenyésztője Seymour, egy New York-i eldugott virágüzlet kétbalkezes segédje, aki a húsevő virágot szerelméről, az eladó kisasszony Audrey-ról nevezi el. A szenzációszámba menő Audrey II. fellendíti a bolt forgalmát, ám ennek ára van: etetni kell […]

„Ugye én vagyok Lőw és Jászai. És az őrült sámán. Tehát én vagyok ez a hatlábú szörny az üvegházban. Lassan elindulok az óriáskaktusz felé. Egy vérvörös szempár les ki ránk, majd huss, eltűnik. Valaki van ott, a kaktusz mögött. A lélegzetét is visszafojtja. Mindjárt megtudom… Mindjárt megtudom, amit nem tudok…”

Rekord méretű infláció, dúl az ukrán-orosz háború és a már-már elfeledett, de azért nagyon is jelen lévő covid mellett élesen merül fel az a kérdés, hogy hogyan pozicionálja magát egy-egy előadás. Próbáljon meg reflektálni az aktuális eseményekre? Vagy pont ellenkezőleg, nyújtson kikapcsolódást, mentális felfrissülést a krízisek által átszőtt hétköznapokban? Novák Eszter, Az úrhatnám szolgáló rendezője […]

A szerendipitás, vagyis a véletlenszerű felfedezések jelensége azoknak áll szolgálatára, akik képesek a váratlan mozzanatokban felismerni a fontosat és jellegzeteset. Kárpáti Péternek, a Moszkva-Peking Transzszimfónia címmel bemutatott dokumentumabszurd szerzőjének – aki e fogalmat az adott műben előszeretettel emlegeti – régóta rendelkezésére áll a gyűjtögetéshez szükséges éles szem, jó fül és a nyitott szív, s az […]

Összefügg-e egymással kreativitás és addikció? Segíthet-e a színészi munkában a pszichológus? Ezekről és hasonló kérdésekről beszélgetett DEMETROVICS ZSOLT pszichológus, addiktológus, kulturális antropológussal és NOVÁK ESZTER rendezővel PROICS LILLA kritikus.

A drog rossz. Ezt már általános iskolában megtanítják mindannyiunknak, rengeteget hallunk róla a médiában, ezt mondják nekünk a szüleink is. Hogyan lehet ezt az egyszerű és önmagában igen sekély és érvénytelen kijelentést árnyalni? Erre ad egy lehetséges választ a Széttépve a Belvárosi Színházban.

A Czvikker Katalin főigazgató által irányított nagyváradi színház társulata a szépen fejlődés korszakát éli. Ez már az előző, Szabó K. István által fémjelzett érában elkezdődött, s folytatódott azóta is, amióta Novák Eszter határozza meg művészeti vezetőként a Szigligeti prózai tagozatának munkáját. Szórványos nézőként időről időre megtapasztalhattam azt a jelenséget, hogy a társulat nagy személyzetű előadásaiban […]

Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és […]

A három remek színész dupla jutalomjátéka viszi el az estét.

Gimnazistaként olvastam egy könyvet Kaposvárról, akkor úgy terveztem, hogy az lesz, hogy én is egy jelenségként működő társulat tagja leszek. Aztán ez lett, hogy szabadúszó lettem, pedig tényleg mindig a társulati lét érdekelt.

Ebben a luxusra hajazó miliőben ugyanis az utánzás a legfontosabb cselekedet, a karaokézás a legművészibb megnyilvánulás, a szelfizés a legizgalmasabb időtöltés, és a „baráti körben” csakis a házilag gyártott kifutón lehet bemutatni az extravagáns ruhatár legújabb darabjait.

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.