Category Archives

Archive of posts published in the category: 2014. október, Színház.NET

ANTAL KLAUDIA: RENDES ÉLET, RENDES ÁLOM

W.S. OTHELLO – néger mór – KRITIKA

Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.

TARJÁN TAMÁS: STÍLGYAK

Joël Pommerat: A két Korea újraegyesítése – KRITIKA

…a szinte igénytelen, noha jobbára szellemes stílgyakok mögött a Máté-féle felfogásban világművészeti minták húzódnak.

TURBULY LILLA: KÉNYES CSIKÓK, KÉNYES EGYENSÚLYOK

Csikóink – Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen - KRITIKA

…azok a részek a legerősebbek, amelyekben a két táncos együtt van jelen, egymásra rezonál, és nem azok, amelyekben egyikük vagy másikuk a vetített hátterekhez vagy a műanyagfüggönyhöz tud csak kapcsolódni.

SZÁNTÓ JUDIT: ŐRÜLTEK VAGY FORRADALMÁROK?

Peter Weiss: M/S – Katona József Színház - KRITIKA

…ami most a Kamrában, Dömötör András rendezésében látható, nem a Marat/Sade, hanem az M/S. Új korszak, új fordítás, új zene – új koncepció.

TURBULY LILLA: KILÓGÓ (LÓ)LÁBAK

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek - Örkény István Színház – KRITIKA

Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.

ANTAL KLAUDIA: EXKLUZÍV FÉNY-KÉP VILÁGTÖRTÉNELEM SZÁMÁRA

Jaroslav Hašek—Karl Kraus: 1914 – KRITIKA

A szereplők beolvadva a wilsoni időbe és térbe: időtlenné válnak. A karakterek nem egyéni sorsokat és tragédiákat, hanem a nagybetűs, önmaga ismétlésébe fulladó történelmet jelenítik meg.

SZMODIS JENŐ: A KONVERTITA

színmű két részben – DRÁMAMELLÉKLET

„Ez veled a baj. Humanista vagy. A legveszedelmesebb fajtából. Mert ilyennek csak akkor szabad lenni, ha már mindenki az.”

KUTSZEGI CSABA: BUJATESTI SZIPPANTÁSOK

Pintér Béla: BÁRKIBÁRMIKOR – KRITIKA

…a színészek néhány lépéses helyváltoztatásával (esetenként gyors kosztümcseréjével) helyszínek tucatja elevenedik meg. Sőt, azt lehet mondani, hogy a helyszínek szinte mindig egyszerre jelen vannak, hasonlóan, mint a belőtt kábszeres tudatában az élete színterei.

KUTSZEGI CSABA: VASRA MÁSZÓK TRAGÉDIÁJA

Euripidész: Oresztész – Radnóti Színház - KRITIKA

Rétfalvi Oresztészként sem kíméli magát, fel-le ugrál a díszletépítmény különböző pontjaira, szöveg közben is, ha kell, végtagjait, fejét keményen veri a vasba.

KOVÁCS DEZSŐ: MAGYAR TÁNCOK

Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: E föld befogad, avagy számodra hely – KRITIKA 

Az előadás acélhúrokra feszített, hibátlan, zárt kompozíció. Tűéles. Metsző. Elevenbe vág. Megszólít. Felkavar. Megdöbbent.