Napról napra

Gigor Attila tehetségesen uralja a színpadot, de nem uralkodik a szellem felett.

…mindannyian disszidálunk a diktatúrából egy másik térbe, az erdő független, „svájci” világába.

Frenák nem beszéli túl a történeteit, nem az utazás toposza a fontos számára.

…a kórus nem győzi ismételgetni visszatérő, alázatos replikájában, hogy a hatalom szolgálatában nem is vágyik több szabadságra.

Üzenete lélekrajz (emberi ösztökéink fura szövedéke), formája (a rudakkal) szemléletes és világos.

… mi lesz azokkal, akik nem látták a filmet, nem olvasták a regényt?

Egyszerűen képeket nézünk, mint Johanna, a hozzá és a történethez fűződő viszonyunk nem jöhet létre.

Jónás Zsuzsa figyelemre méltó munkája az atmoszféra megragadására tör.

…összességében anti-roadmovie: utazás helyett a nem-utazásról szól, filmes helyett pedig – akárki akármit mond – színházi élményt ad.

KGP megrögzött dekonstruktőr. Olyan, mint az a kisfiú, aki játékainak nem rendeltetésszerű használatában leli élvezetét.

Mintha a rendező egyszerre írna elő személytelen és személyes játékmódot a színpadra lépőknek…

Olyan világot ábrázol, amelyet mindenestől átitat a politikától függő fortélyos félelem…