Bogya Tímea Éva: Nem lehet elég korán kezdeni a színházat

2 in 1 kritika: Szemfényvesztők; Borka – Káva Kulturális Műhely, MU Színház
2022-12-07

Frissítő kíváncsisággal érkezem minden színházi neveléses vagy drámapedagógiás előadásra. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen mesét, hogyan dolgoznak át, mire és hogyan fog kimenni a foglalkozás rész. A Káva Színház Szemfényvesztő és Borka előadása a legkisebbekhez szól, a mesén kívül arról is, hogy a színházban felborulhatnak a szabályok, lehet falra rajzolni, emberek átváltozhatnak, hogy a színház végső sorban egy izgalmas hely. Az ilyen előadásoknak nagy szerepe van abban, hogy meg tudjon újulni a színházak nézőközönsége.

Szemfényvesztő. Fotó: Csoszó Gabriella

A Szemfényvesztő, ahogy a címe is sugallja, egy az óvodásoknak, kisiskolásoknak szóló részvételi színházi előadás, ami a hazugság, a hazugok felismeréséről szól. Romankovics Edit, az előadás író-rendezője a gyöngyöt síró, rózsákat nevető királylány meséjét hozza interaktív helyzetbe. A két színész, Boznánszky Anna és Benkő-Kovács Gergő mint Anna és a Geri érkeznek a MU Színház közösségi könyvtárba, ahol az előadás zajlik. Elmondják az elsőosztályos közönségnek az előadás szabályait: hogy ők ketten több szereplőt fognak játszani, hogy mikor lehet majd részt venni, megmutatják a kellékeket és elmondják, hogyha valaki egy icipicit is megijedne, szóljon a tanítóknak. Ez a beavató rész nem elhanyagolható és hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek bizalommal forduljanak a játékhoz. Amikor újra találkozunk a két színésszel, már szerepben vannak: Anna fehér köpenyben, doktor néniként érkezik, aki azért jött, hogy megmérje a gyerekeket. Hamar el is indul az egymásra licitálás a gyerekek között, hogy ki a magasabb. Ez a külső keret beemeli a történetbe a gyerekeket, akik ezután fontos részei lesznek az előadásnak, ők fognak segíteni a szereplőknek, hogy kiderüljön az igazság. Sanyi, a doktor néni sofőrje (Benkő-Kovács Gergő), az aki elhinti a gyerekekben a gondolatot, hogy a doktor néni igazából egy boszorkány, ezzel elindítva a mese szálát. Egy valóságos keretből távolodunk el a fikciós keretbe, nagyon könnyedén, szinte észrevétlenül történik meg, ez egyrészt a Romankovics Eda tapasztalt rendezésnek, másrészt Boznánszky és Benkő-Kovács játékának köszönhető. A két színész-drámatanár végig kézben tartja az előadást. Minden reakció, ami a gyerekekről érkezik teljesen természetesnek hat, mintha pont így kéne, hogy történjenek az események. Az is csodálatos volt, amikor a doktor néni visszajött és megkérdezte a gyerekektől, hogy kaptak-e a vitaminból, amit Sanyira bízott, hogy ossza ki amíg ő kiszalad az szemüvegéért és a gyereksereg egyszerre kezdett el ordítani, a színészek fegyelmezett játékkal tudták kezelni a helyzetet és visszairányítani a figyelmet a játékra. A színészek hozzáértése és türelme szükséges ahhoz is, hogy segítsenek a gyereknek az olyan nehezebb, mégis fontos kérdések megválaszolásában, mint a „hogyan lehet felismerni egy boszorkányt álruha nélkül” vagy a „honnan lehet tudni, ha valaki hazudik” amikor az általánosban kell gondolkodniuk. Emellett a különböző szerepeket, legyen az egy csupán pármondatos epizód karakter, szeretettel és szimpátiával játsszák. Ennek tudom be az előadás humorát és azt, hogy a gyerekek olyan könnyedén és érdeklődve mennek az előadással.

