Jelen sorok írója kapott már felkérést arra, hogy vegyen részt a táncművészeti díjazásban, nevezetesen a Lábán Rudolf-díj kuratóriumának munkájában. Három okom is volt, hogy nemet mondjak. 1. Az összeférhetetlenség: a díjra legtöbbször jelölt Hodworks társulatot fenntartó OFF Alapítvány kuratóriumi tagja és képviselője vagyok 2002-es alapítása óta. 2. Az idő: nem tudtam vállalni a feladatot, hogy az évad során szinte minden, de legalábbis nagyon sok táncbemutatót megnézzek. 3. A hitelesség: erodálta volna a Lábán-kuratórium függetlenségének látszatát az a tény is, hogy 2001 óta dolgozom a Budapest Kortárstánc Főiskolán, ugyanis az innen, illetve elődintézményéből, a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolából kikerülő alkotók „felülreprezentáltsága” miatt már többször érte kritika a díj szakmai függetlenségét.

Azért tartom fontosnak ezt a személyes felvezetést, mert az én megszólalásom ebben a témában óhatatlanul személyes és jó esetben szakmai egyszerre, ahogy valamennyi szakemberé az lenne. Az, hogy milyen pozícióból – a független táncművészeti szférából – és milyen szakmai múlttal, időbeli távlatból – ez nagyjából az utóbbi húsz év – nézek rá a hazai táncművészeti életre, hozzátartozik az értékelésemhez. Mind időben, mind térben a saját szakmai múltam határozza meg ennek az írásnak a nézőpontját. Érdemes hát nyílt lapokkal játszanom.

Innen nézve ugyanis a táncművészeti díjak egészen precízen kirajzolják azokat a törésvonalakat és hatalmi viszonyokat, amelyek a mai magyar táncművészeti életet jellemzik.

A táncművészeti tevékenységet elismerő különböző díjakat többféleképpen rendezhetjük halmazokba. Az állami vs. nem állami a legkézenfekvőbb pólusa a csoportosításnak. De ha megnézzük a díjazottak névsora által kirajzolt kultúrakoncepció-mintázatokat, az állam és a magánszféra összefonódása erre a területre ugyanúgy jellemző, mint társadalmi életünk más területeire is.

Az idei év egyik Lábán Rudolf-díjas koreográfiája: Ring, kor.: Jenna Jalonen, SUB.LAB.PRO. The Ensemble Program. Fotó: Dömölky Dániel

Az állami – jogszabály alapján adományozható – díjak rendszerében a „belépő” az 1992-ben alapított, a kulturális területért felelős miniszter hatáskörébe tartozó Harangozó Gyula-díj, mely „a táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenység elismerésére adományozható”.^[1] Ezt a szintet korábban az 1952 óta létező Liszt Ferenc-díj képviselte, melyet zenészek mellett táncművészek is megkaphattak, azonban a kitüntetettek számában a szakmák közötti aránytalanság (6-7 díjazottból 1-2 volt táncos) jogosan hívta életre az önálló táncművészeti díjat. Az állami rendszerben a művészeti díjak egymásra épülnek, és a következő fokozatok adományozása már a kormány hatáskörébe tartozik. Érdemes Művészek azok lehetnek, akik „huzamosabb ideig kiemelkedő művészeti értékeket hoztak létre”, és már kaptak ágazati miniszteri, azaz Harangozó-díjat. Kiváló Művész pedig azokból lehet, akik „pályájuk során magas szintű igényes teljesítményt nyújtva gyarapították a magyar művészet értékeit”, és már Érdemes Művészek.^[2]

A legmagasabb állami kitüntetés a kulturális és művészeti területen a „kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert” teljesítményért járó, a köztársasági elnök által adományozható Kossuth-díj, amely viszont – jogszabály szerint legalábbis – nincs kötve korábbi díjakhoz.^[3] Szintén a köztársasági elnök által adományozható, de nem kizárólag művészeti tevékenységet elismerő kitüntetés a Magyar Érdemrend és Érdemkereszt (a. e., azaz Alaptörvény előtti nevén Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt). Ezek a díjak „a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése, valamint támogatása körül kimagasló érdemeket szerzett magyar és külföldi állampolgároknak” voltak adományozhatók egészen 2011-ig.^[4] 2012-től az Érdemrend és az Érdemkereszt „a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál”. A jelölés joga az Érdemkereszt esetében az ágazati miniszteré, az Érdemrend esetében a miniszterelnöké.^[5] Léteznek ennél rangosabb állami kitüntetések, melyeket elvileg kaphatnak táncművészek is – de erre a mai napig nem volt példa.^[6]

