Koltai Tamás az alapítástól, 1968 novemberétől tagja volt a Színház folyóirat szerkesztőségének. A nevezetes Koltai–Pályi–Nánay hármas fogatból ő csatlakozott elsőként a Boldizsár Iván főszerkesztő és Csabainé Török Mária főszerkesztő-helyettes által vezetett laphoz. 1968 és 1987 között a lap munkatársa (ami akkori szóhasználatban a szerkesztő megfelelője), 1990-től 2015 júliusában bekövetkezett váratlan haláláig főszerkesztője volt. A köztes pár évben a Képes 7 kulturális rovatvezetőjeként és a Magyar Televízió színházi és filmszerkesztőségében előbb vezetőként, utóbb főmunkatársként dolgozott. Őt már nem tudjuk megszólaltatni, de azok az eddig még nem publikált kézírásos jegyzetek, amelyeket az előadások után készített, hogy a később megírandó kritikák sorvezetőjéül szolgáljanak, beszélnek helyette. A lényeglátásáról, a tudatosságáról, a szakmai kompetenciájáról. Ezek közül válogattunk egy frissebb csokorra valót. Az egyik jegyzet mellé bónuszként odatettük a megjelent színikritikát is (a többinél csak a forrást jelöljük), hogy láthatóvá váljon az emlékeztetőtől a kész írásig megtett gondolati ív. Ez az első szövegközlés Koltai Tamás eddig még feldolgozatlan hagyatékából.

Az összeállításhoz nyújtott önzetlen segítségükért köszönettel tartozunk Balogh Anikónak, Koltai M. Gábornak és Jenei Péternek.

Don Giovanni (Miskolc)

• forgó – panoptikum, elveszi a szereplő emberi mozgását
• balett – összevissza – ballonkabátos balerinák – spicc-cipő
  • spicc cipős takarítónő
  • szmokingos férfiak – kik? – személyzet?

Masetto emberiként zenekarrá válva – seprű, lapát

→ lapát stb = hangszerek – M. vezényel ![1]

• bálon stikában fehérneműre vetkőznek

• kamu mozgássor rögtön az elején: és D. J. „kőrözik” egymást

→ mi a kapcsolat? ki menekül? ki üldöz?

• hol játszódik? Társasház, Kongresszusi Központ? Kik vannak ott
  és miért? Ott laknak? Hogy kerül oda a tolószékes kormányzó?
  (Kormányzó: „béna” = piszmog a pisztolyával, nem tud lőni –
  J. kiveszi a kezéből → lő)
• J. – nyiszlett senki (hangban is)
• jó – D. J. egy másik lány nevét kérdezi Z. után → abba
  szól bele Masetto.
• beforgó dolgok: Z. és M. kettőse → kád → levetkőznek,

beleülnek – a személyzet segít (lepedőkkel)

• nők a regisztráció alatt, 50, 1003 = táblák, táncolnak
  szinte, hajh de vidám!, spanyol lány stb. – + egy vizes
  lepedő („la piscina”) – Kušej – ott is forognak, csakhogy
  borzongató, fehérneműs, romlott állókép (öreg csaj fehérneműben)
  • és a végén: egy kislány – látható pedofil, liliomtiprás
• Anna – legjobb, hangban is, telített, ÁRIA – csúcs = mit jelent
  önmagában MOZART! – kicsit túlgesztikulált, de ígéretes!
• Cseh Antal – oldaltáska, morc, nem fiatal, de valódi –

alsó regiszterben fakó, nem kiegyenlített, de hatásos

• Herczenik kicsit kapkodó, nem intakt hang, belépésekor
  váltig gyalogolnia kell a forgón (= szegény hajszolt nő)
  • minden külsőség!!!
• J. és Z. = beforog az ágy, Z. rögtön le is fekszik
• SZOBOR és TEMETŐ Ø – nem tudja megoldani, csak táncosok

finálé: kórus a nézőtéren, kormányzó hangja föntről – hátulról

nők leveleket szórnak [vegyes] ? halomba, beborítják
a színpadot

• záró szextett – persze! – mappa – kottákkal TANULT

innen-onnan

• recitativo a III. felv. elején bent levő zongorával, D. J.
  kikergeti a zongoristát és maga ül a helyére a Leporello és
  Elvira közti jelentben – ő van megvilágítva, L. nem – az
  egész jelenetnek semmi értelme —
• pillanatnyi sötétek és világosak, le-föl; le-föl – nézőtér is.
• mindenhol jelen van a karmester rendező, és sehol sincs jelen Mozart

| csak Anna áriájánál

• Ottavio – jó, finom – csak a recitativókat kapkodja [és] naturalizálja
• kocsizó fémlépcső – funkciótlan – nincs honnan hová

A jegyzetek minden bizonnyal a Miskolci Nemzeti Színház 2014-es bemutatójáról készültek (r.: Szabó Máté), megjelent kritikát nem találtunk.

