Ami ekkor/itt jelent meg: Folyóirat

Színház / Politika / Morál

2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete nemcsak fenekestül felforgatott mindent, amit az európai ember egy a háború nélküli világról és a béke betonszilárdságáról eddig hitt vagy hinni vélt, de hatása pillanatok alatt begyűrűzött a kultúra területére is, morális kérdések tömegével szembesítve az agresszor szerepében fellépő Oroszország művészeit, alkossanak akár otthon, az anyaországban, akár…

Hermann Zoltán: A király tapsol

Bulgakovról, Molière-ről és a színházról

A komikumnak Molière és Bulgakov szerint mindig tartalmaznia kell a kinevetett tárgy, magatartás fonákját is. De ha a dolgoknak eltűnik a fonákja, vagy ha a hatalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy az álszentség, a képmutatás a hit, akkor eltűnik a humor. És attól kezdve senki nem nevet, semmin.

Tompa Andrea: Művésznő, van önnek politikai véleménye?

Február 24. utáni gondolatok

Ez a mostani pillanat – amely sajnos sokkal hosszabb lesz egy pillanatnál, és nemcsak generációkon átívelő traumákat fog okozni, de kultúrák, egész társadalmak, elsősorban talán az orosz társadalom súlyos összeomlását hozza majd – olyan drámai és vízválasztó pillanat, amilyen az én életemben nem volt. Az „én” fordulatom, 1989 végén a romániai politikai rendszer összeomlása minden…

Vége van?

Művészet és morál

Beszélgetésünk témája a művész és a művészet nyilvános politikai állásfoglalásának kérdése egy olyan éles helyzetben, mint a szomszédunkban zajló háború. Számos európai ország művészei fejezték ki szolidaritásukat a megtámadott Ukrajnával, és több rangos intézmény (színházak, operaházak, fesztiválok) szerződéseket szakított meg nemzetközileg elismert orosz művészekkel, akik nem ítélték el Vlagyimir Putyin háborús agresszióját. Hogyan reagált az…

Most kellene valaminek történnie

Sardar Tagirovsky rendezővel Proics Lilla beszélgetett

Trepljov azt mondja a Sirályban: az én apám kijevi polgár, tartózkodási engedéllyel. Nos, az én apám is kijevi polgár tartózkodási engedéllyel, édesanyám pedig orosz polgár tatár engedéllyel. Ő olyan muzulmán környezetben nőtt föl, ahol a hagyományos társadalom alapja nem az uralkodó apa és az alávetett anya. Én abban nevelkedtem, hogy a nagymamáim a „mámmák”. Egyébként…

Bazsányi Sándor – Földényi F. László – Herczog Noémi: Az eldönthetetlenség izgalma

Melancholy Rooms, Katona József Színház – Hatkezes kritika

Tarnóczi Jakab rendezése is képszínház, ami ilyen töménységben igen ritka a – felszínesen szólva – hagyományosan szövegközpontú magyar színházban, pláne fontos kőszínházak nagyszínpadán.

A képszínház hermeneutikája

Kerekasztal-beszélgetés a dramatikus történetmesélésről és a képi megfogalmazásról

A kortárs színház ugyan próbál kitérni a dráma dominanciája elől, a szöveg központi helyét részben más színházcsinálási metódusok veszik át, a színházi nagyüzemben azonban javarészt még mindig a történetmesélés kényszere uralkodik. Mi figyelhető meg azokban az előadásokban, amelyekben nincs vagy alig van szöveg, és a dramatikus történetmesélés szervezőelve helyett a képi megfogalmazás kerül előtérbe? DARIDA…

Molnár Zsófia: Francia kapcsolat

Amikor a látvány(tervező) visszavág

Szó esett az előbbiekben sok mindenről és mindenkiről, de arról az esetről kevésbé, amikor egy látványtervező vagy egy nem is igazán alkalmazott színházi pályára készülő képzőművész – vagy egyéb – azon kapja magát: „Segítség, rendező lettem!”

Csernai Mihály: Csinálni kell

Demokratikus színházi formák Magyarországon

Van egy vászontáskám a Közélet Iskolájától, amelyen az egyik kedvenc idézetem szerepel: „A demokrácia nem főnév, hanem ige. Csak akkor van, ha csináljuk!” Ez tökéletesen összefoglalja azt, amit a demokráciáról magam is gondolok. Persze így, leírva, frappánsan hangzik a mondat, ezért könnyen meg is jegyezzük, a frappánssága mellett ugyanakkor magában rejti a demokrácia legnagyobb problémáját…

Kis lépésekben előre

Kerekasztal-beszélgetés a részvételi színházi formák beágyazottságáról, hatásáról, lehetőségeiről

Színház és demokrácia – mi köze a kettőnek egymáshoz? Kell-e, hogy köze legyen egymáshoz? Lesz-e valaha a részvételi színházból fősodor? Kell-e egyáltalán, hogy fősodor legyen belőle? És mi a színház célja: a csodálat vagy a gondolkodás? BETHLENFALVY ÁDÁM színházi nevelési szakemberrel, CZIBOLY ÁDÁM pszichológussal, drámajáték-vezetővel, FÁBIÁN GÁBOR színésszel, GARAI JUDIT dramaturggal és felelős szerkesztővel, valamint…