Valamennyi állami díj sajátossága, hogy jelölési és adományozási mechanizmusuk nem transzparens. A jogszabály minden esetben rögzíti, hogy az adományozó (miniszter vagy miniszterelnök) felkér szakembereket a díj odaítélését megvitató bizottságába, de hogy kik ezek a szakemberek, az már nem nyilvános információ. A jogszabály ugyan rögzíti, hogy – például a Harangozó-díj esetében – a „minisztérium honlapján közzétett formanyomtatványon” bárki kezdeményezheti a jelölést, a hivatkozott honlapon viszont semmilyen információ nem található erről. Amennyiben valaki (minisztériumi titkársággal való levelezés, telefonálás útján) mégis hozzájut a formanyomtatványhoz, akkor kiderül, és ez nagyban megnehezíti a jelölést, hogy a jelölt személyes adatait részletesen meg kell adni. Ez nemcsak azért problémás, mert nem lehet anonim, meglepetésszerűen jelölni valakit (a személyes adatok kezeléséhez – elvileg – akkor is engedélyt kell kérni az érintettől, ha más okból, például munkáltatóként ismerjük az adatait), hanem mert a minisztérium ezeket a személyes adatokat teljesen feleslegesen kéri és tárolja. Ami különösen érdekes, hogy a díjazottak felől az egyszeri kutató Wikipédia-oldalakról kénytelen tájékozódni, mivel sem a kormánynak, sem a köztársasági elnöki hivatalnak, sem a minisztériumnak nincs az állami díjazottak személyéről nyilvánosan elérhető adatbázisa.

Az állami díjazottak (a Wikipédia által dokumentált) névsoraiból azt látni, hogy míg a balett és a néptánc területén a díjak teljes skálája elérhető, addig a kortárs/független szcénában mintha lenne egy láthatatlan plafon. Hogy ez a plafon esztétikai vagy strukturális vonalak mentén alakult-e ki, azt azért nehéz megmondani, mert a kettő – történetileg is – szorosan összefügg egymással. Érdemes Művész még lehet valaki a kortárs területről (példa erre Bozsik Yvette, Ladányi Andrea, Goda Gábor, Nagy József, Frenák Pál vagy Szögi Csaba), de Kiváló Művész már nem. Lovagkeresztet kaphat valaki a kortárs területről (ahogy megkapta Angelus Iván vagy Vati Tamás), de tisztikeresztet csak néptánc- vagy balettmúlttal/jelennel rendelkezők (lásd Bozsik Yvette, Szögi Csaba), középkeresztet pedig már végképp senki sem kaphat a függetlenek közül.

Frenák Pál átveszi a Kossuth-díjat (2021). Fotó: MTI

Táncművészetünk kultúrpolitikai súlyát és erőviszonyait reálisan mutatja az, hogy 2000 óta 16 művész kapott Kossuth-díjat, ebből tízen a balett, négyen a néptánc területén működnek. A fennmaradó két díjat két – általam egyik területhez sem sorolt – alkotó kapta: Frenák Pál (2021) és Bozsik Yvette (2006). De Ladányi Andrea 2020-as díjazása sem csupán balettművészi teljesítményének szólt, hanem koreográfusi és rendezői munkásságának is, ahol viszont már meglehetősen eltávolodott a modern balett hagyományától.

Amivel viszont szignifikánsan korreálnak az állami díjak, az a Magyar Táncművészek Szövetségében (MTSZ) viselt tagsági jogviszony. Az MTSZ-tagság rostafunkciója az érdemkeresztek és a Harangozó-díjak esetében a legfeltűnőbb. Ha a függetlenek munkásságának ismeretében végignézzük a névsort, nem igazán találunk szakmai érvet arra, hogy miért nem kapnak állami díjat az ezen a területen működő, de nem MTSZ-tag koreográfusok és táncművészek. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az MTSZ nem egyszerű civil szervezetként, hanem „a szakma” képviselőjeként definiálja magát, és elnökségi tagjai ott vannak minden fontos, a kormányzat által létrehozott tanácsadói és döntéshozói pozícióban.^[7] Tehát az, hogy az MTSZ nyilvánvalóan csak a saját tagságát reprezentálja ezekben a pozíciókban, ellentmond a szervezet alapszabályban rögzített céljának, miszerint „a hivatásos táncművész együttesek, intézmények és az azokban részt vevő alkotó és előadóművészek közös szakmai eredetű érdekeit megfogalmazza, védi és érvényesíti mind a központi, mind a helyi államigazgatási és más szervek előtt”.^[8]

Vajon hogyan lehetséges – teszem fel a költői kérdést –, hogy (és itt csak a legnyilvánvalóbbakat említem) Hód Adrienn, Szabó Réka vagy Fehér Ferenc nem kerültek még a Harangozó Gyula-díjra érdemes művészek közé sem, holott munkásságuk szerény véleményem szerint egyértelműen megfelel – horribile dictu – az Érdemes Művész kategóriának is?

