A Színház folyóirat novemberi számában egy szerkesztői üzenetet tettünk közzé, amit rendhagyó módon, a lap megjelenésével párhuzamosan most online is publikálunk. A benne foglaltak ugyanis alapjaiban érintik a szinhaz.net további működését, tartalmát.

Ilyenkor, vagyis késő ősszel, tél elején már nagy erőkkel kampányoltunk a nyomtatott lap előfizetése mellett az előző években. Ez a kampány idén elmarad. És hát nemcsak idén marad el, hanem végleg. Az 55. évfolyamában járó Színház folyóirat utolsó előtti számát tartja kezében a tisztelt olvasó. Azért az utolsó előttit, mert az utolsó, azaz a decemberi lapszámmal a nyomtatott kiadás – a szerkesztőség kezdeményezésére és a Színház Alapítvány kuratóriumának jóváhagyásával – megszűnik. Nem akarjuk hosszan ízlelgetni a szót, mert a megszűnés nekünk is fáj, és nem jószántunkból, inkább hideg logikából döntöttünk így. Be kell látnunk, hogy a rohamosan változó-átalakuló médiatérben és a hosszú távú finanszírozhatóság permanens bizonytalansága közepette a papíralapú Színház kiadása fenntarthatatlan. És persze nem csak ezért. Fenntarthatatlan az olvasási szokások megváltozása, a krónikus szerzőhiány, a szerkesztői túlterheltség, de a környezetbarát szempontok és sok más miatt is. Ám annak még a látszatát is kerülni szeretnénk, hogy áldozatok lennénk. Nem vagyunk sem a magunk, sem mások áldozatai, még ha jól tudjuk is, hogy a NER-ben minden szinten szinte mindent megtesznek azért, hogy ne virágozzék minden virág. Mi inkább azt látjuk, és arra kívánunk lehetőleg még idejében reagálni, nem megvárva a teljes szellemi és pénzügyi ellehetetlenedést, hogy a hagyományos lapkészítésnek – bármennyire szeretnénk védeni a mundér becsületét, és bármilyen makacsul dolgoztunk is azon, hogy ez ne így legyen – mára lényegében befellegzett, vége. Radikálisan új kihívások érnek nap mint nap bennünket, radikálisan új kihívások vannak a média területén is, és ezekre a kihívásokra a művészeti szaksajtónak (nemcsak a kritikainak, az elméletinek is) meg kell találnia a megfelelő válaszokat. Azon vagyunk, hogy mi is megtaláljuk a nekünk megfelelőket. Nem gondoljuk, hogy nálunk a bölcsek köve, de igyekszünk újragondolni saját feladatunkat, munkánkat és a lap jövőjét. Újratervezünk, átalakulunk. Szorgalmasan keressük azokat a módozatokat és lehetőségeket, amelyekkel a mégoly felszínessé és felületessé váló olvasási szokások ellenére is talpon tudunk maradni, és mélyebb, összetettebb, elemzőbb szakmai tartalmakat is el tudunk juttatni az olvasókhoz. Mert abban azért hiszünk, hogy gondolkodni jó, gondolkodni érdemes. Ennek első – nem csupán technikai – lépéseként tavaszra új, korszerű, vizuálisan és szerkezetében is 21. századi honlappal szeretnénk előrukkolni, ahol a régi netes tartalmak és a print vállaltan tematikus összeállításai egy felhasználóbarát felületen átláthatóan, egymással harmóniában megjelentethetők. Nem tudjuk, kinek tűnt fel (akinek nem, annak most leleplezzük), de a szintén a szerkesztőségünk által gondozott szinhaz.net oldal és a nyomtatott Színház folyóirat tartalma között sosem volt átfedés. (Csak annyiban, hogy a folyóirat lapszámait két-három hónapos csúszással online is archiváltuk.) Na mármost, az új honlapunk, úgy tervezzük, egyszerre kíván majd kétféle igényt kielégíteni: egyrészt felfrissítve-megújulva bővíti a korábbi netes kínálatot (kritikák, háttéranyagok, drámák, podcastok, interjúk stb.), másrészt úgynevezett tematikus dossziékba rendezve helyt ad komplexebb, elemzőbb, rétegzettebb cikkösszeállításoknak, tematikus fókuszoknak. Lelki szemeink előtt már látjuk az új online felületet, a kivitelezésig azonban még sok munka áll előttünk. Továbbá néhány átmeneti hónap, amikor már nem lesz print, de még a régi honlapunkat használjuk. A tavaszi szellő azonban, reméljük, minket is felkap majd, és új kalandok, célok felé repít.

Addig is készülünk a decemberi, utolsó nyomtatott számra, amelyben felidézzük a lap történetének néhány szubjektív fejezetét. Kedves olvasó, maradjon továbbra is velünk! Szeretnénk rászolgálni a bizalmára – ahogy a múltban, úgy a jövőben is.

A szerkesztőség.