Öt perc, amiért érdemes színházba menni…
Az esztétikát felváltja a nem-esztétika, a színházat a nem-színház, a táncot a nem-tánc.
Valami furcsa, nosztalgikus, ugyanakkor anakronisztikus, szinte csehovi hangulat lengi körül ezeket az embereket.
… arról beszélnek-játszanak előadáshosszat, ami éppen körülöttünk zajlik…
Árvai régi halálspecialista, Szűcs Edit pedig a feketét igen kedvelő jelmezköltő.
Irtózatos gyűlölködés és emberaprítás teljesedik ki, míg a tragikus mélységeken úrrá nem lesz a végkifejlet iróniája…
Ezt a darabot Shakespeare Bécsbe nyomta, Langhoff meg Kolozsváron játszatja.
Ezúttal is a három szőke nővér vadul vibrál, beleértve a vénlány Olgát is…
Az emberi faj fejlődését például annak visszafejlődésével hozzák párhuzamba…
Sehol sem látni ebben a féktelenségre csábító műfajban ilyen finom, elegáns, esztétikailag delikát tobzódást.
