Napról napra

Könnyebb lenne megszámolni azokat a színházakat, amelyek nem emlékeztek meg valamilyen formában a Petőfi-bicentenáriumról, mint azokat, amelyek ezt megtették. A Petőfi-életműből közvetlenül merítő, változó színvonalú előadások mellett azonban kevés olyan darab született, amelyik új szemszögből, a mából nézne rá a költő életére, műveire vagy kultuszára. Voltak azért jó kezdeményezések, mint a Pannon Várszínház és a […]

Végtelenül elszomorodtam, amikor a budapesti Örkény István Színházban megrendezett Freeszemle nyitónapján megnéztem a Freeszfe és a salzburgi Mozarteum diákjainak közös előadását, A királyi útont. És nem is annyira a színházi eszközökkel megrajzolt közállapot elkeserítő volta miatt.

In the second season of our project of American – Hungarian collaborations, we would like to continue to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts. What is ‘diversity’ and how diversity appears? Who are the performers, directors, writers? How can we […]

Amerikai–magyar együttműködésben megvalósuló projektünk II. évadában továbbra is azt vizsgáljuk, hogyan közelíthető meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdése az előadó-művészetek területén. Mit jelent a diverzitás, és hogyan jelenik meg? Kik ma az előadók, az írók, a rendezők? Hogyan egyeztethető össze a művészeti szabadság a sokféleség etikai követelményével? Fontos és aktuális témák ezek, amelyeket […]

Gut gemacht. Sommásan ez lenne Eötvös Péter Valuskájának ősbemutatójáról a meghatározó benyomásom, mert többnyire helyükön vannak a dolgok: izgalmas, helyenként fel-felvillanyozó előadása egy jelentős operai vállalkozásnak. Van ugyan mit piszkálni művön és rendezésen egyaránt, de a Valuskáról kijövet korántsem a hiányérzet az elsődleges.

A dunaPart platform 2008 óta arra törekszik, hogy a külföldi szakmai közönséggel megismertesse a hazai független előadóművészek munkáit. A kurátorok olyan, magas művészi színvonalú előadásokat illesztenek a többnapos programba, amelyek nemzetközi terepen is megállnák a helyüket, és számot tarthatnak az érdeklődésre. Az idén hatodik alkalommal megrendezett platform táncelőadásai közül kettőt a MU Színházban láttam. A […]

Tárnok Marica és Czéh Dániel szabadúszó bábművészek. Bár soha nem találkoztak, és eddig személyesen nem ismerték egymást, beszélgetésük során kiderítették, mennyi mindent csinálnak pont úgy, ahogy a másik. Még olyasvalamit is, ami egyáltalán nem a szakmájuk része. A Távbeszélőben alkotókat, színházi embereket kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A […]

Az újbóli virágkorát élő most 200 éves Miskolci Nemzeti Színház nem véletlenül választotta ünnepi évadának egyik bemutatójául Kálmán Imre híres művét. A két librettista közül, akik a sztori ötletével 1914 tavaszán megkeresték a zeneszerzőt, Jenbach Béla tudniillik miskolci születésű volt, sőt eredetileg az egy trónörökös és egy sanzonett szerelmét bemutatni kívánó operett cselekménye is Miskolcon […]

A MU Színház nyolcadik alkalommal megrendezett OPEN Közösségi és Részvételi Színházi Fesztiválja mintha maga mögött hagyta volna az idei évben (is) növekvő társadalmi polarizációt, gazdasági viszontagságokat, és az emberi esendőségből próbálna erőt kovácsolni. Legalábbis ami az itt tárgyalt két előadást illeti.

A MILF a zenés, fizikai színházi és stand-up elemek vegyítése ellenére nagyon is történetalapú előadás: egy negyvenes nő és egy huszonéves férfi kapcsolatát, emellett a nő élet- és családtörténetének epizódjait beszéli el. Erre a történetvázra fűződnek fel aztán azok a témák – az öregedés, a nemi szerepek, az egyedülálló szülőség, a női karrierutak, a társfüggőség, […]

A komáromi Koldusoperára érkezők a színház tágas, kényelmes előcsarnokában és büféjében gyülekeznek. Egyszer csak felbukkannak és sündörögni kezdenek a nézők körül az előadás szereplői, statisztái. Azok a férfiak és nők, akik majd a PP (Peachum/Peacock, vagy végezetül talán: Polly Peachum, a korunkszerű modellnek megfelelően esetleg koncessziós cég) alvállalkozóiként kéregetnek a színdarabban. Ez igazán érdekes rendezői […]

„2029-ben járunk. Somló Dávid különleges, a kortárs előadó-művészet formanyelvét megújító munkásságának elismeréseként 2,5 millió eurós (!) svájci alkotói ösztöndíjat kapott. A hatalmas összegből egy rövid, de óriási apparátust megmozgató, a valóság és az absztrakció határán táncoló tömegkoreográfiát készített. A 452 nemzetközi táncost és 38 segédkoreográfust felvonultató gigantikus munka a Széll Kálmán téren volt látható. A […]