A Béranyák a Vígszínház Házi Színpadán könnyedén földobott, jól irányzott labda: a jelenség létezik – muszáj vele valamit kezdeni.

Jövőre lesz tíz éve, hogy Czukor Balázs – miután Jeles András szép szombathelyi Dosztojevszkij-előadásában, A félkegyelműben Miskin herceg szerepében éber álomban járt be nagy mélységeket és magasságokat – átállt a másik oldalra: színházban azóta színészként nem, kizárólag rendezőként találkozunk vele. (Kivétel az AlkalMáté Trupp Czukor Balázs-epizódja, amelyben a saját szülés-élménye is megidéződött: dúlaként működött közre első gyermeke otthoni világrajövetelében.) Rendezői pályáján pedig kirajzolódni látszik egy ösvény: olyan – a közösségi színházi, színházi nevelési előadásokhoz közelítő, vagy kifejezetten színházi nevelési előadásnak készült – bemutatókkal van kirakva, amelyek létrehozásában nemcsak rendezőként, hanem szerzőként is részt vett.

Fotók: Vígszínház / Gordon Eszter

A forrás a Weöres Sándor Színházban (és talán Czukor Balázs személyes életének alakulásában) keresendő. Tematikusan – és bizonyos mértékig a színpadi megvalósítást illetően – a Béranyák közvetlen előzményének tekinthető a 2019-es szombathelyi Gátak és gátlások előadás, amelynek megszületéséhez az ETC (Európai Színházi Konvenció) is hozzájárult: Czukor Balázs a Drezdai Városi Színház közösségi színházi tagozata által szervezett nemzetközi találkozón szerzett tapasztalatokat a közösségi színház működéséről, ezután kezdte meg a Gátak és gátlások előkészületeit. Ebben a munkafolyamatban felesége, Surányi Nóra képzőművész közvetlen és elsőszámú alkotótársa volt. A szombathelyi színház a bemutató előtt egy évvel felhívást tett közzé, amelyben nemcsak a szüléssel-születéssel kapcsolatos élményeket, történeteket várt, hanem játékba hívta az élmények, történetek átélőit is. A felhívás sikeres volt: a szereplőválogatás megtörtént, a bemutató – a civil női szereplők mellett a WS Színház két színészével a színpadon – elkészült. Nem erre ment ki a játék, de óhatatlanul nagy szerepet kapott az előadásban a kórházban szülni vs. otthon szülni érzékeny és sok kérdést felvető, a nyilvánosság előtt is nagy hullámokat vetett dilemmája; ahogyan például a szülés és kiszolgáltatottság, a testünkkel való rendelkezés és az ettől való megfosztottság kérdése is. A kis jelenetekből építkező – a megrendítő részleteket és a feszültséget oldó humort sem nélkülöző – előadás színházi szempontból attól vált némiképpen problematikussá, hogy mintha nem sikerült volna teljes egészében tisztázni: a saját történetükkel színre lépő civil nők milyen pozícióból szólalnak meg, milyen a színpadi viszonyuk a személyes történetükhöz és a két színészhez. A Gátak és gátlások azzal a kimondott céllal jött létre, hogy „láthatóságot teremtsen olyan társadalmi tapasztalatoknak, amelyekben mindannyian valamilyen szinten érintettek vagyunk”. (Az előadásokat rendszerint beszélgetéssel vezették le, orvos, pszichológus nem volt jelen.)

„A szülés után egyből elválasztottak, meg sem érinthettem. Bepólyálták és nem messze tőlem betették egy gyerekágyba. Senki nem ölelte meg, pedig nagyon sírt. Aztán az egyik nővér videóchaten felhívta a baba szüleit. Lekamerázta a babát, meg engem is, hogy jól vagyok. Gratulált a szülőknek. Ki tudja, mikor jönnek érte. Azt hittem, erősebb leszek. Azt hittem, könnyebb lesz elszakadni. Sokszor még most is hallom, ahogy sír.” (Részlet a Béranyákból, ajánló a színlapon.) Czukor Balázsnak ez az első munkája a Vígszínházban: az előadás annak az „eltökélt művészi szándéknak” az egyik első megvalósulása, amely szerint a Házi Színpad a kortárs magyar dráma műhelyévé válik az elkövetkezendő években. Az ezúttal direkt módon ki nem mondott cél pedig a Gátak és gátlások céljához hasonló: láthatóvá tenni olyan társadalmi tapasztalatokat, amelyek léteznek, de nem nagyon látszanak, viszont rengeteg (jogi, erkölcsi stb.) problémát fölvetnek. Anya csak egy van – vagy mégsem?

