Stuber Andrea: A becsület ennél mégis többet ér

2in1 kritika: Beckham – Anglia legnagyobb szexbotránya; Szajré – Thália Színház
kritika
2024-02-12

Az sem lehet egyszerű feladat, hogy a Tháliának – vagy akár a többi szórakoztató, kommersz, bulvár jelzővel illethető színháznak – minden évadban kell találnia négy-nyolc olyan színdarabot, amely felkínálható a könnyebb műfajt preferáló közönségének. Érthető, sőt helyénvaló, ha ezenközben a színházvezetés a prózai műfajon belül is változatosságra törekszik. Ebben az évadban a Thália Színház indulásként két bemutatót tartott, egyiket a nagyszínpadon, másikat a Télikertben. A Beckham már-már taszítóan durván szatirikus vígjáték, a Szajré pedig szeleverdi krimiparódia, vagy talán inkább morbid, abszurdoid fekete komédia.

Beckham. Fotók: thalia.hu

A művek szerzői nem ismeretlenek: a húzónév-címmel operáló Beckham-et a cseh Petr Zelenka írta (Bendi Balázs fordította), akinek első, Hétköznapi őrületek című darabja Gothár Péter rendezésében szép szériát futott 2005-től a Kamrában, utóbb a Tháliában is, Béres Attila által jegyezve. A Szajré a főként az Amit a lakáj látott a kulcslyukon át című darabjáról, valamint szörnyű haláláról ismert Joe Orton szerzeménye. (Alkotó- és élettársa, Kenneth Halliwell verte agyon kalapáccsal.) A színre vivők is bejáratottak: a Beckham-et rendező, a Tháliában nem először dolgozó Keszég Lászlóról feltételezhető, hogy a miskolci színházi műhelyből érkezvén nem mutatkozik közönyösnek a színdarab társadalomkritikai élével szemben sem, a Szajré-t kiállító Szervét Tibor pedig a maga gazdag színészi tapasztalatával bizonyára hozzásegíti kollégáit ahhoz, hogy sziporkázzanak.

Ehhez képest azonban egészen könnyen támadhat az a benyomása az embernek az előadások láttán, hogy ha bárki más rendezte volna meg itt, akkor is pont ugyanilyenek lennének. Valami langy tháliássággal átitatottak. Aminek talán csak egyvalami nem szerves része: az a minuciózus, gazdag, hangulatos enteriőr, amelyet Bagossy Levente tervezett a Szajré becsületesen is jómódú főszereplője (Szabó Győző) házához. Még el sem kezdődik a játék, de már megcsodálhatjuk a nézőtérről a szép falburkolatokat, a nem „fapados” koporsót a színpad közepén a benne fekvő decens halottal, és pompás luxusként a trónra emlékeztető szobavécét. Ennél csak egy lenyűgözőbb darabot figyeltem meg a produkcióban: Gubás Gabi ápolónőjének szabályszerű „kismamacipőjét”, a kivágott orrú, magas szárú, fűzős, fehér vászoncipőt, amelybe – nyilván a gyorsabb átöltözés kedvéért – oldalcipzárt is építtetett Bujdosó Nóra jelmeztervező.

Beckham

A szintén Nagy-Britanniában játszódó Beckham-hez Árvai György díszlettervező modern vonalú, kietlen, világosszürke belteret adott, amelynek nincs személyes élettér jellege, noha az előadás avval kezdődik, hogy a főszereplő – aki nem David Beckham, hanem Max Clifford (Görög László) – hazaérkezik a lakásába. Télikabátja alatt pizsamát visel, annak felsőjét is leveszi hamar, így vehetjük szemügyre a méretes meztelen hasával, amíg telefonál. Mielőtt belefognánk vele a beckhamos akciójába, meg kellene neveznem, hogy kicsoda ő, vagyis mit csinál, de erre nincs pontos szavam. Nem újságíró, hiszen nem ír, legfeljebb szalagcímeket. Nem is szerkesztő, mert nem foglalkozik a cikkekkel. Médiamenedzsernek titulálja az előadás színlapja, de valószínűleg lennének adekvátabb kifejezések a munkakörére, ha nem is feltétlenül a hírhamisító (de, az is), mégis valamiféle negatív spin doctor: sajtómágus, hírbűvész, szócsűrő, informázó, botránypuffasztó, sajtósebész vagy szószóró. Mindenesetre ő az, aki felel, megfizet és kipofoz (mármint nem tettlegesen) olyan sztorikat, amiket aztán a brit bulvárlap, a The Sun szisztematikusan címlapon tarthat minél több héten át, növelve az eladott példányszámot.