Bocsárdi                     Alkésztisz      tehetséges félreértés

• polgári család látszata
• […] néma „rítus” – [csak] az asztalnál, próbálgatja a
  lépéseket a bárasztalig és vissza – fekete ruhás „szolga”
  serénykedik az italoknál, „szobalány” terít, székeket

rak oldalról középre – jönnek egyenként a családtagok

• Tompa Klára = Ø nincs anya fíling = [„nóra”] 2 gyerek
  ↓nincs jelenlét
• „nagyon elő van készítve”, Admétosz, a fontos ember,
  megérkezik aktatáskával, lerí róla a negatív
  figura; „hogy vannak a gyerekek?”, „reggel kicsit köhögtek”,
  „Akkor jó!” (Tartuffe)
• viccet mond, amikor Thanatosz megérkezik: az orosz elnökkel
  találkozott a fogadáson –
• minden túl direkt: apa-anya fogadkozása
• Thanatosz megmasszírozza az apa vállát
• Thanatosz laza lamentálása a foglalkozási ártalomról,
  teng-leng, „időt ad”, morog, megjegyzéseket tesz
• Admétosz genya
• két gyerek is sorra kerülne Alkésztisz előtt, elküldi őket
  lefeküdni
• Tompa Klára: jelenlét hiányzik; nem tudja a búcsúját
  szabályossá tenni, köhögőroham = szükségmegoldás
• lemegy profán szintre az egész; Kár volt Euripidészt átírni,
  ez az átírás egyáltalán nem sikerült – hiányzik az
  emelkedettség – és az ebből adódó feszültség.
• búcsúzóul Alkésztisz a „háttérben” (!) megnézi a családi
  fotótárt (legalább videónak kellett volna lennie)
• elmondja, hogy olyan nőt hozzon, aki szereti a gyerekeket;
• a gyerekek hangsúlyosak és jók, de a válást képtelenek
  eljátszani
• fehér ruhában megy el; a helyzet kínosságát sem sikerül
  eljátszani (férj-feleség között)
• csak a családból lehet helyettesíteni („inas” el…)
• Heraklész mint laza vendég → felhorgad, elmegy, hogy visszahozza…

//

1. fele: vízió, őrület, kifordulás önmagából, Alkésztisz
   visszajön mint néző – fehér ruhában fölfekszik valami
   párkányra

• hátul: függöny elmegy a tükörfalról – fás terület; de mi?
• POKOL? – nem: TÚLVILÁG
• faunszerű Thanatosz-szolga, „patás”, kentaurszerű lény
• jön egy fiú és egy lány is – kik ők?
• a cselédlányból lesz Alkesztisz 2 – úgy is hívják
  panaszkodik a gyerekekre, ők is utálják
• Admétosznak pedofil hajlama van? Kislánya? El sem
  merem hinni…
• nagy vizuális-akusztikus kavalkád
• mama szexel a tükör mögött az inassal
• mi ez? felbomlik a világrend? „való világ”?
• még az I. részben: a vaknak tolmácsol a cselédlány,
  amit csak hallani kell (nem süket!) – neki talán
  az emelkedettebb figurának kellene lennie: ő a vátesz,
  a látnok, aki előre tudja, hogy jön a Halál.

Épp ez az egyik probléma. Ha a történet ilyen átlátszó
mi értelme végigjátszani? E. – Bocsárdi

A jegyzetekből készült kritika: „A halál ártatlanokat visz”, Élet és Irodalom LVIII, 28. sz. (2014. július 11.)