A műfaji megjelölés szerint szkeccselőadást látunk. Egymástól jórészt független, mégis egymásból következő, a témát sok szempontból fölvető, jól szerkesztett (kerek) egészet kiadó jelenetek sorjáznak előttünk jó ritmusban. Nincs üresjárat, nincs hiátus – biztos kézzel fölskiccelt, pontos vázlatok vannak, pergő párbeszédek: a szkeccselőadás működik (mint masszív híradós riport vagy jól megalapozott drámajáték vagy olajozott helyzetgyakorlat-sorozat). Nem bánt az, csak megkóstol: de elsőre ez a kóstolás a legtöbb, éppen elég. „Bár a béranyaság a világ számos pontján legális (például Cipruson, Hollandiában, Belgiumban, Angliában, Kanadában, Ausztráliában, Grúziában, Ukrajnában és az Egyesült Államok legtöbb tagállamában), nálunk a törvények súlyos börtönbüntetéssel sújtják. Azok közül a magyar párok közül, akik ilyen úton szeretnének gyereket, a legtöbben a szomszédos Ukrajnába járnak. Egy kijevi béranyaközpont vendégei például katalógusból választhatják ki az ideális béranyát, a szolgáltatás ára 9 és 15,5 millió forint között alakul” – a hír 2018 májusában jelent meg a Medical Online-on. Lehetne akár a Béranyák kiindulópontja, ugródeszkája is.

A nyitány olyan, mintha egy kis független társulat bemutatóján lennénk. A tenyérnyi üres tér két oldalán fogasok, a több szerepben feltűnő színészek a játéktérbe belépve a vállfákról emelik le az aktuális jelmezt – mint jelzést. Ők rendezik be jelenetről jelenetre a teret: könnyen mozdítható kanapé, asztalnak, széknek alkalmas nagy kockák. Az építőkocka metaforának is jó: nemcsak a tematikához kapcsolódik, hanem az előadás szerkezetéhez, működtetéséhez is. A premiertapasztalat azt mutatja, hogy a hat színész – folytonos szerepváltásban – odaadással és fegyelmezetten vesz részt ebben az akárki-játékban. Az előjátékkal és az összegzéssel együtt húsz jelenet pereg le a színpadon. Húsz nézőpont, húsz árnyalat, húsz kérdés, húsz problémafölvetés. Húsz mozaikdarabka a nagy képben. A kontúrokért a pénz, a pénzhiány és az érzelmi zűrzavar felel.

Az első megszólalás (mintegy a sürgő-forgó „tömegből”) a színen átvágó Petrik Andreáé: „Már van szívhang. A nyolcadik héten. Hallottam! Dobogott!” Az anyaság, az életadás, az élet misztériuma fölött érzett ámulat és öröm; ez a röpke alaphang. A gyerek – aki megszületik, akit várunk. Az anya-gyerek viszony talán a legbonyolultabb, legmeghatározóbb, biztonságot adó és/vagy traumatizáló kapcsolat.

