Genderkonferencia, egy metodista lelkész bigott feleségének könyvbemutatójával egybekötött szexuális felvilágosítás, idézés a Nemzetszaporulat Bizottság elé, szülés felcserélt nemi szerepekkel, válási parti. Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció előadása mozaikszerűen, erősen túlzóan, már-már parodisztikusan ábrázolja ezeket a motívumokat. Így keresi a választ arra kérdésre, vajon érvényesek-e a száz évvel ezelőtti leánynevelő brosúra tanácsai a nemi szerepek tekintetében elfogadó(bb)nak vélt 21. században.

Fotók: Takács Attila

Tasnádi István darabja és rendezése nem egy radikális feminista kiáltvány. Állítások helyett sokkal inkább kérdéseket fogalmaz meg, nézőpontokat ütköztet azzal kapcsolatban, hogyan jelenik meg a közbeszédben a társadalmi nemekről való gondolkodás, s miben tér el, egyáltalán eltér-e mindez a száz évvel ezelőtti diskurzustól. Ez utóbbi szempont Ruth Smythers Instruction and Advice for the Young Bride című könyvének karikatúraszerű bemutatója kapcsán jelenik meg. Paródia a paródiában, hiszen Ruth Smythers valójában nem létezett, s a kortársként elővezetett, ám voltaképpen 1894-re datált brosúra nem több viccnek szánt vendégszövegnél, mely tippeket ad fiatal feleségeknek, hogyan szoktassák le férjüket a szexről. Az idősíkok ilyesfajta kever(ed)ése rögtön meg is válaszolja a fenti kérdést: bizony, lehet érvényük napjainkban a száz évvel ezelőtti tanácsoknak. Péterfy Bori Ruth Smythersének szexuális felvilágosító órája közben László Lili karaktere feszülten figyel és vadul jegyzetel, ezzel legitimálva az elhangzottakat. Mindeközben a szinkrontolmács (Schruff Milán) egyre hevesebben tiltakozik a lefordítandó angol nyelvű mondatok tartalma ellen; nemtetszését a fordítás egyre alpáribb stílusával fejezi ki.

A kiegyenlített erőviszonyok nem csak a szereposztásban mutatkoznak meg (két nő, két férfi), hiszen az előadás rögtön az első jelenet genderkonferenciáján szembesít mindkét tábor álláspontjával: Pataki Ferenc karaktere mentális betegségként aposztrofálja a feminizmust, s a genderkérdést azzal a kijelentéssel teszi semmissé, hogy „a nő nem férfi, a férfi nem nő”. A vitában a László Lili játszotta résztvevő képviseli a másik oldalt, s amellett érvel, hogy a nők a nyelv szintjén is csupán a férfiakhoz képest léteznek, elég csak a színésznő kifejezés példáját venni: színész + nő. A két nézőpont a vita nagy részében egymástól szinte teljesen függetlenül mutatkozik meg, a szereplők csupán egy-egy szemöldökráncolással reagálnak az ellenvéleményre. A fordulópontot az hozza el, amikor László videóra veszi Pataki a feminizmus elleni dühös felszólalását, s rávilágít arra, hogy a közbeszéd olykor ehhez hasonló kiragadott mondatokkal ássa alá és teszi nevetség tárgyává a másik oldal véleményét.

Fontos kérdés azonban, hogy vannak-e, és ha igen, pontosan mik a genderkérdés keretei, meddig mehet el az egyik és meddig a másik oldal, és mindez milyen hatással van a művészetre. Schruff Milán Petri György K. M. szerelmes éneke című versébe kezd bele, amely – bár arra keresi a választ, hogy a lírai ént vajon miért nem szeretik a nők – cseppet sem finomkodva beszél a női nemről. „Ez egy jó vers” – vallja Schruff, mintha csak saját nevében beszélne. Ám ebben az esetben is megjelenik az ellenvélemény, hiszen Péterfy Bori dühösen leállítja a szavalót azzal az egyszerű érvvel, hogy a vers felháborító stílusban beszél a nőkről. A kérdés, hogy megítélhetünk vagy éppen elítélhetünk-e egy művészeti alkotást annak nemi szerepekkel kapcsolatos nézete miatt, megválaszolatlan marad – ahogy csaknem minden más kérdés az előadásban –, és az állásfoglalás vagy legalábbis valamiféle konszenzus hiánya biztonságijáték-szerű, a politikai korrektségre kínosan ügyelő jelleget kölcsönöz a jelenetnek.

