A precízen ábrázolt szereplők és ütős párbeszédek ellenére elsősorban a nonverbális kódokban, az előadás hangulati síkján hat legerősebben ez a „családi együttlét”, ahol a fizikai összezártság ellenére minden valódi közelség csak pillanatnyi illúzió, önáltatás lehet.
Tizenöt éve vagyok a Forte tagja. Előtte is volt élet s azon kívül is van. Ha hívnak máshova, ami vonzó, kihívás és egyeztetni is lehet, megyek. Ez nem egy kommuna, hanem egy társulat, egy olyan erős mag, amire mindig is vágytam.
A híres Petőfi-dagerrotípia elforgatva, feje tetejére állítva látható a Stúdió „K” bemutatójának plakátján, amelyről két nő néz felénk. A két nő valójában egy: Szendrey Júlia. Egyikük a hamvasan ifjú Petőfiné, a másik a „nemzet özvegyének” hálátlan szerepe elől újabb házasságba menekülő Horvátné. A Fodor Tamás rendezte előadás elsősorban rá fókuszál, de megidézi Petőfit, továbbá a…
Zavarba ejtően megmagyarázhatatlan, s mint ilyen, végtelen számú allegorikus interpretációra inspirálja a nézőt a Kosztolányi Dezső Színház legújabb, A Föld fia című előadása. A darab Gunilla Boëthius svéd újságíró, drámaíró és író azonos című drámájának a színpadi adaptációja, melynek ősbemutatója 2005-ben volt a szerző hazájában, magyar nyelven pedig 2022 decemberében, a szabadkai társulat színpadán láthatta…
Csernai Mihály (1997) egyetemi hallgató, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának egykori elnöke, jelenleg Marosvásárhelyen él és tanul Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, doktorandusz, Budapesten él Papp Tímea (1975) kritikus, kulturális menedzser, Budapesten él Rihay-Kovács Zita (1976) jogász, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója, Seregélyesen él Ring Orsolya (1975) történész, egyetemi oktató, Budapesten…
Az állami tulajdonba vétel gazdaságilag stabilizálta a színházakat, ugyanakkor teljesen új működési, művészeti struktúrát teremtett, amely a következő évtizedekben lényegében változatlan maradt. Mindez azt is jelentette, hogy a színházak állami szubvenciót kaptak, azaz nem profitorientált vállalkozásként működtek, dolgozóik állami alkalmazottak lettek, helyáraikat viszonylag alacsonyan állapították meg, így a közönség széles rétegei engedhették meg maguknak a…
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház honlapja szerint „ez a színház arany korszaka, van mire büszkének lenni”.[1] Az állítás első felét eltúlzottnak érzem, a jelző helyett inkább az „ígéretesen ívelő” szerkezetet használnám, a másodikkal viszont maradéktalanul egyetértek.
A Miskolci Nemzeti Színház helyzete azért speciális, mert nem sajátos profilú művészszínházként, hanem a szó igazi értelmében vett népszínházként vált fontos műhellyé. Hogy ennek mibenléte érthető és áttekinthető legyen, fel kell vázolnom azt a működési struktúrát és azt a művészi állapotot, amely Miskolcon a járvány kirobbanásáig létrejött.
Minden közpénztámogatásból alanyi jogon részesülő állami és önkormányzati színház foglya az államosítással kialakított, bár azóta sokat finomodott körülményeknek. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az elmúlt harminc évben sok változás történt, ezek azonban elfedik a lényegi azonosságot. Azt, hogy az állam szerepének növekedése jellemzi az utóbbi időszakot, nehéz lenne tagadni.
Az 1990–1994 közötti időszak számos kihívása között szerepelt a kulturális demokrácia jogi kereteinek és intézményi feltételeinek kialakítása úgy, hogy a közösség tagjainak a kulturális értékekhez, termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférése megmaradjon. Az előbbi egyrészt tulajdonosi és mecénási attitűdöt igényel, másrészt a politikai hatalom önkorlátozását teszi szükségessé. Utóbbinak feltétele az aktív kultúrpolitika, a piaci folyamatokba történő…