Macbeth (Perceval)

• lassú bevonulás, hátul, ellenfény, felismerhetetlen lények
  meztelen boszorkányok, hosszú haj, vészjósló sötétség, csönd,
  zenétlenség – 6 db – felnőttek gyerekek, Koronás fők
  csoportosulnak
• felfüggesztett vasrudak, ferdén, néha bemozognak,
  alattuk kell átjönni, felkapaszkodnak rá…
  talán 10 perc is
• nincs túl sok szituációs „párjelenet” – nem Ö egymáshoz beszélnek, hanem
  kifelé…
• elől M., vödör, többször belemerül a fejével, a L. is…
• a L. tűsarok, szűk ruha

↓ leveszi → mezítláb; bokájáig lecsúszott harisnyanadrág
erotikus – mezítláb lábujjhegyen – odakuporodik M. elé
ráfekszik – felcsúszott szoknya

• szép fiatal nő
• mokány, szakállas, primitív,

• néha mikrofonhang, néha nem
• sok suttogás, első hangos replika: merek annyit, amennyit ember/mer
  a banyák: rezonálnak, idegesek, nem tudni: ők kezdenek-e
  nyugtalankodni – de inkább a pár – ők csak átveszik, rengnek,
  forgolódnak, hánykolódnak a földön – körbejárják a L.-t a
  gyilkosságnál
• a történet nincs elmesélve –
• egymásba tett papír koronák –
• a „többi szereplő” nem egyéniség – a „csapatból” jönnek elő; aki
  a gyilkost játssza, pl. gunyorosan kiáltja B. után M. jókíván-
  ságait – „gyere vissza, ne késs!” stb.
• minden jóslat magából M.-ből jön: a vészbanyák nem beszél-
  nek, M. maga mondja –
• NINCS – koronás utódfelvonulás, Arábia minden fűszere,

levélolvasás

kézmosás – a L. őrülete, lehajtott fejjel, előre hullott hajjal
lépdel előre – semmi „őrület”

• Donalbain és Malcolm = két kisfiú (?) átszaladnak ki a/nézőtérre

//

• zene = inkább zajok, zörejek, elviselhetetlenségig felerősödő
  zúgó – doboló – fülsértő – tomboló effekt
• aláfestés, belső iszony kivetítése; rémület
• sötét, irracionális erők
• a L. halála: megáll, nekidől M.-nek
• nincs harc, nincs erdő
• legvége: nyakban ülő gyereket koronáznak meg
• a hatalom erotikája
• a L. spiccen
• a TŐR – a vödörből egy törött üveg
• víz, víz, víz… kifröcskölés
• öltönyös „segítő”
• végén: lassan elvonulnak, ahogy jöttek…

a tudat mélyéről, a tudattalanból jönnek??

lassan kúsznak elő, mint az amorf vágyak

• „légy olyan az akaratban, mint a vágyban…”
• nem pszichológiailag körülhatárolt karakterek, önmaguk
  nem „játszanak”, nincsenek lélektani finomságok

• nincs VÉR – csak föltartja a L. a két tenyerét!

• Szövegek hétköznapiasítása, költőietlenítése

 

 

A jegyzetekből készült kritika: „A rémület erotikája”, Élet és Irodalom LVIII, 30. sz. (2014. július 25.)

 

Amadeus

• a leglátványosabbak a legrosszabbak (Darvas – Alföldi)
• a film kiteljesítette Shaffer ürességét és csillogását –

mire kioldalaztam a soromból, már el is felejtettem

• nem felejtettem el Sebestyén Abát, hozzá hasonló Mozartot

– mostanáig – nem láttam.

• Keresztes csak az elején nyerít; finom jelzés, aztán már nem;
  nem hülye, el kell hinnem a zsenit, az „elszállót”, az evilágit
  és túlvilágit; az infantilisat és spirituálisat –
  Keresztes páratlan: átszellemült és hétköznapi „fölháborul”, ha
  a művészetről van szó; nem gondolkodik, vállon böki a másikat,

de nem a tudatos ember: térdre rogy, hízeleg, nem kellésből,

hanem mert ez van a levegőben, ez a művészsors

– kezét eltartja derékszögben, lebeg a karja, a mosoly, ahogy
vezényel, egyre kisebb mozdulatokkal

– kis éj zene – tánc; mozgékony szellem = mozgékony test;
a szellem állandó vibrálása, élénksége

• Kulka – egy pillanat; „Hogy tetszett?” (Varázsfuvola) „Csodálatos”,
  „ilyet még nem írtak” – De: magának mondja, elrévedve; aztán
  fölocsúdik, hogy M. kérdezte. De ő saját magának felel.
  Kettéválasztja a belső őszintét és a kifelé manipulálót; ahogy
  „együttérzően” fúrja – u. az az állás (Gluck) tizedannyi
  fizetéssel; mezítláb, nyitott ingmell: nem egy zárt pedáns,
  egy kifelé tartózkodó, egy „rendes ember”, hanem egy testileg
  kitett – mint aki kívül áll – ez VITATHATÓ

(jó: „pákosztos”, édességmajszoló; titkos erotikák, de
talán befelé, a kontrasztból kellene)