A parodisztikus ábrázolás egyik legkirívóbb példája a szülésjelenet, melyben felcserélődnek a szerepek: a férfiak nőket, a nők férfiakat alakítanak, s a másik nemmel kapcsolatos gendersztereotípiákat felnagyítva ábrázolják a helyzet abszurditását. Ez az epizód azonban nemcsak a nemi szerepek karikatúrájául szolgál: rávilágít a nők kiszolgáltatott helyzetére a szülőszoba falai között is. Súlyos mondatok hangzanak el, melyek valamelyest ellenpontozzák a parodisztikus jelleget. „Ugye leborotválta?” vagy „Szűkebbre varrom, hogy apukának is jó legyen” – halljuk az ezúttal saját megszólalásait roppant humorosnak tartó orvost alakító Péterfy Bori szájából.

Az előadás parodisztikus hangvétele táptalaja lehetne a túlzó színészi játéknak, de nem ez történik: a játszók folyton más-más karakterek bőrébe bújnak, váltásaik finomak, s akár az egyik, akár a másik oldalt képviselik, a sztereotípiákat az erőltetettség érzése nélkül láttatják. Az egymáshoz lazán kapcsolódó töredékek, a mozaikszerű jelenetezés nem adnak lehetőséget karakterfejlődés ábrázolására, ám erre nincs is szükség, hiszen a produkció nem vállalkozik összetettebb folyamatok felvázolására. Akad azonban három történet, amelyek között van némi átjárás: Tímeát (László Lili) és Pétert (Schruff Milán) beidézi a Nemzetszaporulat Bizottság, számonkérve őket, hogy miért nincs gyerekük, miért nem érzik feladatuknak a magyar nép gyarapítását. Ugyanez a Tímea és Péter később a házasságát próbálja menteni, párhuzamosan Karcsival (Pataki Ferenc) és Évivel (Péterfy Bori), akik a rá következő jelenetben, Tímea és Péter válási partiján a lány szüleiként jelennek meg. Ez a több jeleneten átívelő cselekményszál – bár az értelmezés szempontjából nem szükségszerű, s nem vonhatunk le belőle messzemenő következtetéseket – kissé oldja az előadás revü jellegét, s valamelyest elmélyíti az egyébként inkább a felszínt kapirgáló, elsősorban szórakoztatni kívánó produkciót.

Az utolsó jelenetben az alkotókat ábrázoló kiskori fényképek funkcióját nem sikerült megfejtenem, talán csak egy idilli családi környezet láttatása volt velük a cél, csakhogy az előadás által a nemi szerepekkel kapcsolatban felvetett kérdések tükrében a vetített tabló már nem is tűnik annyira idillinek. Egyértelmű állásfoglalás nincs, a gendervitából fakadó konfliktusokkal terhelt helyzeteket a produkció csupán felvillantja anélkül, hogy az egyik vagy a másik félnek igazat adna: a döntést a nézőre bízza. Mindezt szerencsére humorosan, már-már parodisztikusan teszi, amolyan görbe tükröt tartva a társadalomnak, meglehetősen tág perspektívával, több oldalról közelítve a problémákat, ám mindvégig a felszínen maradva. Kapkodjuk a fejünket ebben a genderkavalkádban, s közben jókat nevetünk. De vajon ez elégséges cél egy ilyen vitatott téma ábrázolásakor?

Mi? Tasnádi István: Tapasztalt asszony – Orlai Produkciós Iroda & Füge Produkció
Hol? Jurányi Ház
Kik? Szereplők: Péterfy Bori, László Lili, Pataki Ferenc, Schruff Milán. Díszlettervező: Antal-Fógel Adrienn. Jelmeztervező: Ignjatovic Kristina. Zene: Monori András. Mozgás: Cuhorka Emese. Producer: Orlai Tibor. Rendező: Tasnádi István.