Napról napra

…a tehetségesek, akiknek torkában callasi hang lakik, kávét szolgálnak fel a társulatnak, míg a dilettánsokra zuhog az elismerés.

A játszók ki-belépnek a vászon mögül és mögé, figyelemreméltó pontossággal idomulnak a vetített valósághoz…

…a széksoroktól fedetlenül hagyott szűk passzázson folyik a játék keresetlen kelléktelenséggel és igencsak szerelemre termett színészekkel.

A kortárs táncban az a jó, hogy ha a produkció üzenetét filozofikusnak akarom látni, legott azzá is válik.

Még néhány év (de lehet, hogy optimista vagyok), és a legtöbb magyar színházban ilyen lesz a siker.

Szerencsétlenségemre, Heiner Müller e darabjából még nem láttam jó előadást. Ez sem az. A két színész viszont nagyszerű.

Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe.

… az előadás színlapja az eredeti mesét színészekre szabó krimit sejtet. Ez azonban megtévesztés: a produkció minden, csak nem krimi.

… mesei-mitikus Odesszába vezet a Radnóti előadása.

Gigor Attila tehetségesen uralja a színpadot, de nem uralkodik a szellem felett.

…mindannyian disszidálunk a diktatúrából egy másik térbe, az erdő független, „svájci” világába.

Frenák nem beszéli túl a történeteit, nem az utazás toposza a fontos számára.