• parókák nem átlagosak, kicsit stilizáltak
• díszlet – kényszerű megoldások – paravánszerűen hajtogatható
  tükörfalak (kevés a hely), eltüntethető csembaló, ágy, [amelyeket]
  betolnak
• egy modern mobil fantázia/sport/egészégügyi ágy: fotel,
  betegágy, kórházi, trón, biliárdasztal

//

• kottatartó roller
• zenék: Rekviem: szétbontott kórus- és hangszerszólamok –
  ahogy írják – és a végén „összeáll”

• szoprán időnként ráének az alapra és együttesekre (Figaro)
• Papageno-Papagena: nem felvétel – ők „papáznak” egy hosszabb
  becézgető előjáték után (tragikus helyzetben: terhesség + betegség)

• Keresztes sápadt lepusztultsága, önmaga átszellemült kísértete
  • Éj királynő (ketrecben: élő hangon): Constanze manója/veszekszik
  • kézirat kották gondosan megcsinált paksamétája – Kulka
    elöl lapozza – szépen szólalnak meg
• az álarcos ember: Kulka a pirosló infúziós állvánnyal
• aktualitás: középszer kerül mindenhová – pályázat (majd
  Salieri összehívja a zsűrit, és lesz győztes – M. először nem akar
  pályázni) – de: S. felismeri a zsenit és ez zavarja! (Mit
  tudunk mi a hatalom által kinevezett „első karmesterek”
  borzalmas lelki világából? Hogy élik meg, hogy ők a kivételezettek,
  de mások a tehetségesek!? Ők kapják a jó kritikákat, az ő
  címlapképükkel adják el a lapot?!) Elismerik az eltaposandó
  zsenit, mint Salieri? Vagy magukat hiszik zseninek? Mit
  tudunk a halhatatlanságra (és persze pénzre, sok édességre
  és női tanítványra) vágyó kinevezettek belvilágáról??
• Shaffer: hogy nem így volt M. és S.? Persze, hogy nem! De nem is
  életrajzi drámát írt, hanem bulvárt, De: a végén ott van
  a dráma; ha hajlandók eljátszani
• Constanze: nem butuska; „odaadásában” megvetés; lázad, de
  hogy nézi mint közönség a vezénylő M.-ot! Kis eszes (magához
  való esze), önálló, akaratos
• József: nem egy császári császár; egy reflexionált császár; a kegy
  mögött tartózkodás; „kevesebb lelkesedés” – az orra hegyéig liberális
  patrónus, de mélyebben nem; távol az embertől, kivéve, ha az
  önmaga – a saját nagyvonalúságával [eltelt] uralkodó

 

Amadeus 2

• Fodor T. – rigorózus apa és rigorózus szabadkőműves/tanácsos
• Kulka a végén átölelve „öli” meg
• Keret: borotvás öngyilkosság
  • neve összekapcsolódik M.-tal. De S.-t a 60-as
    évektől fölfedezték – jó volt, de nem zseni
• Salieri: rendesen akar élni, hogy kiérdemelje az isteni kegyet

kirak egy jelmezt mint Krisztust, „ráfeszíti magát”
letép egy M. kottát és a nyelve alá teszi („áldoz”)
szenved

 

A jegyzetekből készült kritika: „A középszer lelke”, Élet és Irodalom LVIII, 27. sz. (2014. július 4.)

 

 

Othello/Zsótér

Nehéz színeset játszani

• elvesztettem zsebkendőmet
• magyar dalok
• Hiszékeny Dezső, Kemény Dezső Dénes
• Eperjes a címlapon
• laza beszélgetések – O. és J.          | az asztalnál ülve

– O. és D.      |

• Cassio – hektikus idióta, idegroncs, hisztérikus
• Jago – laza, cinikus, mindent megmutat
• „ne rágód rágd magad” – és tényleg rág
• semmi sem az, ami – kislányruhácska – szamócás kendő

– Jagónak is van kendője

• vége: mindenkinek ásványvizet tölt műanyagokba (J. kivételével)

| halottaknak is; Jago félig az ajtón kívül

• Szöveg = átirat, mai, egy-két eredeti átfésülve
• Duna, stb. – István a király; – de nem közvetlen politika
• viaszosvászonnal letakarva, ahogy ül az asztalnál
• virtuális halálok – csak ülés „nyaknyikkantás”
• = nyugodt, szenvedélytelen, élettelen nő
• = kicsit rágja a szája szélét (belekerül a szövegbe, D. mondja)
• külső nyugalom magára kényszerítve
• önreflexió = mondja el „fehéren-feketén”
• „néger” és „mór” keveredik
  ↓ negatív konnotáció
• „négercsók” Jago eszi
• „Ciprus” prospektus
• „kés v. tőr” – valami színes konyhai klopf – semmi sem az
• konyha, színes szalagfüggönyök, műanyag székek

