Category Archives

Archive of posts published in the category: Folyóirat

Mint az oltás

Belülről a dramaturgszerepekről

Az alábbi beszélgetésre olyan dramaturgokat kértünk fel, akik állandó alkotótárssal/társakkal dolgoznak. Milyen közösségben érzik komfortosan magukat, hol maradtak huzamosabban, és miért? Ki(k) mellett mit jelent dramaturgnak lenni? GARAI JUDIT, MOHÁCSI ISTVÁN, SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN és VARGA ZSÓFIA dramaturgokkal a szintén dramaturg ZSIGÓ ANNA beszélgetett.

Dramaturgia I.

A színházi szakmában tudjuk, mit jelent dramaturgnak lenni – gondolhatnánk. És milyen egyszerű is volna! A valóság ezzel szemben az, hogy ennek a többnyire láthatatlan, anyagilag-erkölcsileg aligha megbecsült, ám a színházi működés szempontjából elengedhetetlen színházcsinálói funkciónak (ma már végképp) nincs hajszálpontos, kőbe vésett definíciója. Mást gondolnak a rendezők a dramaturg státusáról – lásd egyik kerekasztalunkat…

Gubán Mária: Járt utat járatlanért

Papír nélkül színpadon

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával járó küzdelemben a jelenlegi hallgatók sorsát folyamatos bizonytalanság övezi: elismerik-e féléves munkájukat? Kaphatnak-e jegyeket? Le tudnak-e majd diplomázni? És itthon vagy netán valamelyik külföldi intézményben? Mihez kezdhet egy színész szakirányú diploma nélkül?

Harmadik típusú lehetőségek

Kerekasztal-beszélgetés a színházképzési reformokról: Bodó Viktort, Ördög Tamást, Schilling Árpádot és Trencsényi Katalint Bíró Bence kérdezte

Érdekes pillanat volt, amikor az SZFE-t politikai alapon és méltatlanul támadók Schilling Árpád szövegére hivatkozva állították, hogy az egyetem rosszul működik. Történhetett ez azért is, mert Schilling valójában már évekkel ezelőtt papírra vetette a színházi képzéssel kapcsolatos gondolatait és kritikáit, emellett egy innovatív oktatási tervet is kidolgozott, amely a honlapján olvasható. A közelmúltban Bodó Viktor…

Művészeti felsőoktatás III. / A színházi képzés új útjai

Az SZFE elleni nyílt politikai hadjárat az öncélú rombolás élő, 21. századi mementója, amire generációk fognak emlékezni – és emlékeztetni. Mégsem akarjuk hinni, még kevésbé elfogadni, hogy ennek a vak, esztelen és velejéig gonosz ámokfutásnak akkora hatalma legyen, hogy hosszú időre megakadályozzon és lehetetlenné tegyen minden, a színházi képzés új útjairól szóló érdemi és értelmes…

2021. február

TARTALOMJEGYZÉK

2021. május

TARTALOMJEGYZÉK

E számunk szerzői

Albert Mária (1968) a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, fordító Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, egyetemi hallgató, Budapesten él Gáspár Máté (1973) kulturális, oktatási szakember, Budapesten él Kiss Gabriella (1970) színháztörténész, drámapedagógus, Budapesten él Komjáthy Zsuzsanna (1986) tánc- és színházi kritikus, Budapesten él Kovács Bea (1991) esszéíró, blogger, a Tomcsa Sándor Színház munkatársa, Székelyudvarhelyen él László…

László Ferenc: Paprika, só

Operettkarakterek 4.: Szubrettek régen és ma

A szubrett az (olyan, mint) Oszvald Marika – amennyire kézenfekvő, éppen annyira felemás is ez a meghatározás. Poént feladni, cigánykereket vetni, s közben rendíthetetlenül és üdén bájosnak megmaradni egyszerre túlságosan hálás és vészesen hálátlan színpadi munkakör.

Komjáthy Zsuzsanna: Mi a szabadság?

Wayne McGregor, Hiroaki Umeda és Franck Vigroux: test és virtualitás

Olyan időkben, amikor a képzelet és a valóság egyensúlya jelentősen megbillen, és a jelenlét elsődlegességébe vetett bizonyosság megrepedezik, valahogy minden művészet elkezdi a saját helyét keresni. Ennek egyik végpontjaként a vizuális művészet leveti magáról a naiv, leképező ábrázolás terhét, és egyre inkább a modern szellemi gondolkodás súrlódásaira, a valóságreferenciák fellazulására kezdi irányítani a figyelmet.