Miklós Melánia: Mindennapi félelmeink Oleg Presznyakov–Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus – Székesfehérvári Vörösmarty Színház - KRITIKA Az előadás vándorlós koncepciója, azaz a két játéktér közötti váltogatás és a nézők sétáltatása ezzel szemben rendezői bizonytalanságról tanúskodik. Mintha Bagó nem hinné el, hogy az anyag e nélkül is elég érdekes.
E-könyv: Eörsi István a Színházban Tíz éve ment el Eörsi István. E-könyvben gyűjtöttük össze a Színház folyóiratban publikált cikkeit. Kőrössi P. József személyes emlékeit idézi fel a barátról, pályatársról.
Kovács Natália: In memoriam… Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – Katona József Színház - KRITIKA Áldozat a férfi, akit Fekete Ernő alakít, és akit a néző Szögi Lajoshoz köt, áldozat az író, Borbély Szilárd, akit szintén Fekete testesít meg, és a vádlott is, akit Tasnádi Bence visz színre.
Herczog Noémi: Messze, vagy sehol Simon Stephens: Harper Regan - Katona Kamra - KRITIKA Az előadás kezdetén Fullajtár Andrea előnytelenül öltözött, önmagát elfogadni nem képes, nekünk végig háttal álló nőt alakít. Még a nézővel sem mer szembenézni.
Kutszegi Csaba: Zajos klónok BODYSCAPE: Dar Winners - Trafó – KRITIKA Persze, egyfajta ítélet erről a világról, hogy irányított klónokként egyformán, egyszerre ugrálunk benne, de szép ez az (új) világ.
Kovács Dezső: Egy szabad ember Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére – KRITIKA - Orlai Produkció Ha van hiteles McMurphy, akkor jó eséllyel megszülethet egy működőképes Száll a kakukk fészkére-előadás.
Leváltották Csató Katát Papp Sándor Zsigmond írása A szentendrei önkormányzat alig fél évvel a kinevezése után zárt ülésen hívta vissza Csató Kata bábrendezőt a Szentendrei Kulturális Központ éléről. A döntést nem támasztja alá semmilyen szakmai vagy gazdálkodási indok, csak egy: a központ májusban kilépett a Magyar Teátrumi Társaságból.
Kovács Dezső: Yuppie-keringő Urs Widmer: Top Dogs – Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház - KRITIKA Foszlányokban némi humor is felcsillan néha a feszes tréningszituációk közepette, ebből többet is elviseltem volna. A produkció így is mozgalmas, néhol üdítően, frivolan játékos.
Stuber Andrea: Folytassa, Adél! Pályázatok a Radnótira – JEGYZET Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.
Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről Eugene Ionesco: Makbett – KRITIKA - Átrium Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.
Kovács Dezső: Ká kettes perzsák Kortársaink, a görögök – KRITIKA Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.
Tarján Tamás: Búsképű Cervantes Verebes Ernő: Don Quijote – KRITIKA - Nemzeti Színház Cervantes, a cervantesi Don Quijote, Verebes átirata és Vidnyánszky rendezése többszörösen „elmegy egymás mellett” – egyik elfüstöli a másikat, nem körvonalaznak markáns könyv-, kor-, kultúra- és karakterképzetet.