//

• éjszakai öldöklés „sötétben”
• „Tartuffe”-jelenet; O. az asztal alatt, de előjön, látható és
  mégsem látható – ott van Cassio arcában
• idézet-intarziák magyar versekből
• Shylock – parafrázis szór szerint: „hát a nőnek nincs/szeme?…”
• a fekete/néger O. szexista – általánosítja a nőket

↓ erre mondja Emilia a Shylockot

• Welcome at/to Cyprus – rossz angolság
• „fűzfa”-dal is angol
• sokáig nem józanodik ki
• = lenyalt haj, barna öltöny – ing nélkül

– zokni nélküli félcipő

• részegjelenet, kivetkőzés – sliccén kidugja az ujját
• is obszcén, mozdulatok, üzekedés

tárgylagos dialógok

ejtett monológok, odavetett szövegek, laza

• nemzetbiztonsági kockázat = O.
• következő repülőjárat, a kajütben legyen ez meg az

Brabantio-ra mondhatnák, hogy NŐ (anya) úgyis mindent
megváltoztatnak – de ezt nem: legyen MÁS

és ő nem paródiafigura – bősz és dühös őszintén

• középosztálybeli, fehér, polgári… fizikai színtér
• átlag külső
• elegybelegy – bele van főzve minden; zöldség, hús stb.
  megy a levesbe sok minden

 

A jegyzetekből készült kritika: „W. S. és F. S.”, Élet és Irodalom LVIII, 49. sz. (2014. december 5.)

 

 

Figaro/Th. an der Wien

„Figaro házasssága, ahogy egy pszichiátria ápoltjai eljátsszák
doktor Almaviva vezetésével”

Terápia: Parsifal → Figaro – majd Ma: = előadás ↓

                                   ezzel megoldja, nem tudja végigvinni a szerepét

• eleje: terápia – szoba = kottákat ad nekik, irányítja
  őket, azok meg figyelik, kijátsszák, a felvonásvégeken
  összepakolnak és menekülésre fogják

1. vége: mindenféle ruhákat kidobálnak

II: vége: káosz: felborogatják a berendezést
rácsos ágy felborítva mint „zárt osztály”

• Grófné + Cherubino = intim, meghitt
• kettős játék, színház a színházban – nem új!
• kórus („lányok”) = csak a szereplők
  2. –”– III. felv. = „ápoltak”, körbehordják a matracot,

ziláltak, „bolondok”

• nem igazán működik – nincs ethosz
• Figaro és Gróf = 2 egyforma, sprőd hang, erős, átható

↓ neki jobban áll – arrogáns (az elején némában
vizsgálja az ágyán ülő Susannát)

• félúton áll meg – nem elég radikális, mondjuk a Gróf
  kifejezetten nem molesztálja a nőket
• felv – ágyakon ülve játszák el, nincsenek átöltözések,
  ez elvileg jó, de nagy belső hitel, átéltség, pszichológia,
  terápia [kellene] hozzá – ehhez nem jó rendező – felszín
• legvége: mindenki otthagy mindenkit, a nők összeállnak,

mind el – a Gróf marad egyedül –

• mindenki – erős gesztusok a hangzásban, régi hangszerek?
• Grófné (=Dorabella) – intenzív, tartás, nem bágyadt
• Susanna – szubrettes, de finom, nem főszereplő, gyengéden,

//

kiegyenlítetten formál, kerek alakítás

Senki nem „beteg” nem látszik se depresszió, se semmi

• Bartolo – ő látogató, Marcellinához jön – nagy tapsot kap
  ↓ magazint olvas, nem figyel oda, ide-oda megy
• szalag – rózsaszín, fentről leengedve
• galérián figyelik a többiek: mint betegek?

 mint társulat?

 mint mi?

• a pofonokat előállítják

↓ nem tud igazán szabadulni a konvenciótól

• Antonio – „kertész” – virágszálakat osztogat
• Susanna – kezében rózsával
• a nők a probléma – 2 Cherubin-dal

Figaro IV. felv.              | nők felsora-

| koznak

                                  ↓ világításváltás

• a gróf a végén női magazinképeket tapaszt az ágyrácsra
• korábban a többiek is a fülke üvegfalára
• kint csupasz fák – kert – derengő fény
• bent néha: rózsaszín „absztrakt” világítás
• néha elemel, stilizál de nem tudni az irányt

 

A jegyzetekből készült kritika: „Dr. Almaviva terápiája. A Figaro házassága a Theater an der Wienben”, Muzsika 58, 6. sz. (2015. június): 14–16.

