Napról napra

Minden elhangzott szó egyszerűen visszafordítható társadalmi valóságunk politikai diskurzusába – anélkül, hogy bármit is megkérdőjelezne.

Nagy Mari nem csinál taszító szörnyeteget ebből az asszonyból. Nem menti fel, de tökéletesen érthetővé és átélhetővé teszi tragédiáját, a környezetével dacoló gyerektől kezdődően.

Az előadás lényegében a színház válasza a migráns-kérdésre, szeptember 22-én mutatták be, még pont időben az október 2-ai kvótanépszavazás előtt.

Kálmán Eszter a ma született bárány kíváncsiságával, mondhatni szűz szemmel csodálkozik rá a történetre. Az új szüzsé a habos-puccos magaslatokból – hercegi kastélyostól, varázslóstól – leszáll a földre, egy felfújható piciny gyerekmedencébe pecáját lógató, matróz pólós, fülig taknyos fiatalemberig és szárnyaló képzeletéig.

A tanult befogadási stratégiáink itt egy csapásra csődöt mondanak, hiszen a 6 és 7 című koreográfiákban nincs narráció, nincs lineáris fejlődés, nincs karakter, nincs csúcspont, nincs kezdet és hozzá képest nincs vég sem. Nincs konklúzió, nincs üzenet.

Röpködnek a nevek: Marx tér, Hitler tér, Lipót körút, Mussolini tér, November 7. tér, Lenin körút, Berlini tér – a neveken keresztül pedig azok a rezsimek villannak fel, melyek megpróbálták erőszakosan a saját képükre formálni a kort és a várost – igen mulandó sikerrel.

…az előadás olyan döntésre kényszeríti a nézőt, amely morálisnak is csak nagy pontatlansággal nevezhető.

Bagossy László rendezésében a felismerhetőség fontos jegy: minden, amit látunk, egyértelműen három nővéres, ezért könnyedén tájékozódom ebben a világban, nincsenek meglepetések, radikális átértelmezések, meghökkentő megoldások.

A kvótaellenes népszavazás gyászos napján Aiszkhülosz Oltalomkeresők című drámájával foglalkozni finom, de határozott politikai állásfoglalás.

Hiszen Punchék, azaz Puncsék mi vagyunk. Vagy ha nem is mi, de a szomszédjaink, vagy a szomszédjaink szomszédjai feltétlenül. Őszintén szólva tanácstalan vagyok. És kérem szépen vissza a Hisztimese kellemetlen anyukáját inkább. Vagy ha lehet választani (és miért ne lehetne), a Manna Produkció és a Maszkaron Társulat közösen színre vitt meséjét, A Macskaherceg kilencedik életét; […]

A botrány azzal kezdődött, hogy Bosznia és Hercegovina bíborosa arra hivatkozva tiltakozott az előadás ellen, és kérte annak betiltását Szarajevóban, hogy az istenkáromló, egyaránt sérti a keresztények és a muzulmánok érzéseit, vulgarizmusával kigúnyolja a hit lényegét, méltóságában alázza meg az emberi érzéseket és általában mindazt, ami szent.

A magyar színház válságban van. (…) Meggyőződésem, hitem szerint ugyanis az itt és most bennünket körülvevő világra és társadalmi folyamatokra való reagálás épp olyan fundamentális feladata kell, hogy legyen a színháznak, mint amilyen a jó esztétikai megvalósításra való törekvés és a művészi színvonal magasan tartása.