Görög László alakításában ez a figura meglehetősen közönyösen praktikus és pragmatikus. Nem érzékelni semmi szeretnivaló vonását, amely legalább megmagyarázná, hogy miért ragaszkodnak hozzá emberek: kuncsaftok, a nyolcas ikrekkel rekordterhes fiatalasszony (Sóvári-Fehér Anna e.h.), az exkluzív exfeleség (Csarnóy Zsuzsanna), baráti szaktársak, a magabiztos főszerkesztő (Csőre Gábor), a lenge feltörekvő slapaj (Mózes András), az amerikaias hírdíler (Bede Fazekas Szabolcs). Eléggé indokolatlannak és reflektálatlannak hat Maxtól az is, hogy mélyen felháborítja, ha a nagyközönség ignorálja őt, amikor épp az igazságot akarja szétkürtölni egy olyan esetről, amelyet ő maga indított el a hazugság útján.

Szajré

A Szajré-ban történetesen szintén gazemberségnek lehetünk tanúi. A mutatós ház egy családé. A három napja elhunyt, s azóta szakszerűen bebalzsamozott asszony fekszik a koporsóban, mellette férje búsong és révedez (a vékonyka lófarokkal felszerelt Szabó Győző), valamint a fiúgyermek (Hevesi László) és a szívesen továbbszolgáló ápolónő (Gubás Gabi). Szabó Győző és Hevesi László simán elmennek apa és fiának: erős csontozatú, kidolgozott testű, komoly fizikai erejű, nagyfejű férfiak. (Az előadás egyetlen elragadó poénja számomra az, amikor Hevesi László a ravatalt lebontva majdnem nekiáll egy szabályos szertornagyakorlatnak a koporsótartó két elemén mint korláton.)

Ugyanakkor fontos különbség köztük – bár ez szemre nem feltűnő –, hogy az apa a végtelenségig tisztességes és törvénykövető, a fiú pedig épp egy strapás bankrablás zsákmányának elrejtésével foglalatoskodik. Tettestársa Jaskó Bálint, a bohém benyomást keltő temetési vállalkozó. Ők ketten szaladgálnak, pánikolnak, pakolásznak, dugdosnak hol pénzestáskát, hol bankjegyköteget, hol kicsomagolt múmiát. Titkos riválisuk Gubás Gabi minden hájjal megkent ápolónője, akinek szintén nincsenek skrupulusai, ha jómódú férjre vagy bármi más ingó és ingatlan vagyonra lehet szert tenni. Gubás Gabi egyrészt gyönyörű – különös módon egy olyan, csillogó hátdekoltázsú fekete estélyiben, amit egy nála jóval idősebb és alacsonyabb hölgy szolid ruhájának mondanak –, másrészt stílusos lendülettel törtet hősnője céljai felé. Amelyek között első a sorban az, hogy le ne bukjon. Zayzon Zsolt ugyanis a gázművek munkatársának álruhájában, álbajuszban és álszemüvegében nyomoz a bankrablás ügyében. (Az előadás másik poénja, amit méltányoltam: Zayzon Zsolt főfelügyelő talál a földön egy műszemszerű golyót, amit vizsgálgatni kezd. A füléhez emeli, és nem a golyót kezdi rázni, hanem a fejét.)