65. június 4. 50

65. június 4. 50

Koldusopera

1960 E. Engel Wolf Kaiser Angelica Domröse Peter Kalisch (Peachum)

• királynő → miniszterelnök
• parlament, 120 síró csecsemő, 600 nyomorult
• Azerbajdzsán Ø
• teherautó belső fele – papírládák – rajtuk lépked Polly
• „dicsér-tessék”?
• reális alap – nem „átlátszó” ganéság; sem a pénzt (nem)
  hozó 2 tag, sem Polly „apád mivel foglalkozott?” –
  emberi viszonylatok – kevésbé elrajzoltak
• DE: Maxi és Polly is elvágja egy tag nyakát

↓ megrugdalja, véresre

↓ borotválkozás után nyissz – utána még ültetik a tagot

• RITMUS, gyors songok, ágyúdal gyors futólépés
• félrék: ne úgy álljatok, mint valami orosz darabban (önreflexió)
• London → város; Old Bailey – fogház
• nem „gagyi” – Peacockné nem teljesen elázott – modulálatlan

– Jenny – „elegáns”, polgári nő

• félrék: Hajduk: kimegyek takarásba

– pofon kintról csattan; 1x Börcsök: elkéstél

– ügyelő be a példánnyal, amikor M. megkérdezi

hogy Smith most melyik a szerepek közül?

• telefonon jön a felmentő ítélet; lazán veszi tudomásul
• Brown egy összegöngyölt szőnyeggel a vállán távozik
• „a szerelmi kettős” ütemszüneteiben varjak kárognak
• sok hatás, nem mind jelentéses könnyed, laza
• mondanivaló „elavult” – nem mond már annyit egy össze-
  fonódás, a bankalapítás, a kisipari rablás + nagyrablás
• vége: életjáradékot plusz belvárosi kedvezményes ingatlant kap,

De: nem felháborít! nem lázít, nem politizál! Kinevettet!

• NÉZŐTÉR – időnként ki is világosodik – de nem didaktikus

játékos, szórakoztató, bohózati – DE: emberi

//

• Bibliát a páholyból lekéri „azt a könyvet”
• vége előtti kivégzés: nézőtéren szétszórva
• nagy rendezői technika 2001 koronázási menet
• Finálé – SONG – komoly, de nem provokatív Múzeum-Parlament
• Nincs túlaktualizálva, csak önsúlyánál fogva
• nemzeti ünnep és beiktatás (min. elnök) váltakozik

↓ beutaló: márc. 14.

• énekhangok: Hegedűs D. kiművelt (böhöm, alsónadrág)

Pető Kata: árnyalt (ő: kicsit fád, 20-as évek)

• nem bíbelődik a sétabotba rejtett zárnyitó késsel

csak harsány ricsajos balhéval elvonja a figyelmet

• eső, esernyő, = csak ritmus-geg
• valamit isznak az esküvőn; Brown is: fényváltás, 1 pillanat, vörös
• nincs az, hogy „itt történt valami” = amikor nem figyel oda,

amikor M.-t letartóztatják

• kevesebb elidegenítés ↗ – több geg
• Mészáros Máté: nem szép v. csúnya, tohonya, kövérkés[en]

^{Ernst Busch}           pengeéles

• föltekerii 3x a kivégzőkötelet; M. kipróbálja a süllyesztőt
• forgó: P.nak: „hogy kerülsz ide?” „átléptem a forgón”
• szórakoztató – tanító tohonya melák
• ma már NEM a bankalapítás a legrosszabb – bár ma
  éppen úgy tűnik, hogy a bankok rabolják a legtöbbet –
  új botrányok még tán nem is volt az a próbák elején!