A Magyar Táncművészek Szövetsége által a Tánc Világnapján átadott szakmai díjak szintén kizárólag a tagságot jutalmazzák. A Szövetség honlapján szintén nincs nyilvántartás a díjazottakról, úgyhogy a kutató itt is a megjelent és még elérhető sajtóhírekre van utalva. A tagsági elv alól csak elvétve akad kivétel, de sosem a táncművészi vagy alkotói, hanem az olyan, általánosabb kategóriákban, mint a „táncművészetért” (Hudi László, Dusa Gábor) vagy a „táncoktatásért” (Berger Gyula, Angelus Iván). Mintha ennek a helyzetnek az ellensúlyozására jött volna létre az Imre Zoltán-díj, melyet mindig az MTSZ díjaival együtt adnak át egy-egy olyan alkotónak, aki „a névadó sokszínű tevékenységéhez hasonlóan a táncművészet több területén – önálló alkotások, alkalmazott színházi és filmes koreográfiai munkák, valamint társulatvezetői tevékenyég – maradandót hozott létre”. A névadó halála után alapított díjat 2009 óta az addigi díjazottak támogatják, és a zsűri is a korábbi kitüntetettekből áll.^[9]

Az államtól és a Magyar Táncművészek Szövetségétől is független szakmai díj az Eck Imre-díj. Ezt az Eck Imre Közalapítvány 2006 óta adja át kétévente, és az az alkotóművész, illetve művészeti csoportosulás kaphatja, amely „szellemiségében folytatója az Eck Imre által teremtett színházalkotói kultúrának, egyszerre és egy időben képviseli a magyar és az európai értékeket, valamint a művészeti ágak komplexitásában és egymás által erősítve fejezi ki az emberi élet érzelmi-gondolati világát és kapcsolatrendszerét, szolgálja az alkotást és a befogadó árnyalt és élő kapcsolatát”.^[10] A díjazottak (bár hosszas internetes keresgélés után sem tudtam összeállítani a teljes listát) változatos szakmai háttere azt mutatja, hogy a kuratórium – a magyar táncművészeti élet minden területére nyitottan – meglehetősen komolyan veszi az alapító okiratban rögzített szakmai szempontokat.^[11]

Szintén független táncszakmai díj az idén 17. alkalommal átadásra kerülő Lábán Rudolf-díj, melyet a Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház (egy fővárosi és egy egyesületi fenntartású befogadó színház) alapított közösen 2005-ben „a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére”.^[12] Az első, 2006. májusi díjátadó alkalmával az alapítók jóvoltából mind a hét díjra jelölt koreográfiát bemutatták egy ötnapos rendezvénysorozat keretében. A második évtől ez a nagyszabású fesztiváljelleg megszűnt. Helyette a két alapító pénzjutalmat is felajánlott a két nyertesnek, amit 2012-ig tudtak biztosítani.^[13] A Lábán-díj szakmai sajátossága – az összes táncművészeti díj között egyedüliként –, hogy a kuratórium részletes szakmai indoklásként minden nominált (tehát nem csak a díjazott!) előadásról laudációt közöl. A szakmai kuratórium tagjait, akik között sem koreográfus, sem táncművész nincsen, az alapítók kérték fel. A változó, 5–11 fős zsűrit „professzionális nézők”, azaz kritikusok, esztéták, szakújságírók alkotják.^[14] A második évben a MU Színház által megjelentetett Parallel című periodika a díjnak különszámot szentelt, benne a laudációk teljes szövegével, valamint a megtekintett 141 előadás listájával.^[15] A laudációk az ezt követő években már csak online jelentek meg (kultura.hu, szinhaz.net).

