Napról napra

Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.

A szereplők beolvadva a wilsoni időbe és térbe: időtlenné válnak. A karakterek nem egyéni sorsokat és tragédiákat, hanem a nagybetűs, önmaga ismétlésébe fulladó történelmet jelenítik meg.

„Ez veled a baj. Humanista vagy. A legveszedelmesebb fajtából. Mert ilyennek csak akkor szabad lenni, ha már mindenki az.”

…a színészek néhány lépéses helyváltoztatásával (esetenként gyors kosztümcseréjével) helyszínek tucatja elevenedik meg. Sőt, azt lehet mondani, hogy a helyszínek szinte mindig egyszerre jelen vannak, hasonlóan, mint a belőtt kábszeres tudatában az élete színterei.

Rétfalvi Oresztészként sem kíméli magát, fel-le ugrál a díszletépítmény különböző pontjaira, szöveg közben is, ha kell, végtagjait, fejét keményen veri a vasba.

Az előadás acélhúrokra feszített, hibátlan, zárt kompozíció. Tűéles. Metsző. Elevenbe vág. Megszólít. Felkavar. Megdöbbent.

A Vidnyánszky Attilára jellemző komplex-látomásos színházi nyelvezet ezúttal nehezen áttekinthető, zajos kavalkádban, Olekszandr Bilozub zsúfolt, mindenfelé osztott-tagolt-szintezett díszletében mutatta magát.

…csak óvatosan ezekkel a boldog végekkel! Nehogy, ahogy egykoron a cikkek végén kötelező volt a vörös farok, most a színházban legyen kényszer a…

…a színpadi masinéria elemei, a színek, a fények, a hangok, a zenék, a zörejek, az effektek meg a Nemzeti pazar színpadtechnikája szinte maguk alá temetik a megjelenített drámai tartalmakat.

Szikszai Rémusz legújabb rendezése – amely Tom Stoppard abszurd drámáját dolgozza fel – rizikós vállalkozás. Éppen azt a vonását tekinthetjük ugyanis egyik legfőbb erényének, mely mindent elrontó gyengesége is lehetne.

Mivel állandóan gyanakszunk, hogy az identitáskeret, amelyet magunknak verítékes munkával megszereztünk, érvényét veszti, olyan válságba keveredtünk, ahol nem a cél, hanem a valamivé válás és az identitások csereértéke vált érdekessé.

…az előadás katartikus végén, amikor a szereplők megszabadulnak a múlt hazugságot jelképező maszkjaitól és ruhadarabjaitól, „koporsóba” (mely ezúttal egy fém olajoshordó) kerül a papi reverenda és a rusztikus-zsinóros „nemzetieskedő” mellényke is.