Szajré

A Szajré humorfelhozatala, gegkínálata az ízlés széles skáláját teríti, olykor túl is lóg a határon. (És némiképp hosszabbra is nyúlik a játék, mint amit egy könnyű estétől elvárnánk vagy elfogadnánk.) Evvel szemben a Beckham nem annyira a poénokban hordozza a szórakoztatás lehetőségét – attól tartok, egyetlen vicces pillanatra sem emlékszem –, hanem magában a konstrukcióban. Azt beszéli el, hogy a bulvársajtó, vagy talán pontosabb lenne szennysajtó megnevezéssel illetni, miként működik. Sajátos esetben pont úgy, hogy épp azt tréfálja meg és szedi rá, aki hivatásszerűen működésbe hozza. A Görög László játszotta szakember ugyanis egy pletyka nyomán eladja a Spice Girl-ös pólót viselő Rebecca (Czakó Juli) habosított történetét lapfőszerkesztő barátjának, Csőre Gábornak. (Ez a Rebecca vékony cérnaszállal kötődik a színésznő által nemrégiben eljátszott Roxie Harthoz a Chicagóból.) Az évszázad sztorijáról van szó, arról, hogy David Beckham megcsalta feleségét a gyerekei bébiszitterével. Ezt a témát Görög László irányításával úgy dolgozzák fel a sajtómunkások, a folyamatosan magas példányszámot célozva, hogy pontosan megtervezik, mikor milyen hamis információval bővítik, menetrend szerint hová, milyen orgánumba, tévéshow-ba küldik a főhősnőt, ütve a vasat. Nem számít, hogy nem igaz, amit hírelnek – szögezi le Görög László mint spiritus rector –, az a lényeg, hogyan hangzik.

Mivel a sajtónak ez a fajta, kampányszerű lejárató működése nálunk sem ismeretlen, betudhatjuk érdeméül a Thália Színháznak, hogy megvilágítja a közönség számára ezt a mechanizmust, ezt a gátlástalan gyakorlatot. (Remélem, hogy az origo.hu főszerkesztője szakmai érdeklődésből megnézi a Beckham előadását is, nemcsak a Nemzetibe jár premierre.) Mindazonáltal a színházban mindig oly izgalmas ráismerési élmény nem teljesen hiánytalan. A brit médiának ez a szegmense ugyanis piaci alapon funkcionál. A magyart viszont politikai szándékok tartják életben. Nálunk nem az olvasók, hanem a megrendelők fizetnek. Itt az anyagi feltételeket kormányunk adóforintokból biztosítja állami hirdetések révén, hasznot hajtva az arra kijelölteknek. Ami súlyos különbség, egyben nagy könnyebbség a mi közpénzből hizlalt orgánumaink számára. Irigyelheti is az angol bulvársajtó.

Mi? Petr Zelenka: Beckham – Anglia legnagyobb szexbotránya – Bendi Balázs fordításában.
Hol? Thália Színház
Kik? Szereplők: Görög László, Czakó Juli, Csőre Gábor, Árvai Gábor, Mózes András, Csarnóy Zsuzsanna, Balaskó Bence e.h. Bede-Fazekas Szabolcs, Sóvári-Fehér Anna e. h., Domokos László, Udvarias Nóra. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Szűcs Edit. Zene: Márkos Albert. Dramaturg: Enyedi Éva. Rendező: Keszég László.
Mi? Joe Orton: Szajré – Speier Dávid fordításában.
Hol? Thália Színház
Kik? Szereplők: Szabó Győző, Gubás Gabi, Hevesi László, Jaskó Bálint, Zayzon Zsolt, Bell Márton e.h. Díszlet: Bagossy Levente. Jelmez: Bujdosó Nóra. Dramaturg: Bendi Balázs. Koreográfus: Gyulai Júlia. Rendező: Szervét Tibor.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.