A Stúdió K Színház kocsmaszínházként aposztrofálja legújabb bemutatóját, még ha kissé homályos is ez az elnevezés, hiszen sem a nézők, sem maguk az alkotók nem igazán tudnak mit kezdeni ezzel a kifejezéssel. Sok jó ember kis helyen is… – talán ez az élmény adja vissza leginkább a kocsmahangulatot.

Fotók: Dömölky Dániel

Bár manapság nem egyedi eset, még mindig újdonságként hat, ha egy produkció előtt az előadáshoz szóló útmutatót, jelen esetben túlélési útmutatót kap az ember. A túlélés kulcsa eszerint a fogyasztás – ha már kocsmaszínház. Aznap, amikor az előadást néztem, csupán néhányan ettek-ittak a produkció közben, ők is többnyire bátortalanul. S bár a túlélési útmutatóban egyértelműen szerepel, hogy előadás közben is lehet italhoz jutni, erre senki nem vállalkozott. Talán túlságosan belénk ivódott az a legtöbb színházban a hangosbemondón keresztül elhangzó mondat, hogy „A nézőtérre ételt-italt bevinni tilos.”

De hát ez most nem a klasszikus értelemben vett nézőtér, annál is inkább, mert az események a Stúdió K előterében zajlanak, s a szereplők végig a székek között cikáznak. Kovács D. Dániel remekül használja ki a teret és a színház adottságait. Ez nem csak az előtér szokatlan elrendezésében mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy a többi helyiséget használja: amikor Prudencia Hart (Pallagi Melitta) a darab szerint a mosdóban sír, akkor tényleg a mosdóból halljuk a hüppögését; amikor pedig Prudencia és Colin (Lovas Dániel) egy közeli táncház zajaira lesznek figyelmesek, akkor az alkotók a táncház helyszínéül szolgáló színházteremből tűnnek elő. Sőt, az egyik jelenetben még az előtér egyik állandó díszeként szolgáló báb is szerepet kap. A legkülönösebb formája a tér használatának az a jelenet, melyben Prudencia eltéved éjjel, s találkozik a siratót éneklő özveggyel (Homonnai Katalin): Samudovszky Adrián – aki legtöbbször narrátorként kommentálja az eseményeket és keretbe foglalja a látottakat – beinvitál minket a színházterembe, ahol teljes sötétség és óriási füst van. Az alkotók rendkívül közvetlenek a nézőkkel, ez is kocsmaszínházi sajátosság, bár (még) nem jön annyira természetesen, s arra kérnek minket, hogy a telefonunkkal világítsunk a misztikus hangulatú teremben. A nézők így tulajdonképpen részesei lesznek az előadásnak, sőt, fontosnak érzik magukat, még ha annyira sokat nem is javítanak a helyzeten a telefonok fényei. Ettől függetlenül nemcsak a térkihasználás, hanem az atmoszférateremtés szempontjából is rendkívül izgalmas jelenet ez, ami nagyban hozzájárul az átszellemüléshez, és annak a misztikumnak a befogadásához-elfogadásához, ami a későbbiekben várja a közönséget.

A köd azonban nemcsak a misztikumra utalhat, hanem fizikai megtestesítője is a balladai homálynak. Spilák Lajos ironikusan vezeti fel az előadást, s többször kihangsúlyozza, hogy amit látunk, az csupán egy történet. Később több, egymásnak ellentmondó információt ejtenek el a szereplők arról, hogy amit látunk, az ballada vagy sem. Még a definíció is elhangzik, hogy mindenki biztosan fel tudja idézni, mik is a ballada jellemzői, s eldönthessük, hogy melyik műfajba sorolnánk a művet. A Prudencia Hart legszembetűnőbb balladai vonása talán a verses forma: a szöveget páros rímek díszítik, amik gyakran humorforrásként is szolgálnak. Závada Péter szövege tele van nyelvi humorral, talán kissé túltelített is, ám a verses forma egyáltalán nem hat erőltetetten, sőt, pont annyira idegeníti el a nézőt, hogy tényleg csupán egy történetként tekintsen a látottakra.  Éppen ezért van többletjelentése annak, mikor Prudencia és az ördög (Nagypál Gábor) találkozásakor elmaradnak a rímek. Az előadás világa tulajdonképpen a való világ inverze: a nem normális, vagyis a verselés a normális; a normális, vagyis a prózai beszéd pedig a nem normális. Nagypál Gábor ördöge sem a klasszikus értelemben vett ördögfigura: kíváncsi, tudásra éhes, játékos, s legfőképpen humoros. Az előadás egyik legszórakoztatóbb jelenete az, mikor az ördög megmutatja Prudenciának, hogy tényleg bármilyen alakot ölthet: tevét, virslit, flamingót, tojást, tükörtojást, majd szút imitál, saját magát sem teljesen komolyan véve. A játékosság és a gonoszság – hiszen mégiscsak elrabolja Prudenciát, s mikor az meg akar szökni, lenyeli a kulcsot – együttese Nagypál játékának erénye; az egyik szinte észrevétlenül csúszik át a másikba, mígnem teljesen elválaszthatatlanná válnak.

A játékosság más módon is megjelenik a produkcióban: a túlélési útmutatóban a néző arra kap utasítást, hogy írja fel egy cetlire egy rémálmát, és dobja be a pulton található kalapba. Az előadás szinte egészében ott motoszkál az ember fejében, hogy mégis mire kellenek majd a rémálmok, hiszen a választ csak az előadás végén, Prudencia a pokolból való elmenekülésekor kapjuk meg. A szabadulás csak úgy lehetséges, ha keresztülmegy az eddigi összes rémálmán. Nemcsak az a különlegessége ennek a jelenetnek, hogy a nézők rémálmai lesznek Prudencia rémálmai, hanem az is, hogy a kiválasztott rémálmokat – az előadás formájának megfelelően – versbe szedve olvassák fel a szereplők. Ez a megoldás rendkívül ötletes, hiszen így az alkotók összekacsintanak a nézőkkel, létrejön valami, ami tényleg csak egyetlen este látható; valami, ami csak az adott este nézőié és az alkotóké.

Talán ez az összekacsintás, az előadás alakításának – még ha csak egy jelenet erejéig is – élménye teszi igazán szerethetővé a Prudencia Hart különös kivetkezésé-t. A cselekmény izgalmasnak vagy fordulatosnak éppen nem mondható, s az előadás tempója több ponton talán egy kicsit lassabb is a kelleténél – például a nyúlálarcos bulijelenetnél –, de egészében nézve a produkcióra mégis a szerethető szó illik leginkább. Pallagi Melitta Prudenciája is ilyen: szorongó természetével, a pokol topográfiája iránti különös lelkesedésével, fejbekólintás-szerű ráeszméléseivel hamar az ember szívébe férkőzik.

A Stúdió K kocsmaszínháza kétségkívül izgalmas vállalkozás, még ha vagy éppen mert gyerekcipőben (is) jár ez a műfaj Magyarországon. S bár billeg a produkció az olykor öncélú baromkodás és a minőségi szórakoztatás között, végül inkább az utóbbi felé billen a mérleg. S ha maradnak is fehér foltok a cselekményben, az nem több, mint balladai homály.

Mi? David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése
Hol? Stúdió K Színház
Kik? Játsszák: Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Nyakó Júlia, Pallagi Melitta, Samudovszky Adrián, Spilák Lajos, Szabó Sipos Ágoston. Szövegkönyv: Závada Péter. Zeneszerző: Szabó-Sipos Ágoston. Technikus: Berta Ninett. Asszisztens: Mátyás Viktória. Rendező: Kovács D. Dániel