• BALOLDALI ANTIKAPITALIZMUS

• Hajduk – narancs a szájába
• Polly – ne mesélje el a Bárha-dalt előre,
  úgyis meghalljuk (Brecht) […] szent hanta prédikáció
• ATM automata mint Peacock oltára – imádkozik

 

Koltai Tamás
Koldusoperett

A cím nem lekicsinylő, hanem földicsérő, merthogy ma már elringató dajkamesének kell fölfogni, olyan mindennapos a főgengszter és a főrendőr összeborulása. Újdonság kell az embereknek, mondja Peacock, aki a koldulás művészetét tanítja, de mi az újdonság Brecht és Weill remekében? Az illetékes halogatja letartóztatni a bűnözőt, mert nem elég, hogy az üzletük közös, családi kapcsolatban is van vele a lánya miatt. Érdemes találgatni, a darabot mesélem-e vagy a heti aktualitást. Fölfedezni, hogy egy bankalapítással többet lehet ellopni az emberektől, mint egy bankrablással, a Questor-ügy fényében nem nagy szám. Szinte szégyen a valóságra nézve, hogy ilyen szemérmetlenül utánozza a művészetet.

Az 1928-ban bemutatott Koldusopera gyakran ütközött a valósággal. Az 1931-es Pabst-féle filmváltozat, amely sokban különbözik a színpadi eredetitől, az utolsó snitten a semmibe sántikáló nincsteleneket mutatja, miközben szól a Moritat (Cápa-dal) a mindent túlélő maffia csoport – rendőrfőnök, bűnöző, üzletember – közös munkaasztala fölött. Két év múlva jöttek a nácik, és betiltották a filmet. 1981-ben Ljubimov cekkeres öreg páriákat állított a fináléban – látszatra a rivaldához, valójában a társadalom pofájába. Fél év múlva a Nemzeti Színház teljes vezetőségét menesztették. A 2001-es előadás darabbeli koronázási menetét egy évvel megelőzte a koronamenet – a történelmi ereklye szállításának cirkuszi parádéja a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe –, és a Katona bemutatójáról kilépő néző találkozhatott a belvárosi aluljárót ellepő koldusokkal. A Brecht emlegette „igazi szegények” nem jöttek megzavarni sem az operett felvonulást a kiskörúton, sem a friss vígszínházi előadásban is szereplő nemzeti ünnepet a bemutató, március 14. másnapján. A betiltások kora lejárt. Annyi a különbség, hogy a mai Brechtben nem királynőt mondunk, hanem miniszterelnököt. (Aki bár meg van koronázva, de a múzeumi díszletben elmondott hantaprédikációját szintén nem az igazi szegények zavarták meg, csak kósza tiltakozók.) A darab végén már csak derültség tárgya, hogy a keblére ölelt bűnözőnek az államhatalom nem Marmarel várát adományozza, hanem kedvezményes árú belvárosi ingatlanokat.

Nehéz a Koldusoperával fölháborítani, ha a néző élettapasztalata az unalomig egyezik azzal, ami a darabban van. Ha a mindennapi valóságtól undorodva elfordítja a fejét, a színpadon látottaktól fog vérszemet kapni? Ugyan. Ezúttal a geg az, ami felszabadít. Az összekacsintás. A felülemelkedés operett országon. A rendőrfőnök, amint vállán lazán átvetett, lopott perzsaszőnyeg ajándékkal távozik gengszter-üzlettársa esküvőjéről. A naiva nej Polly, amint egy csuklómozdulattal elnyisszantja az engedetlen bandatag torkát. Az ájtatos kizsákmányoló Peacock, amint reggeli korálját az ATM-oltár elé térdelve énekli el.

Bodó Viktor rendezése és a Vígszínház – a Szputnyikkal közös – előadása attól frenetikus, hogy a Brechtre és Weillre is jellemző maliciózus kedélyt teljesen szabadon, sziporkázó ötletességgel, az elidegenítő effektust – állandó önreflexióként – mint ironikus fricskák sorozatát értelmezi, ugyanakkor tökéletesen „darabszerűen” vezeti elő. „Dicsér-tessék?”, kunkorodik föl a tiszteletest üdvözlő hang. Maxi kioktatja Pollyt, hogy ne mondja el előre a songja brechti magyarázatát, úgyis kiderül a dalból. Ugyanő elhessegeti a szereplőket, ne álljanak köré, mint egy orosz klasszikusban (mint A revizorban ugyanezen a színpadon). Egy-egy színész leállítja a játékot effektek elmaradása vagy késése miatt, esetleg közli, hogy hátramegy a takarásba. Ezek a léhaságok jóféle kizökkentő elemek, miközben a dramaturgia struktúrája szigorú és a karakterek körülhatároltak.