Első jelenet: fiatal pár orvosnál, lombikprogram, a negyedik sikertelen próbálkozás után. Az orvos, Telekes Péter simulékony, napsugaras, félig odafigyelő rutinnal a folytatásra biztat, a férfi, (Medveczky Balázs) félszeg bizalommal igyekszik egyetérteni, a nőnek (Tar Renáta) elege van: „Nem a te tested! (…) Nem. Elég volt. Nem csinálom tovább.” Második jelenet: fiatal pár, a fiú egész nap dolgozik, a lány otthon van a gyerekkel – meg a fiú beteg édesanyjával. Tanulni nem tud, hideg a lakás, kevés a pénz. Az állandó frusztráció egymás állandó froclizásában talál egérutat, a verkli forog. Waskovics Andrea és Medveczky Balázs párbeszéde olyan, mint valami összecsiszolt, finom társasjáték, mígnem a lány egyszer csak bedobja: egyik volt osztálytársa lakást vett Kijevben abból, hogy kihordta másnak a gyerekét. A fiú szerint ez pont olyan, mint elmenni kurvának vagy pornósnak – elvégre azért fizet valaki, hogy használja a testedet. A fiú anyja (Hegyi Barbara) úgy lép be a vitába, mint valami fátum. Csak a fiának köszön, aztán: „Ti nem halljátok, hogy bőg?” A harmadik jelenet a Borning Dreams céget mutatja be: Waskovics Andrea bűbájos tündérként jelenik meg az óriásképernyőn: „Cégünk védjegye: bizalom, biztonság, diszkréció.” (Óhatatlanul a Tragédia rémlik föl, a falanszter. A kapitalizmus gépezete működik, itt minden árucikk. A gyerek is. Ahogy a Béranyák zseniális plakátja fogalmaz: a pőre várandós női hason méretes vonalkód díszeleg – mint valami divatos tetoválás.) A következő jelenet már a béranya-casting. Közvetítő: Hegyi Barbara, béranya: Tar Renáta, férj: Telekes Péter, feleség: Petrik Andrea. Itt a szereplőknek nevük is van, a fikció szerint angolul zajlik a diskurzus, Phil és Kate szeretné megismerni Mását (aki nem csinál nagy faksznit a béranyaságból, próbálta már). Az ötödik jelenet lakonikus hirdetést tesz közzé: egy pár olyan budapesti hölgyet keres, akinek „már van saját gyereke, fehérbőrű, magyar, 38 évnél nem idősebb, és vállalná, hogy kihordja a gyermekünket”. A hatodik jelenetben a strici, Medveczky Balázs új üzletet ajánl a lánynak (Waskovics Andrea): legyen béranya, némi százalékért. A hetedik jelenet sperma-leadás Telekes Péterrel és a négy színésznővel – a távolból a híres kotonos gyógyszertári kabaréjelenetet idézi a régi időkből. A kilencedik jelenetben terhes lesz a megrendelő. A hivatalban mindenki úgy tudja, hogy már az ötödik hónapban van – most mi legyen? A tizedik jelenetben kiderül, hogy a béranya valószínűleg Down-szindrómás magzatot hord a szíve alatt, ami azt jelenti, hogy kevesebb lesz a pénz. A tizenegyedik jelenetben a megrendelő-anya álmodik: ki lesz voltaképpen a gyerek anyja? A tizenkettedik jelenet fokozza az abszurditást: a heherésző tévés talk show főszereplője egy menő házaspár – Telekes és Waskovics –, amely arra gyúr, hogy eljusson a századik, béranyától megrendelt közös gyerekig. A tizenharmadik jelenet egy song, a nők nagy ábrándja arról, hogy mi mindent megvehetnek, ha vállalják a béranyaságot: mosógép, videójáték, meleg kabát. Új has, új lakás. A szülés után a béranya – Petrik Andrea – vívódó monológja következik (ebből olvasható részlet a színlapon). A következő jelenetben az ifjú megrendelők éppen átvették az újszülöttjüket. Az anya fölhívja a béranyát, de csak a rögzítőt éri el: „Szerettem volna még egyszer megköszönni ezt a kilenc hónapot.” Aztán következik a háborús monológ Hegyi Barbarától: hangos levél Dublinból, ahova az egykor béranyát fogadott megrendelő menekítette ki az egész családot Ukrajnából – hálából a gyermeke kihordásáért. (A háborút itt és most nyilván nem lehetett kihagyni a történetből. Túl közeli, túl eleven, túl húsba vágó. A megoldás ici-picit melodramatikus – hát legyen. Túl közeli. Túl eleven.) Az utolsó jelenet a (egy) béranya és az időközben felnőtt gyerek – Hegyi Barbara és Medveczky Balázs – furcsa, félszeg találkozása: a fiú indul el a béranyja keresésére, a találkozás úgy jön létre, hogy nem jön létre. Vagy úgy nem jön létre, hogy mégis létrejön. Az utolsó utáni jelenet tényszerű, vetített összefoglalás: adatok a nagyvilágból a béranyaság állásáról.

Czukor Balázs a Vígszínház színészeire, színészeinek írta a Béranyákat, amely most szövegként is bekerült a színházi térbe. Itt van egy új darab – amelynek minden jelenetében újabb teljes, komplett, önálló dráma rejtőzik. Egyszer talán azok is megszületnek.

Mi? Béranyák
Hol? Vígszínház, Házi Színpad
Kik? Szereplők: Hegyi Barbara, Petrik Andrea, Waskovics Andrea, Tar Renáta, Medveczky Balázs, Telekes Péter. Látvány: Slárku Anett. Dramaturg: Koman Attila. Zene: Mester Dávid. Világítás: Hlinka Móni. Médiatervező: Lőrinczy Lia. Hospitáns: Fekete Viktória Dorina. Szerző, rendező: Czukor Balázs