Borka. Fotó: Szankovszky Szilvia

Még sosem jártam csecsemő-színházban. Nem is igazán tudtam elképzelni, hogy mi történhet ott, hiszen nagyon nehéz behatárolni azt, hogy mit tudnak már vagy még nem a csecsemők. A Bánky Sára rendezte Borka című csecsemőszínházi előadás minden kétséget kizáróan meggyőzött a műfaj létjogosultságáról és felkeltette az érdeklődésemet a műfaj iránt, ami teljesen más szinten kell működjön, mint a prózai színház. Az előadás színlapján 0-3 éveseknek ajánlják az előadást, ami rengeteg megkötést hoz magával. Az egyik az, hogy kiesik a hagyományos színjátszás alappillére, az összefüggő, narrációs szöveg. Lekerül az alkotókról a történetmesélés terhe, helyébe egy sokkal súlyosabb gördül: hogyan legyen izgalmas az előadás a kisgyereknek és szüleiknek egyaránt? Csak a jegyszedésnél hangzik el, hogy Borka szobájába fogunk belépni és a végén majd mi–- mármint a gyerekek és szüleik – is játszhatnak Borkával. Nem használ szöveget, nincs mondóka. Az előadás alkotói a látvánnyal, a hanggal és a színészi játékkal egy erős szenzorikus világot hoznak létre. Bartos Letícia különböző színű és anyagú tárgyakat használ a díszletben és a kellékekben. Borka szobája olyan, mint egy óriás kuckó, amiben bármilyen csoda megtörténhet. A bézs, tompa színek bizalmat és nyugalmat árasztanak magukból. Cseri Hanna zenéje erős hangulatteremtő erővel bír és már önmagában is megfogalmaz egy világot, belehelyezi a nézőket egy értelmezhető közegbe. Borka szobája valahol a világ végén van, a béke szigetén, a természettel harmóniában. Az előadás kerete Borka (Bánky Sára e.h.) egy napja, reggel felkelti édesanyja (Milák Melinda), játszanak, majd újra aludni tér. Az előadás első felében Borka utánozza édesanyja játékát. A második felében már csintalankodik. Borka és anyukája játékában a tárgyak jelentése könnyedén folyik át egyikből a másikba, az állandó mozgás megragadja és megtartja kisgyerekek figyelmét. A tárgyak bábként való, nem rendeltetésszerű használata a felnőtteknek többet jelenthet, mint a gyerekeknek, akiknek még természetes, hogy bármiből lehet játék. Az előadás keretének megértése nem szükséges ahhoz, hogy élvezni tudja a néző az előadást. Nagyon szubjektív, hogy ki milyen konkrét történetet rak össze az alkotók nonverbális jeleiből, és inkább a szülőknek lehet fontos. A színek, az anyagok, a mozgás és a zene fejlesztő jelleggel hathat a gyerekekre, a felnőttek pedig ismét rácsodálkozhatnak a mindennapi tárgyak különlegességeire. Az előadás csúcspontja, amikor az anyuka (kis biciklámpával) árnyjátékra tanítja Borkát. Ez egy különleges, meghitt pillanat és annak bizonyítéka, hogy a művészet, az esztétikai minőség a legkisebb részletekben és az összes színházi műfajban jelen van.

Mi? Romankovics Edit: Szemfényvesztő
Hol? MU Színház, Káva Kulturális Műhely
Kik? Rendező, író: Romankovics Edit. Színész-drámatanár: Boznánszky Anna, Benkő-Kovács Gergő / Takács Gábor. Látványtervező: Kiss Gabriella.

Mi? Borka
Hol? MU Színház, Káva Kulturális Műhely
Kik? Rendező: Bánky Sára e.h. Szereplők: Milák Melinda (anya), Bánky Sára e.h. (Borka). Látványtervező: Bartos Letícia. Zene, hangok: Cseri Hanna e.h. Konzulens: Aradi Fanni e.h.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.