A Lábán-díj nyerteseinek listája elérhető a Trafó honlapján, de – sajnos – a laudációk nélkül, melyeknek nagy részét a kultura.hu elnevezésű portál 2012. utáni „modellváltásakor” elnyelte az Internet. A jelöltek köre (évente változó számú, 6–12 koreográfia) jól reprezentálja a díj szakmai sokszínűségét, a nomináltak között ugyanis nem csak független koreográfusok, társulatok munkái találhatók. Kapott jelölést a Debreceni Csokonai Színház (Horváth Csaba: A tavasz ébredése), a Magyar Állami Népi Együttes (Kovács Gerzson Péter: Labirintus), az azóta megszűnt Magyar Nemzeti Balett Alapítvány Stúdió Együttese (Kun Attila, Lukács András, Andrea P. Merlo koreográfiáival), valamint a Magyar Állami Operaház, pontosabban a Magyar Nemzeti Balett is, mely Bozsik Yvette Menyegzőjével a díjat el is nyerte. Az elismerés távolról sem életművekre koncentrál, amit egyrészt az igazol, hogy egészen fiatal pályakezdők művei is bekerülhetnek a jelöltek közé,^[16] másrészt hogy egy alkotó bármennyiszer újrajelölhető, amennyiben az alkotását „elmélyült, új hangot kereső, minőségi munkának” ítéli a kuratórium.^[17] A legtöbb jelölést (társ)koreográfusként, (társ)alkotóként Hód Adrienn kapta (12), őt követi Kovács Gerzson Péter (9), Horváth Csaba és Molnár Csaba (8-8), Frenák Pál (6), Réti Anna és Fülöp László (5-5), Gergye Krisztián és Szabó Réka (4-4), Bozsik Yvette, Fehér Ferenc, Goda Gábor, Kun Attila, Rózsavölgyi Zsuzsanna és Vadas Zsófia Tamara (3-3).

A Kossuth- és a Lábán-díjnak a meglehetősen nagy nézőponti különbségek ellenére is van közös metszete: a Kossuth-díjasok közül hárman is kaptak Lábán Rudolf-díjat: Frenák Pál hat jelölésből 2008-ban (Instinct), Bozsik Yvette három jelölésből 2009-ben (Menyegző), Ladányi Andrea pedig két jelölésből szintén 2009-ben lett díjazott (BL, Borlai Gergővel közösen).

A Lábán-díjéhoz hasonló átlátható szakmaisággal és intenzív sajtójelenléttel működött 1993 és 2009 között a Philip Morris Magyarország Kft. által alapított Magyar Balettdíj. A díjazottak személyéről döntő Művészeti Tanács összetétele minden évben nyilvános volt.^[18] Az elismerést az a balett-táncos nyerhette el, „aki kiemelkedő művészeti teljesítményével jelentős mértékben járult hozzá a magyar táncművészet értékeihez, s aki Európa és a világ színpadain méltón képviselheti a magyar balettet”.^[19] 2003-tól Szakály György vette át az elnökséget Seregi Lászlótól, ezzel egy időben pedig a díj szakmai profilja a kortárs táncművészet figyelemmel kísérésével is kibővült. Ekkortól kaphatták meg az időközben Magyar Balett- és Kortárstánc-művészetért névre átkeresztelt^[20] díjat olyan alkotók is, mint Ladányi Andrea (2003), Frenák Pál (2005) és Bakó Tamás (2006). Az elismerést minden évben gálaműsor keretében adták át, amelyen a korábbi díjazottak és az adott évben díjra jelöltek léptek fel.

Szintén céges finanszírozású díjként kell számba vennünk a 2003-ban alapított Prima Primissima díjat, melynek önálló weboldala példamutató részletességgel dokumentálja az elismerés történetét. A díj célja „a hazai tudomány, művészet, kultúra és sport fejlesztésének erősítése egy olyan, hatalomtól és politikától független kitüntető cím adományozásával, amelynek megkérdőjelezhetetlen értéke van a közvélemény szemében”.^[21] A tíz kategóriában kiadható elismerések között a táncművészet a színház- és a filmművészettel közösen jelenik meg. De díjaznak táncművészeket az oktatás és köznevelés, valamint a népművészet és közművelődés kategóriákban is. Ami a mindenkori kultúrpolitikától való függetlenségét illeti, ennek ügyében lehetne még lépéseket tenni például azzal, hogy a kuratórium nem kizárólag a balett vagy a néptánc területéről válogat, hanem a táncművészet más, kevésbé intézményesült területeit is számításba veszi. Talán tekinthetjük az első bátortalan lépéseknek ebben az irányban Gera Anita (2014) és Hegymegi Máté (2018) díjazását a junior kategóriában.

Köszönet az OSZMI Táncarchívumának, Rihay-Kovács Zitának és a Wikipédia névtelen cikkíróinak.