Színpadképnek adott a hodály (Balázs Juli), ami jóformán üres tér, de a galériája rekeszekre osztott reálhelyszíneknek is megteszi. Belefér háttal egy teherautó platója, lerakosgatott dobozokkal, amelyek alkalmi songpódiumnak is jók. Kifolyik olykor a játék a nézőtérre, feljön ott a világítás, de oktató célzat nélkül, ahogy a songok előadásában is mértékletes a dobbantó, villogó tekintetű fenyegetés, senki sem akarja azt az érzetet kelteni, hogy mi vagyunk azok a gazemberek, akik itt ülünk a zsöllyében, és hagyjuk ezt a disznóságot. Ráadásul el van énekelve a darab, igen magas színvonalú hangszeres (Dinnyés Dániel) és vokális kivitelben. A hangok tökéletesen elégségesek, néha „túl jók”, ami némelyeknek zavart okozott. A Pollyt játszó Pető Kata hangszínében, volumenében és technikájában választékosabb igényt is kielégíthet annál, amit a vékonyabb, egyenesebb, vibrato nélküli hangtól a „kabaré stílus” megkíván, előadásmódja ettől „operettes” lesz – de milyen legyen egy koldosoperettben? Fád, szinte mimikátlan, mégis energiadús, kissé az egykori moziszínésznőkre hajazó Pollyjának egyébként is különös tartása, jelenléte és ereje van. Azzal a természetes negéddel tud elmulasztott családi kérdéseket föltenni a siralomházban ülő Maxinak, amely már csaknem részvétnek hat.

Akik megengedő elismeréssel említik, hogy Bodónak volt mersze olyan alkatú színészre osztani Bicska Maxit, mint Mészáros Máté, nyilván nem ültek ugyanezen a nézőtéren fél évszázaddal ezelőtt, 1965. június 4-én, amikor a Berliner Ensemble előadásán a nála kétszer testesebb tohonya melák, a robusztus Wolf Kaiser játszotta a szerepet. (Oroszlánként való rács mögötti járkálásából négy hónappal később Gábor Miklós merített ihletet a Madách színházi bemutatón.) Mészáros halkságában is fenyegető, pengeéles, minden kitelik tőle, amit váratlan pengehasználatával kétséget kizáróan bizonyít. Hegedűs D. Géza sorozatban ontja a jobbnál jobb alakításokat, nem mellesleg remekül énekel. Peacockja tobzódik a karakter büszkén vállalt testi-lelki gátlástalanságában, abban a pofátlan agresszivitásban, amellyel a legalantasabb üzletből, a szegénységből és az álrészvétből meggazdagodva enged meg magának morálprédikációt, ráadásul a társadalom arcába vágott kioktatásában még igaza is van. Börcsök Enikő parádés Peacockné, nem az alkoholizálást, hanem a nyers, újgazdag urizálást és fölényt teszi meg a figura alapjának. Járó Zsuzsa Kocsma Jennyje is az úrinővé avanzsált konzumnő flegma közönségességét vegyíti mélyről jövő, már-már intellektuális iróniával. Réti Adrienn szúrós, rajcsúros, remek Lucy. Hajduk Károly egyenesen fenomenális Tigris Brown, kevesen tudnak a „szerepjátszás” nélküli jelenlétből, a képmutatást elkendőző politikai cinizmusból, egészen pontosan napjaink emblémájából, a hivatalnoki pofátlanságból ilyen lazúros portrét rajzolni. Az eddig említetlen szputnyikosok – Jankovics Péter a snájdig Cápa-dallal, Kurta Niké, Rainer-Micsinyei Nóra, Király Dániel, Szabó Zoltán, Kárpáti Pál – csak a sorsukkal, független létük veszélyeztetettségével rínak ki, noha ugyanazt tudják, mint a „függők”.

Az Eörsi István-fordítást házilag továbbíró előadásban finom szövegalattik éltetik tovább Brechtet. A szerelmi kettős alatt varjak kárognak. Az egyik páholyból kérik le „azt a könyvet” – a Bibliát –, hogy mint kézenfekvő etalonból cinikusan idézzenek belőle. A végső felmentő ítélet telefonon érkezik fentről. Nincs nagy cécó, parádé, látványos ünneplés: ez a dolgok természetes rendje. A hatalommal összefonódott bűnözőt muszájból letartóztatják, de sohasem ítélik el. „Így lesz a vége mégis hepiend.”

(Brecht – Weill: Koldusopera – a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság produkciója)

Eredeti megjelenés: Élet és Irodalom LIX, 14. sz. (2015. április 3.)

 

[1] Kurzívval a bekarikázott részeket jelöljük, szögletes zárójelet azokon a helyeken használunk, ahol bizonytalankodtunk a kiolvasásban. A szerk.