Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd és Big D/Berta Csongor) meg a nézőtéren át. A fura nevű, terhelt sorsú, nyomorító függésekbe kényszerült kisgyerek elárvultan toporog a hagyományos díszletelemek nélküli térben. Mint ahogyan végigtoporogta az előadást is. Lévén a Bojz leginkább az ő toporgásáról, az ő toporogva létezéséről szól.

Fotók: Kuttner Ádám

Úgy is mondhatnám, hogy Dohy Balázs rendezőnek, Varga Zsófia dramaturg előkészítő munkája nyomán, sikerült színházi eszközökkel életet lehelni a színházi szempontból kényes témájú és kockázatos hangszereltségű szövegbe. Merthogy nagyon el lehet rontani a társadalmi érzékenységünket ébresztgetni-fejlesztgetni-élesítgetni kívánó darabokat – a megírásuk során is, és az előadásuk során is. Első hallásra az alapmű kevésbé tűnik érdekesnek, legalábbis az én füleimnek: Somorjai drámája részben (anyagismereti fedezettel) szociologizál, részben (művészetakarási küldetésből) lírizál. Bár bőven el tudom képzelni, hogy más füleknek meg éppenhogy kedvükre való lehet ez a szocio-líriko kombó.

Az alaphelyzet – miként a valóság – szomorúan egyszerű: kiskorúak nyomora a nagykorúak világrendjében. Heinét még éppen nem vették gyámsági felügyelet alá. A bátyját, Gábort már igen. De ő meg hazaszökött az otthonból. Bár a „hazá”-t neki inkább a cigányfiú Big D társasága jelenti, és nem az úgynevezett családi kör (amelyen belül a kisebb testvére egy ízben, más egyéb híján, macskatápot eszik). A cigány szereplő eljátszása itt, ezen az előadáson, hál’ istennek, nem cigánykodás: a rapperként is működő Berta Csongor nem parodizálja a cigány beszédet, hanem megteremti annak színházi párhuzamát. Értjük és halljuk, miközben nincs semmiféle rossz mellékíze ennek az értésnek és ennek a hallásnak. Jól működik egymás mellett ez a két karakter: az alkatilag nehézkesebb Urbán Richárd és a gumilabdaként ide-oda pattogó Berta Csongor. És ugyanez a párjáték bomlik ki az érzelemklisékből összefércelt anyát játszó Szalontay Tünde és a férfikarikatúrává pumpált nevelőapát megtestesítő Hajduk Károly között is.

Hol közvetlen, hol közvetett hozzáférésünk van az előadás szereplőihez, valamint azok részben közös, részben eltérő világaihoz. A Bojz cím azt jelenti, hogy egyrészt mi látjuk a gyerekszereplőket, ők pedig a felnőtteket, másrészt éppen ezért azt is látjuk, hogy ők (a kiskorúak) miként látják őket (a nagykorúakat). Így tehát a színházi értelemben hasznos, működőképesen stilizált gyereknézőpont közvetítésével kapunk képet az anyáról és a nevelőapáról. Ez a kép pedig jócskán túlrajzolt, köszönhetően Szalontay és Hajduk egymást kiválóan kiegészítő játékának: az egyik oldalon az anyai és asszonyi függőségeinek kiszolgáltatott, párhuzamos kötöttségében önkínzóan lubickoló Angyalka, a másikon a Papa névvel ellátott, az élet és a lélek dolgairól kereken, sőt súlyosan fogalmazó, ezenközben mindvégig hátizsákot cipelő, jobban mondva viselő támasztékember. Egyszerre paródiák és személyiségek. Individualizált paródiák.

Az átgondoltan letisztult szerkezetű (látvány: Izsák Lili, Tyler Szonja) játszótér világító elemekkel keretezett és a játékkal párhuzamosan létrehozott hangeffektekkel (sound-designer: Tóth Barnabás) telehintett körében váltogatják egymást a szereplői csoportok: van, hogy a kiskorúak érzelmi játszmáit követjük – ekkor szociologikusan realista a kör; és van, hogy a nagykorúak biobábelőadását csodáljuk – ekkor parodisztikusan pulzál a játszás köre. Heine ebben a két övezetben mozog, ezek között közlekedik, mígnem végképp egyedül marad a körben.

Végső soron ezt az egzisztenciális tapasztalatot hozza ki a Szkénében megvalósult SzínMűHely előadás a Staféta-díjas darab lírizált realizmusából.

Mi? Somorjai Réka: Bojz
Hol? Szkéné Színház – SzínMűHely Produkció
Kik? Szalontay Tünde, Hajduk Károly, Erdős Lili, Urbán Richárd, Berta Csongor. Látvány: Izsák Lili, Tyler Szonja. Dramaturg: Varga Zsófia. Produkciós vezető: Mayer Dániel. Rendező: Dohy Balázs.