^[1] 26/2016. (IX. 8.) EMMI rendelet
^[2] 271/2008. (XI. 18.) Korm. rendelet
^[3] 1990. évi XII. törvény
^[4] 1991. évi XXXI. törvény
^[5] 2011. évi CCII. törvény. A díjon belül különböző fokozatok is vannak: az Érdemkereszt esetében arany, ezüst és bronz, az Érdemrend esetében nagykereszt a nyaklánccal és az aranysugaras csillaggal (ez csak államfőknek adományozható), nagykereszt (táncművész még nem kapott ilyet), középkereszt a csillaggal (Dózsa Imre 2019, Kun Zsuzsa 2013, Timár Sándor 2010, Novák Ferenc 2005, Seregi László 2004), középkereszt (Pártay Lilla 2019, Aradi Mária 2015, Foltin Jolán 2015, Kaszás Ildikó 2014, Szakály György 2014, Uhrik Teodóra 2011, Markó Iván 2007), tisztikereszt, lovagkereszt (korábban kiskereszt). Két utóbbi esetében nagyságrendileg 20, illetve 40 fős az utóbbi húsz év kitüntetettjeinek listája a táncművészet területén.
^[6] Magyar Szent István-rend, Magyar Corvin-lánc, Magyar Becsület Rend. 2011. évi CCII. törvény
^[7] https://www.tancszovetseg.hu/testuletek/elnokseg

Valamint lásd az alapszabály (https://www.tancszovetseg.hu/tevekenyseg/alapszabaly) erre vonatkozó részeit: „Javaslatot tesz művészeti kitüntetésekre, valamint állami kitüntetések odaítélésére. […] Szakembereket delegál kuratóriumokba (Kossuth- és Széchenyi-díj, Kiváló és Érdemes Művész, Harangozó Gyula-díj, Fővárosi Színházi Alap, Nemzeti Kulturális Alap, stb.).”
^[8] https://www.tancszovetseg.hu/tevekenyseg/alapszabaly
^[9] https://szinhaz.hu/2016/04/30/hod_adrienne_az_idei_imre_zoltan-dij

A díjazottak között: Duda Éva, Juhász Zsolt, Frenák Pál, Juronics Tamás, Szögi Csaba, Gergye Krisztián, Kun Attila, Pataky Klári, Hód Adrienn, Pataki András, Orza Calin, Lőrinc Katalin (akit kihagytam, arról nem találtam információt!).
^[10] https://birosag.hu/civil-szervezetek-nevjegyzeke
^[11] A teljesség igényével, de nyilvánosan elérhető adatok híján mégis hiányosan: Bretus Mária és Hetényi János 2006, Juronics Tamás 2008, Gombár Judit 2010, Uhrik Dóra 2014, Angelus Iván 2016, Goda Gábor 2018, Szabó György 2022.
^[12] Parallel 3. sz. (2006): 20–24.
^[13] A Trafó másfél, a MU Színház félmillió forintot ajánlott föl a két nyertesnek, akik ezt az összeget a következő bemutatójukra fordíthatták.
^[14] Az alapítás óta a zsűri tagjai: Fuchs Lívia tánctörténész, Rényi András esztéta és Artner Szilvia Sisso újságíró. Mellettük Százados László, Halász Tamás és Králl Csaba vesz/vett részt a munkában a leghosszabb ideig.
^[15] Parallel 4. sz. (2007). A magyar táncművészeti díjak legszínvonalasabb kiadványa (Hapák Péter arculattervével).
^[16] Például diákmunkák a Budapest Tánciskola estjeiről: Petrovics Sándor, Drávucz Petra – Szűcs Ida Dóra.
^[17] Parallel 4. sz. (2007).
^[18] A zsűriben nem csak táncművészek voltak. Seregi László elnöksége alatt Kiss János és Pataki András mellett Kovalik Balázs, Schell Judit és Szemere Katalin voltak tagok. Szakály György elnöksége alatt pedig Eszenyi Enikő, Jancsó Miklós, Presser Gábor, El Kazovszkij, Metzger Márta, Uhrik Dóra és Lőrinc Katalin lépett be Kiss és Pataki mellé.
^[19] „Philip Morris Magyar Balett-díj”, 1993. május 12. (tájékoztató levél), OSZMI–Táncarchívum, „Philip Morris díj” mappa.
^[20] Talán nem véletlen egybeesés, hogy a dohánytermékek reklámozásának tilalma 2001-ben kezdődött.
^[21] A díjat Demján Sándor, a Magyar Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával alapította. 2013-tól az OTP finanszírozza, a hattagú kuratórium elnöke Csányi Sándor, a művészetet Kodolányi Gyula képviseli a testületben. Lásd: https://www.primaprimissima.hu/primaprimissima-dij/.